,,A sport megtanít becsületesen nyerni és emelt fővel veszíteni. A sport tehát mindenre megtanít." /Ernest Hemingway/

2023. február 16. 10:25 - Török Benjamin Forest

XIV. Szaggasd az aszfaltot! Sipos Ferenc Félmaraton emlékverseny

Igazából 86 percet terveztem, de csak 98 perc, azaz 1:38:20 lett az időm 21 km-en, amivel abszolútban 9. lettem, és kategóriámban 2. helyezett.
Nem kellett fázni, jó meleg volt.
Az új topánkám Kiprun Ks900 ⭐⭐⭐⭐⭐-os, nagyon imádtam! Kényelmes, és öröm volt benne futni!
Nagyon szépen köszönöm a Zalaegerszegi Aszfaltszaggatók -nak a szervezést, nagyon jó volt!
Mindenkinek
gratulálok
!
310824733_1182894102632813_3752185970523389338_n.jpg
309179317_1182894569299433_7645695297015847419_n.jpg
komment
2023. február 16. 10:21 - Török Benjamin Forest

Az Utolsó emberig 2.0 ultrafutó verseny Avagy körözni untalan...

 

Már most előre leírom nem biztos, hogy rövid lesz, így nem sértődöm meg, ha nem olvasod végig.
Júliusban vettem részt a Don't Speak! - Backyard Ultra versenyen Gyepükaján falujában, ahol 17 kört 114 km körül futottam. Az is nehéz volt, hisz szakadt az eső ott akkor még hideg is volt. Aztán futottam még utána 1-2 ultraversenyt, mint például az egyik a PreVital Szőlőskör 50km-es versenyt is. S ezek mellett az érzések is erre készítettek fel a Kisvárdai körözésre.
Eljött szeptember 8-a, és 12-ig még dolgoztam majd utána vonattal Kispestre az 50kg cuccal, majd páromtól elköszöntem könnyes búcsúval, s aztan 300 km utazás várt rám.
Oda érve a rajthelyszínre, hova azthittem sose érkezem meg mert kockásra ültem a seggem, de nem volt baj mert tudtam a hosszú futás majd gömbölyíti majd, már egy két egyéni versenyző ott volt. Lepakoltam gyorsan, majd gyors vásárlás, aztán sátor állítás. Hívtak a szervezők hogy grill party lesz s menjek, de inkább az alvást sietettem. Egész éjjel dörgöt, villámlott, szakadt az eső. Tudomásomra jutott, hogy valami víztározót ért villám csapás a Rétközi tónál, de személyi sérülés nem volt.
Hajnali 6 óra. Kikecmergek a sátorból, kávét iszom, reggelizem, sétálok egy-két kört még, csillapítani a gondolataim. Magamtól az volt a cél, hogy legfeljebb 27 kört futni.
Haladunk előre az időben s mindenki elkészült, majd 10 óra előtt 10 perccel be is álltunk a karámba (rajtzóna), azt még mindenki gratulált és köszönt egymásnak el is rajtoltunk.
A pálya 1 km-nél már igencsak négykézlábas domb jött ami kb 150 m volt, aztán megint kis emelkedő majd lejtő a faluban ( Szabolcsveresmart), itt kb 700 méter aszfalt, majd a falu napközijénél (kocsma) kis emelkedő után szántóföldön gyakoroltuk a futást. Persze 100 m után itt is emelkedett rendesen, majd enyhe lejtő után egy szőlőhegyre futottunk fel, ahonnan tiszta időben meg az Ural hegység is látszik (sajnos az eső miatt ez nem volt lehetőség), majd meredek lejtő, aztán ki egy alsórendű útra, itt 300 m aszfalt, az aszfaltgyíkok mint én is, élveztük, majd megintcsak hegyre fel aztán lejtő a dohány ültetvények mellett, majd valami vaddisznók által kitaposott vágáson le a tó partjára, onnan vissza a rajthoz. Nos egy kör 6,706 km volt 112 m szintemelkedéssel.
Egyik kört követte a másik, szépen haladtam, a 6:30/km időt lőttem be amit 10 körön keresztül tudtam tartani, így 41-45 perc között értem be mindig. Nagyon sokat segített a sudockrém, mert a végre ugy futhattam, hogy megmaradt a lengő zacsi és formás popóm kidörzsölés nélkül. De esett is az eső, bár szél nem volt, viszon nagyon magas páratartalom volt.
Aztán jött a 11. kör. Már a hegyekre elég nehézkesen tudtam gyalog is felmászni, de a lejtők jók voltak. A frissítés ami segített, Kesudio, víz, cola, pékáru, szőlő, sós ropi, só, alkoholmentes sör, húsleves (szervezők altal). De mégis valahol motivációm vesztett lettem. Nem sokat beszélgettek a futók csak a rajtban, s mindenki csak ment s ment. Ez a köröm 48 perc lett. A 12. körben éreztem hogy éhes vagyok így babgulyást ettem, de olyan volt mintha már kevés lett volna. De haladtam tovább. Aztán az a bizonyos 14. kör. Minden körben a páromra gondoltam, hogy vár otthon s mennyire jó lenne ha már átölelne, de megígértem, hogy vigyazok magamra, és Amanda -ra, akinek tudom, hogy sokat jelenthet az, hogy mellette vagyok és futok érte is hacsak ezzel tudok segíteni. Aztán ezek miatt sajnos már arra is gondoltam, hogy tényleg ide való vagyok erre a versenyre..? Hisz nagyon erős a mezőny vannak olyan személyek akik legendák, nahát én egyik sem vagyok. Nem akartam a Balatonfüredi Atlétikai Club /BAC/ egyesületünkre sem szégyent hozni, hisz az egyesület mostanában nagyon jó vagyis kiváló eredményeket hozott versenyeken, itthon és külföldön egyaránt. Illetve ott van az is amiről senki nem akar vagy tud beszélni az LMBTQ közösséget erő ddiszkriminációk. Nyílt meleg sportolóként kétszer olyannyira kell megfelelnem a társadalomnak, a közösségnek s magamnak is hogy ne érjen minket megkülönböztető memegnyilvánulások. Majd ezen gondolatok után elsírtam magam amikor senki nem látott, mert nem tudom bbiztosra azt, hogy valóban érték-e az amit kepviselek, és ez előbbre visz vagy nem, azt tudom, hogy nem vagyok se sztár, se celeb, de azt tudom, hogy kitartó maradok s addig nem adom fel mig nem sikerül valami.
S hogy mért kudarcnak élem meg ezt a futást..?
Mert tényleg készültem, élveztem a futást, a frissítés jo volt, mmégsem ment tovább 98 km - 14 kör 1568 szinttel. Az igaz, hogy nehéz terepversenynek hívható, hisz aszfalt, maximum 1 km volt benne, a többi a terpfutás minden részével találkoztam körönként.
Így az eredményem
Abszolút 12. a 30 futóból
98 km 1568 szintemelkedés
14 óra futás
Gratulálok
a #BAC futóinak a nagyon jó eredményekért és minden futónak!
Nem tudmom szavakkal eléggé megköszönni azt a sok támogatást, sszurkolást, amit tőletek kaptam. Nagyon jó érzéssel tölt el, hogy ennyire fontosnak tartotok, és hisztek bennem! ����‍�
Köszönöm szépen a szervezést a Szaladók -nak, tényleg szép, de erős volt a pálya. Figyelmesek voltak, bármi kellett hozták, szervezték! �
Kelemen Anett neked köszönöm szépen a perceket ��
Most egy kicsit pihenek, össze szedem a gondolataim, aztán persze megint verseny lesz.
304750655_1161443828111174_1428335340408667125_n.jpg
287277236_1161443811444509_8939721271936489754_n.jpg
305881801_1160371168218440_914217079884989263_n.jpg
komment
2023. február 16. 10:17 - Török Benjamin Forest

XI. 9. PreVital SzőlősKör Avagy dimbes-dombos meleg futás...

Mindig nagy izgalommal halottam és követtem a Szőlőskör versenyt, hisz ódákat zengnek róla, s úgy gondoltam, hogy #BAC egyesületi tagként is elmegyek rá, hogy megtapasztaljam a beton kaptatok legkedvesebb versenyét!
Már most mondhatom, hogy nem bántam meg!
Nem betervezett verseny volt, hiszrn egyhét múlva az Az Utolsó emberig 2.0 körözös versenyre készülök, ahol óránként 6,7 km-t kell megtenni s az nyer, aki a legtovább fenn marad (akár 40 óra futás is).
Így a rajthoz is úgy álltam hozzá, hogy jól érezni magunkat s élvezni a futást, pláne higy nem voltam még ezen a versenyen.
Korán reggel kiérve megannyi futó cimborával találkoztam, drukkoltunk egymásnak!
Mindenki készült a rajtra, sportkrémek felhő tengere, és némi izgalom volt érezhető. A hangulat csodás volt, s amikor a magyar himnuszt hallgatuk meg több mint 500-an felemelő érzés volt, amit nem lehet csakúgy leírni!
Aztán dördült a rajt, megindult a futók hada!
Rögtön pár 100 méter után emelkedővel melegítettünk be, majd ezt követte az emelkedők folytonossága. Néhol azthittem, hogy a holdig futunk. Az időjárás egyre elmelkedett, és rohamosan nagyon meleg lett. Futás közben zenét hallgattam (nem tilos volt, csak nem ajánlott) de figyeltem mindenre és mindenkire!
Közeledtem a fél távhoz, s azért ahogy rajtam is, másokon is látható volt a meleg idő jelenléte, de próbáltam figyelni a frissítésre, s a só bevitelre. S mikor azt hittük volna, hogy na vége a domboknak, hegyeknek, jött még pár �
Aztán már csak utolsó 10 km volt vissza, de a sűrű frissítési pontok ezeket rövidítették hiszen volt minden mi szem szájnak igere. Az már külön hab a tortán, hogy a pontokon ismerősök várták minket hol jéggel, dinnyével s egyéb nyalánságokkal.
A futás alatt nagyon sokat gondoltam páromra Attila és Amanda -ra aki most nehéz időszakban van, de tudom hogy mindent is legyőz!
Aztán most már láttam a célt, és tudtam hogy már enyém a fél 100 km avagy az 50K!
Megkaptam a célszalagom s nagy ováció közepette érkeztem be! Megkaptam a közel 300g-mos érmet is ami eszméletlen szép!
Nem volt könnyű, de meg van!
Nagyon jól éreztem magam, még akkor is amikor négykézláb máztam a hegyre fel!
Nagyon büszke vagyok Máté Baranyai -ra és a Balatonfüredi Atlétikai Club /BAC/ csapatra, illetve az összes tamogatóra és szervezőre, segítőre, hogy egy magas színvonalú versenyt sokadjára összehoztak, olyant ahol országos csúcsok dőltek meg, s ezeket a közel 770 szintemelkedés és állandó hullámvasút sem akadályozta!
Köszönöm szépen MINDENKINEK a szurkolást, #BAC -nak a szép eredményeket, és minden tamogatónak, segitőnek a verseny élményét!
302707270_1157637051825185_5818626344550041732_n.jpg
304782843_1157940221794868_5668536893201157940_n.jpg
305212916_1156640615258162_8529468196917692940_n.jpg
komment
2023. február 16. 10:13 - Török Benjamin Forest

Büszke vagy csalódott lehetek? (Én tudom, de találd ki te mint olvasó)

Egy olyan fajta versenyre kaptam meghívást, amire a tapasztalt futók is azt mondanák, hogy ja csak óránként kell futni 6,7 km...? Sima liba!
Nahát nem sima liba....
Gyepükajánott rendezte meg a #BAC a Don't Speak! - Backyard Ultra versenyt, ahol 6,7 km-t kellett megtenni óránként, s aki a legtovább marad a pályán, az nyer!
Az egyéni versenyben rajtam kívül olyan ultrafutók indultak, akik igen tapasztalt versenyzők!
Róbert Gyöngyösi érkeztünk elsőként a rajthelyszínre, és sátor állítás alatt a versenyigazgatóval Máté Baranyai -val beszélgettünk, az ultrafutók jövőbeni világáról, alakulásáról. Igen elgondolkodtató volt.
Node ugorjunk előrébb mert odaég a marhapörkölt �
Nos elindult a verseny 29-én 18:00-kor. Az első körön persze mindenki bátor volt, s duzzadt az energiával. Én a 6:30-6:40-es tempót választottam amivel 42-45 percre tudtam teljesíteni a köröketköröket 17 órán keresztül, így csak 15-percet vártam mindig az újra rajtolásra.
Azért nem fáztunk mert meleg volt nagyon. Az éjszaka hála Istennek semmilyen elalvással nem küzdöttem, igy jól alakult. Viszont az egyéniek száma egyre csak csökkent.
Másnap reggel, szakadó eső, vihar nehezítette a versenyt, jelentős hőmérséklet csökkenéssel.
Nekem sokat segített a vízhatlan Evadict futó ruházat. Az Achilles ínamat éreztem, hogy fáj, hisz én aszfalt gyík vagyok, s itt a pálya 1 km aszfalt, a többi kavicsos, murvás föld és homok volt. Így hiába volt szuper aszfalt cipőm s terep cipőm, nem az én pályám.
Végül 17 óra futás (114,x km) után hoztam egy döntést, ami nagyon nehezemre esett, de az egészségem fontos. Pláne, hogy nem rég futottam Deseda versenyen 210 km-t, s hamarosan futom körbe a Balaton ami 211 km.
Tudom, hogy csak 114 km és ezt a nálam ,,jobban csinálók" majd véleményezik is, de azt is tudom, hogy nagyon nehéz a sok megállás után újra indulni, főleg hogy 6,7 km-es körök voltak. De legközelebb....
Nem voltam még ilyen versenyen, ez volt az első! De.
Nagyon sok mindent köszönhetek a #BAC nak, Baranyai Máté , Runion , RunnersLab Tibor Gál Gyöngyösi Robinak, Krisztián Tamás , BakonyOrszág-BalcsiPart Kulturális és Sportegyesület, Gyepükaján asszonyainak a Gulyás levesért, és minden másért, minden segítőnek, akik segítettek Máténak megvalósítani egy olyan versenyt, ami nagyszerű volt!
Nem elfelejthető, hogy ha Baranyai Máté szervez verseny, akkor egy eszméletlen élményben lesz részed, amit Magyarországon aki ultrafutó, tudja és nem felejtenek el!
Hatalmas
Gratulálok a dobogósoknak, és minden egyéni futónak!
Én nagyon jól éreztem magam!
Hajrá #BAC !
296071846_1132765230979034_5348900442574069239_n.jpg
296585493_1132765274312363_3799139718699943677_n.jpg
komment
2023. február 16. 10:09 - Török Benjamin Forest

Köröző monotonitás avagy 8 Deseda Ultramaraton 2022

Már 8-án reggel útnak indultam Budapestről Kaposvárra, hogy pihenni, s a még hiányzó dolgokat lent elintézzem a verseny előtt. 8-án sátorban aludtam, közvetlen a verseny rajt helyszínén. Jól aludtam, s nem sűrűn szoktam sátrazni, de ezt kimondottan élveztem.
Felvettem a rajtszámom, s a szervezők visszatérő versenyzőként, már gyermekükként vártak. Nagyon szeretem őket, és 2 alkalom kihagyásával, mindegyiken itt voltam.
Vacsoráztam, megtettem a tisztálkodási szeánszokat, majd nyuvogóra tértem
Reggel 4:30 van, kissé erős szél, de nem túl hideg.
Reggeliztem, ittam egy kávét, s fejben már a versenyen voltam. Nagyon sok futóbarátaimmal ölelés és sok sikert kívánó pillanatok jöttek.
Majd el jött az idő, s elindultunk.
Én UV szűrős hosszú ujjú pólóban és UV szűrős sapkában futottam, mert hamár szél volt, úgy dög meleg is ezért az UV is elég erős volt.
Haladtunk, körről körre. Én nagyon sokáig egyedül futottam, kb 7-8 körig, innentől utól erték a lassaban futó, vagy gyorsabban futó egyéniekegyéniek, így kisebb ideig együtt futottunk. Mindenki mindenkinek is szurkolt s támogatták egymást!
Én egyedül, kísérő nélkül futottam, mások kísérővel. Az éjszakai futás, is izgalmas volt, ámbár itt hajlamosak a futók elveszíteni az időérzéküket, ahogy picit én is. Éjszaka egyedül futni, s nem beszélgetsz senkivel, nem ér semmilyen inger, csak a folytonos futás könnyen be lehet aludni futás közben (igen, futás közben), mert a tested mozog, de az agy próbál pihenni. Nehéz volt, s pihennem is kellett, mert akár milyen ciki, de kétszer volt olyan pillanat is hogy arra ébredek fel futás közben, hogy állva alszom.
Kisebb elérzékenyüléseim is voltak, mert tudtam hogy miért, és kikért futok ma. Nagyon megindító volt, a frissítőpontokon, és a szurkolok is tudták hogy miért futok, gratuláltak, bátorították a kiállásom! Szerettem volna magamnak, az LMBTQ személyeknek és nektek is megfelelni futó ismerőseim!
29 óra folytonos futásnál jártam, s 12 kör (1 kör 14 km) már megvolt. Realizálódott, hogy akár mennyire is küzdök, sajnos a 18 kör (6 maratoni táv) nem lesz meg. Így arra törekedtem, hogy minél több kört, km-t tegyek meg.
A verseny vége felé, már pokoli meleg volt, ami látszódott a futókon, nem hiába ez a verseny Magyarország legnehezebb és leghosszabb versenye! A körökben hullámvölgy volt, s minden körben egy szigetre is fel kellett futni.
Elérkeztem az utolsó két körhöz. Nagyon jól ment, de elindulni nehéz volt. 4-6 óránként, meleg ételt biztosított a szervezők, s valoban jó volt, s adott is energiát!
Utolsó kör. Amikor ez fejben tudatosul, természetes, hogy a ki dörzsölések (comb, farpofák, és a zacsi is) csípősen égnek, a karok, lábak a folytonos futástól fájnak mert elfáradtak, és persze mindezen felül visz a szíved, s elérzékenyülés, ami azt sugallja, hogy itt lesz a vége a küzdelemnek, a munkának amit a verseny alatt véghez vittél, mindenki átölel, s gratulál!
Habár igen a 252 km-t szerettem volna megfutni, de nem így sikerült! A Deseda Ultramaraton verseny minden évben más, ami nehézzé teszi a teljesítést. En kicsit bánkódom, mert nem lett meg, de alázattal belátom, hogy párszor már teljesítettem! Így 210 km-t futottam, ami pont 5 maratoni táv!
Ezzel kategória I. helyezett (5 maraton), s abszolútban pedig az 5. 6. helyezett lettem...
291897999_1119089995679891_1203011674015598265_n.jpg
292956752_1119089969013227_105611392850878197_n.jpg
292227174_1119090089013215_4887906427542028705_n.jpg
komment
2023. február 16. 10:02 - Török Benjamin Forest

Mooore - Csillagfényes Füred Félmaraton 2022

A pünkösdi ünnepeket van aki ivással, van aki terülj terülj asztalkámmal, van aki futással töltötte a hétvégén.
Nos én ezt együtt egyszerre.
A hétvégén részt vettem a Mooore - Csillagfényes FÜRED 2022. Félmaraton futóversenyen, ami több szempontból is érdekes volt. Az egyik, az a rohamosan emelkedő páratartalom (83%), a siető villámmal tarkított felhőszakadás.
Nagyon jó hangulatú verseny volt, nagyon sok versenytávon indulhattak a kicsik és nagyok is egyaránt. Én a félmaratoni távon indultam.
A pálya, ismert volt, hisz sokadjára találkoztam vele az ultrabalaton, balathlon és a Spuri BSZM Balaton körbefutó versenyeken is. De mégis más volt, mert a páratartalom s a hőmérséklet extrán terhelt minden futót.
Az első körben (10,5km) elég jól ment, majd az utolsó körben lassúltam. Sajnos a csillagok nem voltak láthatóak, mert vaskos felhők a villámlás miatt elborították.
Mégis jól esett, majd haza felé futva a szállásra csontig eláztam.
Nekem 20.96 km lett a vége 1:41:20 idővel, ami a 15 helyezésre lett elég. De nem bánkodom mert 9en egyedül futom körbe a Balatont s jó kis futás volt előtte.
Én nagyon jól éreztem magam, s úgy láttam mások is!
De ez garantált, főleg ha Balatoni Helyi Értékek Egyesület Máté Baranyai vezetésével versenyt szervez!
Őt nem kell bemutatni, hisz aki futóversenyekre jár, legalább 1-2x megfurdul a versenyein, s nem hiába!
Nagyon szépen köszönöm;
Baranyai Máténak a szervezést és a lebonyolító csapatnak is, Magyar Norbi a kedves Speaker-i szavakat, Péter Rábits a szurkolást és mindenki másnak is!
Gratulálok minden célba érkezőnek, és annak is aki futott!
Verseny után Bobozni voltunk Balatonfűzfőn, strand, buli lazítás, majd másnap hajóval át Siófokra, kis lazítás majd haza felé siettünk, de csak mi, mert a vonat 30 percet késett!
Nagyon jó volt ez a kis aktív pihenés!
284309271_1094364568152434_497878016645992744_n.jpg
komment
2023. február 16. 09:58 - Török Benjamin Forest

Dm Balaton Run 2022

Korán kelve, érkeztem vonattal Zamárdiba, ahol a Balatonman által szervezett Dm Balaton Run félmaraton versenyt rendeztek (nem tudom hányadjára).
A gyaloglástól, az 5km, 10 km, 15 és 21 km közül lehetett választani. Én persze 21 km-en indultam.
Nagyon sokan voltak, s nekem kicsit kicsi volt a rajtzóna, mert nem volt szabályozva hogy melyik futó melyik zónába menjen, illetve egymást lögdösték a futók.
A pálya tetszett, de nem mindenhol élveztem, mert az apró kavicsos részek számomra idegesítő, mert attól felek, hogy nem-e megye be a kavics a cipőbe.
Zamárdiban a félmaratonistáknak, 4 kört kellett futni. Egy oldalon orkán erejű szél volt, a másik oldalon pedig 30° tűző nap.
Nekem nem az idő, vagy a dobogós helyezés volt a cél, csak jól akartam magam érezni.
Sikerült.
Ahol láttam hogy megáltak szurkoltam, motiváltam
Eztel nem kérkedni akarok, csak volt egy félmaratont futó akinél megállt, s megálltam, majd gyalogolt. S addig motiváltam majd elindult, s a célig megse állt. Majd a célban, elérzékenyült s hogy nagyon sokat köszön nekem, mert első félmaratonja volt, nagyon megindító volt.
Sűrűn példáloztam a My Way 240 egyéni fotóival.
Kb 30 embernek próbáltam segíteni, erőt adni.
Aztán beértem én is, majd szurkoltam még mindenkinek, most meg utazom haza.
Elsőnek vettem részt ezen a versenyem, de nem utoljára, csak akkor ha hibákból nem tanulnak.
Minden futónak gratulálok! Ismerőseimet jó volt látni..
282328281_1084023732519851_1448929939755872932_n.jpg
281235539_1084023832519841_8772054864882291850_n.jpg
komment
2023. február 13. 09:42 - Török Benjamin Forest

Út, a cél felé!

Avagy 210 km futás a Daganatos, beteg gyermekekért a magyar tenger körül!
XVI. Ultrabalaton 210 km egyéni táv
XVI. alkalommal rendezte meg az Ultrabalaton 210 km-es ultrafutó versenyt, ahol a Balaton körül vezet az útvonala. Ezt lehetett 2-13 fős csapatokban teljesíteni, vagy egyéni indulóként, mint ahogy én is tettem. Ez az ultrafutó verseny, hazánk egyik legnépesebb ultrafutóversenye, s szinte a legtöbb ultrafutó is elindul egyéni távon. Az egyéniek s a csapatok száma évről évre növekszik, hisz a csapat nevezések regisztrálcióknál már van hogy 10 perc alatt (ha nem előbb), betelik a szabad helyek.
Node ez egy kis bevezető volt, így aki már, hosszúnak tartotta lemarad a beszámolóm mélységeiről!
Idén az Élménykülönítmény képviseletében a Bátor Tábor daganatos, krónikus és súlyosan beteg gyermekekért futottam körbe a Balatont, amit egy 3 hónapos adománygyűjtő kampányom is követett (és még egy hétig tart a kampányom).
A felkészüléseim, nagyon jól sikerült, hisz ebben az évben 7x futom körbe a Balaton, igy az első Balaton körbefutásom Januárban volt, így ez ebben az evben a második volt. Kísérőm kollégám Tamás Kézsmárki volt, akivel azt beszéltük meg, ha valami miatt el válunk, s nem tud jönni tovább, én nem fogok haragudni rá, s akkor is büszke leszek rá! Ezért most szeretném tisztázni, hogy 83 km-nél váltunk el, amit mi már meg beszéltünk előre, hogy nem lesz gond, s barátként váltunk el. Tomi is aggodalmát fejezte ki értem de mondtam, hogy minden rendben lesz. Két nagy ölelés után futottam. Tehát hamis az az információ amit a Balatonberény előtti frissítő ponton a nagyon kedves segítő hölgy kiszínesítette a történteket, s azt állította, hogy faképnél hagyott a kísérőm. Legalább megkérdezhetet volna minket.
Node több száz futó ismerősömmel, barátomal és kollégákkal találkoztam a rajtidőben, vagy a verseny közben.
Elrajtoltunk, s mindenki ezt várta már. Az idő kedvezett nekünk és rohamosan emelkedett a hőmérséklet. Szépen haladtunk, szép volt a táj, jó levegő, több ezer futó. A Varga Pincészethez érve (kb 40 km), megvolt a frissítés, sejtettem hogy meleg étel pont, de erre semmilyen jel nem utalt, és a futás mélységben nem is merült fel bennem, majd letereltek minket a lépcsőkön a pincébe, ahol elég hűs volt, és nem is mentem volna le, mert korábban lehetett választani, hogy lemegy a futó, vagy kint körbe fut. Ez azért nem tetszett, mert kint s a lenti hőmérséklet igencsak nagy különbség volt. Majd utólag kiderült, hogy meleg étel pont volt, amit sajnáltam is hogy ezt nem mondták. Mindegy elengedtem haladtam tovább.
A badacsonyi hegyeken már égető volt a nap, igy folyamatosan bevízeztem a fejem, a tarkom, a hűsítő hatás miatt. Sok egyéni futott láttunk már sétálni, vagy lassabban futni. Mindenkit megviselt a meleg, s embert próbáló volt. Keszthelyre érve, ami szintén meleg étel pont volt, ettem és ittam majd haladtunk tovább. Kérdeztem mindig Tomit, hogy van és hogy bírja e. Végül 83 km-nél baráti ölelés után elváltunk. Én nagyon büszke vagyok rá, mert ő sokat szokott aszfalton tekerni, de nem ennyit és nem ennyi ideig. Ez volt a leghosszabb tekerése. Tomitól átvettem ami kellhet, s elraktam a már jól bevált Evadict 5l-es futó hátizsákomba s futottam tovább.
Ahogy haladtam a távokon, nagyon sokan szurkoltak, s gratuláltak és éreztem azt a sok pozitív energiát, amit küldtek azok akik online térben figyeltek, vagy gondoltak rám, ez miatt párszor elérzékenyültem, s tudtam hogy meg fogom csinálni a beteg gyermekekért, magamért.
Ahogy eljött lassan az éjszaka, előkerült a fejlámpa is és haladtam tovább. Egyik ponton egy igazi hőssel találkoztam Zsuzsanna Sallai val aki a legnagyobb hős számomra. Nagyon jó volt úgy enni a meleg ételt, hogy végig fogtuk egymás kezét. Igen, megint könny� jött.
Az éjszakai futás minden egyéniben induló futónak nehéz, hiszen, addigra már 13-14 órája fut, jópár km a lábakban s fárad s küzdeni kell a fáradtság ellen meg az elalvás ellen amit az agy gyakorolni próbál a testre. Nehéz. Én ittam két kávét is, utána meg vizet hogy ne száradjak ki. Éjszaka eleg sok egyénit próbáltam bátorítani, s engem is a frissítő pontokon, ahol kaptam egy pólót is hogy ne fázzak. Illetve egy kedves futó ismerőstől egy kókuszos csokit, ami nagyon nagy segítség volt. Voltak olyan képzelődéseim futás közben, hogy alszom vagy álmodok éppen, aztán mintha valaki megrázott volna s vissza a valóságba. Ez a pár másodperces illúziók kétszer, háromszor is előfordult. Ez normális.
Figyeltem az órám, hogy hol jár a szintidő, mert a célom a teljesítés szintidőn belül. Nagyon jól tudtam, hogy nem én leszek az aki 18 óra alatt lefutja. Néha érzem azt a nyomást, hogy minél jobb időt, eredményt kell elérnem, vagy nem érhetek fel a többi ultrafutóhoz. Meg teszek e mindent a versenyen magamért. Ilyeneken jó azért elgondolkodni az ultrafutások alatt, de mindig magam és aki ismer, az ismerősök, barátok és kollégáim megerősítik bennem az amit gondolok, hogy bízok magamban, és tudom mit csinálok.
Siófokra érkezve kezdtek izgalmasak lenni a percek a szintidő miatt, hiszen izgultak, hogy nem érek be. Én meg mondtam, hogy nyugi, meg lesz. Tudom. A pontok között meg van adva, hogy az adott távolságot a következő pontig mennyi idő alatt teljesíteni. Én mindig tudtam tartani a minimum 7 perc előnyt, még a Balatonvilágosi löszfalon is. Itt a meleg már pokoli volt, s igencsak ki voltam dörzsölődve a fenekemnél, a lengő zacsinál, ami fájt, mert kicsit ledörzsölődött a bőr, s picit gennyes, picit véres volt, de nem érdekelt a fájdalom, mert tudtam mi a célom. Az utolsó pontokon még viccelődni is volt energiám, hisz egyik nagyon kedves segítő elmondta, hogy ő szed majd fel engem ha kiesnék, mire mondtam, hogy hát megérné, de inkább most ebből nem eszik, az utolsó energiáim mozgosítom a célig.
Csopakon, az utolsó előtti ponton már nagyon izgalmasak voltak a percek, s ahogy futottam a főút mellett, egyre több hazafelé tartó ismerős dudált mintha házasodnék, hogy hajrá, meg lesz, kemény vagy. Majd elértem Balatonfüred utolsó frissítő pontjához. Itt páran azt hittek nem lesz meg, én meg mondtam figyelj csak. Az utolsó 3-4 km-es szakasz az ahol a lábaim vittek, s a sétányon sok ismerős, járókelők, turisták tapsoltak, szurkoltak hisz tudják mi az az Ultrabalaton. S már csak 1 km volt hátra s megláttam azt a robogót. Azt a bizonyos robogót amin Miklós Zelcsényi ült jönni ellenőrizni a befutókat, s hirtelen elkapott az az emlék amikor 2018-ban élem jött robogóval s 220 km futás után 1 percen belüli 400 m-t futottam a célig. Illetve láttam a sok futót, hallottam a hangokat, egyre jobban szurkoltak éljeneztek, s mikor megláttam a célt, nem tudtam parancsolni az érzelmeimnek!
Megcsináltam!
A célban igen sok meghatódott kép, selfie készült, s könnyes ölelések.
Nem tudom leírni szavakkal azt a boldogságot, amit tőletek barátok, futó ismerösők, kollégáim s a versenyen való szurkolást, szeretetet, értem való izgulást, követést kaptam. Most is hatalmas pozitív érzelmek vannak bennem s nézzétek el, ha elérzékenyülök.
Elsősorban köszönöm szépen mindazont támogatónak, barátoknak, kollégáimnak, akik támogatták az adománygyűjtő kampányom, s szeretném egyúttal felhívni a figyelmet, hogy aki még szeretné támogatni, csak lemaradt róla, ő az alábbi linken megteheti még egy hétig, utána lezárul a kampány.
Nagyon szépen köszönöm!
a Pólót a frissítő ponton,
az összes segítőnek és szervezőnek, Kozma András -nak! Beszedics-Környei Andi
Gratulálok minden egyéninek aki teljesítette a távot, és azon futóknakis akiknek nem sikerült, de jó pihenést és gyors regenerálódást, valamint a csapatoknak.
Külön gratulálni szeretnék Gábor Prisznyák -nak a csapatával elért kiemelkedő eredményükért!
279156207_1072591530329738_4407405451804722424_n.jpg
279381805_1071088657146692_1864256543355535392_n.jpg
279253912_1071089507146607_8640781947349840957_n.jpg
komment
2022. április 08. 00:35 - Török Benjamin Forest

I. Decathlon Terepfutó Nap

Április 4.-én rendezte meg a Decathlon Magyarország az 1. Decathlon Terepfutó Nap keretein belül az első terepfutó versenyét!
Érdekesség, hogy eredetileg ezt már 2 évvel ezelőtt szerette volna megrendezni hasonló tematikában megrendezni a Mátrában, ám sajnos a covid járványhelyzet nem engedte.
A Decathlon rendezvényszervező csapata és minden segítő, igazán kitettek magukért a szinvonalas verseny érgyik futót sem tántorította el a cudar hideg, mindenki elszántan vágott neki a saját versenyszámának a 8 km, 15 és 24 km-es lehetőségek közül.
A távok útvonalai pazar volt, és hát igencsak combos, de hát a terepfutók is szeretik a kihívásokat.
Én Decathlonosként most nem a szervezésben segédkeztem, hanem futóként vettem részt a versenyen.
Futó szemmel is látva nagyon jó szervezettség volt, akár a rajtnál, akár a frissítőpontokon. Mivel a Decathlonnak is fontos a fenntarthatóság, így műanyag poharak helyett összenyomható soft poharakat adtak, melyeket bármely futáson vagy versenyeken is feltud használni, védve a környezetünket.
Mivel hideg volt szerettem volna rétegesen felöltözni, és hát az időjárás esőre állt, így a Decathlon kíváló márkáinak futó felszereléseit használtam ezúttal is. Felső rétegem az Evadict vízhatlan esőálló kabát és nadrágjában futottam, mely nagyon kényelmes, és a technikaiságának köszönhetően, a szabadmozgásom is megvolt, sehol nem feszűlt, vagy okozott kidörzsölést. Cipőm szintén az Evadict XT7-es volt, aminek a tapadása kiváló volt ezen a igazán technikás terepen. Ütéscsillapítása nagyon jó, és kiválóan tart. Még egy Kiprun futópoló és egy Kalenji futópulcsi és teljes volt a szett. Órám a COROS Gps500 volt, melyet nagyon szeretek.
1, 2, 3 R.A.J.T.!
Mikor elindultunk, kapásból az első 500 m után szépen lassan emelkedett, majd kb 2 km utántól jött az örűlet. Homlok simogató emelkedés jött, ugy hogy melegen emlegeték a futók a szervezőket, de senki nem adta fel mert mindenki elszántan mászott. Mikor felértünk az azthittem itt a teteje, akkor némi km futás után jött a következő adag. Itt is sok futót lassított a haladásban, ahogy engem is, de csak haladtunk. Az erdő ahol futottunk a Tatabányán a Gerecsén, nagyon szép volt, tiszta és nagyon jól futható. A frissítőpontokon, ismerősök, kollégáim, barátok voltak, akikkel jó volt szenvedés közben is tálákozni, hiszen sokszor csak a cyber világban beszélgetünk.
A futás alatt általában zenét hallgatok, de fura, hogy most abszolút nem is hiányzott. Csak hallgattuk a madarak hangjait, az erdő lélegzéseit, a futók zihálásait amikor elérkezdtünk megint egy homlok emelkedéshez, itt már viccesen magamban gondoltam, hogy tényleg ez a verseny amire jönni akartam ? de hamar meggyőöződtem, hogy igen. Aztán a sok emelkedés után márcsak lefelé haladtunk, ami annyira jól esett, hogy szinte repűltem.
Azért a cél előtt voltak még emelkedők, de azok már könnyen mentek.
Aztán beérve a célba, huh nagyon nagy élmény volt számomra, hisz én hozzám az aszfalt áll közelebb, és a terepfutás teljesen más kondiciót igényel, sokkal több mindent mozgat meg akár fejben, akár fizikailag. Mellesleg nagymértékben hozzájárul az április végén Ultrabalaton egyéni versenyemhez, ahol a Bátor Bátor daganatos gyermekeiért futok Nekem nem a dobogó első hely volt a cél, hanem az, hogy 2 óra 30 percen belül teljesítsem a 24 km 800x méterszintemelkedéssel rendelkező távot. Sikerült. 2 óra 28perc lett az idöm.
Én nagyon jóléreztem magam, s nagyon büszke vagyok a Decathlon rendezvényszervező és segítői csapatra, hogy sikerült történelmet írni, melyhez a futók létszáma és a pozitív visszajelzéseik is ezt garantálják!
Minden kollégámnak, barátaimnak és ismerőseimnek köszönöm a szurkolást, bíztatást, valamint minden futónak hatalmas Gratuláció!
terep_1.jpg
terep_2.jpg
277558212_1055163978739160_1874877695140220232_n.jpg
komment
2022. február 20. 19:36 - Török Benjamin Forest

Szeles 211 km Balathlon kör...

Mikor az ember meghatároz egy célt a jövőre tekintve s azt köztudatra adja, van aki röhögve legyint egyet, van aki bizakodva szurkol és van aki hülyének néz. De tudom, hogy mit vállaltam, azt hogy körbe futom a Balatont 7x 2022-ben, ezen belül az XVI. Ultrabalaton egyéni keretein belül a Bátor Tábor daganatos beteg gyermekekért futok 210 km-t ami mellé egy adománygyűjtő kampányom is van.
Már nagyon vártam a január 29-t, mert akkor indulok el idei első Balaton körbe futásomon, ahová kollégáimat hívtam el Sütöri Ágit és Kőhalmi Mátét.
El is jött a nap. Előző este mindent megbeszéltünk, s mint egy jó futó, ettem, fürödtem, pakoltuk össze a cuccokat a futásra (szedvincsek, energia szeletek).
Reggel a helyszínre érkezve meleg nem volt, de a réteges öltözék sokat segített. Ági s Máté kicsit izgulhatot, jobban mint én, de minden jó lesz mondtam. Máté sose tekert ennyit ha jól emlékszem, Ági pedig már frissítette már Mátét futóversenyen. Mindketten nagyon igyekeztek, hogy ott segítsenek ahol csak tudnak.
Máté biciklivel jött, Ági pedig autóval (elektromos), így környezetbarát elvekkel mentünk. Elrajtoltunk, s beállítottam egy tempót amit szerettem volna tartani sokáig az az 6perc/km sebesség. Jól ment sokáig, de ez mellett a hideg, kicsit csúszós és itt-ott szeles idő sem hatráltatott. Volt ahol ahol hiába szabályosan kresz szabályokat betartva futottam kísérővel, a nagyon siető ausztriai és román sofőr a sietés mellé még le is dudált.
Ezek gyors feledésbe merültek mert a pazar panoráma bizonyos dombok, hegyek tetején überelni tudta. Nagyon jól haladtunk, a választott tempó is okés volt. Ági szurkolt, jött, adott ha kértem, néha könnyes szemmel puszit adtam neki, mert annyira jó volt, hogy ő is ott volt és segített. Máté pedig nagyon jól ösztönzött, s hajtott, ami nagyon sokat segített.
Túl a dombokon Balatonfüredre érve tudtam már nincs sok hátra, jah de 110 körül � de magabiztosan haladtunk. Eljött az este, s Máténak sajnos bicikli kérek csapágy hibája volt, de hősiesen Siófokig el tudott tekerni vele. Nagyon büszke voltam rá. Siófoktól már csak autóval kísértek, addig Ági tudott picit pihenni, s Máté frissített ha kellett valami 1-1,5km-ként.
Az éjszaka még hidegebb és erősebb lett a szél, esett. De próbáltam kitartani, tudtam, hogy már a felén túl vagyok s innen már csak a cél van vissza.
Igen kicsit beállt a fáradtság, de nem álltam meg csak meneteltem tovább mintha duracell elem lenne bennem. Máté és Ági próbált minél több infót adni rólam a Facebookon, hogy jól vagyok. Magamat ösztönözni azzal tudtam, hogy tudtam mennyien figyelnek, szurkolnak, barátok, ultrafutó társak, Decathlon Magyarország, amely igen könnycsalogató volt, s magamnak is megakartam felelni, s persze nem utolsósorban a Bátor Tábor daganatos beteg gyerekekért, és az LMBTQ személyeknek. Tudom! Tudom sok ez igy egyszerre, de ez mind ÉN VAGYOK!
Reggelre picit llassútam a tempóban, de Ági és Máté szalyaból egyszer se halottam azt, hogy nem lesz meg. Sőt, nagyon sok erőt adtak, s volt hogy beütött az ultrafutó orgazmus s pár könnycseppet engedtem. A szél egyre erősebb volt, s hidegebb is pár °C-kal mint az első órákban, de nem adtam fel.
Reggelre kivirultam mint a tuba rózsa, s futottam csak futottam. Nem érdekelt, hogy fáradt voltak a lábaim, mégis belülről jött az energia, s éreztem hogy mennyien szurkolnak s figyelnek. Balatonberénybe érve, szerintem sokan azt hitték, hogy sajnos nem lesz meg, de a szervezők is tartották a kapcsolatot Mátéval s ő csak annyit mondott hogy nem féltenek...
Aztán Fenékpuszta jött s nekem kicsit több mint 6 km volt vissza. Kérdezte Máté, hogy álljanak-e meg valahol, de mondtam nem, irány Keszthely vasútállomás ahonnan a rajt is volt. Én pedig minden energiám összeszedve trappoltam a cél felé. Na ezt nem kívánom senkinek, mert akkora volt a szél, hogy néha olyan volt mintha egyhelyben futnék, de tudtam, hogy meg lesz.
Aztán mikor az utolsó 100 m volt vissza, Máté és Ági szurkoltak, s persze könnybe merült a szemeim, s csak futottam. A vasútállomáson mindenki csak nézett aki éppen utazott valahova, hogy na valaki fut, majd ölelkeznek bőgve �. Hát vicces lehet külső szemmel.
Annak örülök, hogy a számítasaim megint nem hagytak cserben, ugyanis úgy terveztem hogy ki használom a szint időt ami sikerült is, némi izgalmat hozni mindenkire.
Igen, 211 km 31:46:17 lett az időm.
Tudom, nem biztos, hogy olyan leszek eredményeben mint az él lovas ultrafutók, s azt is tudom, hogy mindig jönnek újak, jobbak és utánpótlás, mert mindenki pótolható, de addig is maradok az aki vagyok, amit tudok megteszek a fenntarthatóság jegyében másokért, magamért!
Nagyon sokat köszönhetek Áginak és Máténak, akik nagyon jó emberek, s nagyon boldog voltam, hogy ott voltak velem, felemelő érzés volt.
Igen azt is tudom, hogy lassan síró Forest leszek, de ez vagyok, megható volt az élmények, a küzdések, az érzések, amiken átestem a futás alatt.
Illetve hogy futhattam magamért, az LMBTQ személyekért, ami jó felkészülés volt az Ultrabalaton 210 km-es távjára ahol a daganatos beteg gyermekekért futok.
Köszönet illeti Ujj Zoltán emléktúra (Balathlon),
Decathlon Magyarország, Élménykülönítmény, Bátor Tábor , mindenkinek aki szurkolt, izgult értem!
2022.01.29
272891229_1012610409661184_6761499423131771691_n.jpg
273147061_1012606676328224_2761194070001927945_n.jpg
272919801_1012606812994877_2595174482400037938_n.jpg
272964698_1014350912820467_7428531946803343606_n.jpg
komment
,,A sport megtanít becsületesen nyerni és emelt fővel veszíteni. A sport tehát mindenre megtanít." /Ernest Hemingway/
süti beállítások módosítása