Mikor az ember meghatároz egy célt a jövőre tekintve s azt köztudatra adja, van aki röhögve legyint egyet, van aki bizakodva szurkol és van aki hülyének néz. De tudom, hogy mit vállaltam, azt hogy körbe futom a Balatont 7x 2022-ben, ezen belül az XVI. Ultrabalaton egyéni keretein belül a Bátor Tábor daganatos beteg gyermekekért futok 210 km-t ami mellé egy adománygyűjtő kampányom is van.
Már nagyon vártam a január 29-t, mert akkor indulok el idei első Balaton körbe futásomon, ahová kollégáimat hívtam el Sütöri Ágit és Kőhalmi Mátét.
El is jött a nap. Előző este mindent megbeszéltünk, s mint egy jó futó, ettem, fürödtem, pakoltuk össze a cuccokat a futásra (szedvincsek, energia szeletek).
Reggel a helyszínre érkezve meleg nem volt, de a réteges öltözék sokat segített. Ági s Máté kicsit izgulhatot, jobban mint én, de minden jó lesz mondtam. Máté sose tekert ennyit ha jól emlékszem, Ági pedig már frissítette már Mátét futóversenyen. Mindketten nagyon igyekeztek, hogy ott segítsenek ahol csak tudnak.
Máté biciklivel jött, Ági pedig autóval (elektromos), így környezetbarát elvekkel mentünk. Elrajtoltunk, s beállítottam egy tempót amit szerettem volna tartani sokáig az az 6perc/km sebesség. Jól ment sokáig, de ez mellett a hideg, kicsit csúszós és itt-ott szeles idő sem hatráltatott. Volt ahol ahol hiába szabályosan kresz szabályokat betartva futottam kísérővel, a nagyon siető ausztriai és román sofőr a sietés mellé még le is dudált.
Ezek gyors feledésbe merültek mert a pazar panoráma bizonyos dombok, hegyek tetején überelni tudta. Nagyon jól haladtunk, a választott tempó is okés volt. Ági szurkolt, jött, adott ha kértem, néha könnyes szemmel puszit adtam neki, mert annyira jó volt, hogy ő is ott volt és segített. Máté pedig nagyon jól ösztönzött, s hajtott, ami nagyon sokat segített.
Túl a dombokon Balatonfüredre érve tudtam már nincs sok hátra, jah de 110 körül 
de magabiztosan haladtunk. Eljött az este, s Máténak sajnos bicikli kérek csapágy hibája volt, de hősiesen Siófokig el tudott tekerni vele. Nagyon büszke voltam rá. Siófoktól már csak autóval kísértek, addig Ági tudott picit pihenni, s Máté frissített ha kellett valami 1-1,5km-ként.
de magabiztosan haladtunk. Eljött az este, s Máténak sajnos bicikli kérek csapágy hibája volt, de hősiesen Siófokig el tudott tekerni vele. Nagyon büszke voltam rá. Siófoktól már csak autóval kísértek, addig Ági tudott picit pihenni, s Máté frissített ha kellett valami 1-1,5km-ként.Az éjszaka még hidegebb és erősebb lett a szél, esett. De próbáltam kitartani, tudtam, hogy már a felén túl vagyok s innen már csak a cél van vissza.
Igen kicsit beállt a fáradtság, de nem álltam meg csak meneteltem tovább mintha duracell elem lenne bennem. Máté és Ági próbált minél több infót adni rólam a Facebookon, hogy jól vagyok. Magamat ösztönözni azzal tudtam, hogy tudtam mennyien figyelnek, szurkolnak, barátok, ultrafutó társak, Decathlon Magyarország, amely igen könnycsalogató volt, s magamnak is megakartam felelni, s persze nem utolsósorban a Bátor Tábor daganatos beteg gyerekekért, és az LMBTQ személyeknek. Tudom! Tudom sok ez igy egyszerre, de ez mind ÉN VAGYOK!
Reggelre picit llassútam a tempóban, de Ági és Máté szalyaból egyszer se halottam azt, hogy nem lesz meg. Sőt, nagyon sok erőt adtak, s volt hogy beütött az ultrafutó orgazmus s pár könnycseppet engedtem. A szél egyre erősebb volt, s hidegebb is pár °C-kal mint az első órákban, de nem adtam fel.
Reggelre kivirultam mint a tuba rózsa, s futottam csak futottam. Nem érdekelt, hogy fáradt voltak a lábaim, mégis belülről jött az energia, s éreztem hogy mennyien szurkolnak s figyelnek. Balatonberénybe érve, szerintem sokan azt hitték, hogy sajnos nem lesz meg, de a szervezők is tartották a kapcsolatot Mátéval s ő csak annyit mondott hogy nem féltenek...
Aztán Fenékpuszta jött s nekem kicsit több mint 6 km volt vissza. Kérdezte Máté, hogy álljanak-e meg valahol, de mondtam nem, irány Keszthely vasútállomás ahonnan a rajt is volt. Én pedig minden energiám összeszedve trappoltam a cél felé. Na ezt nem kívánom senkinek, mert akkora volt a szél, hogy néha olyan volt mintha egyhelyben futnék, de tudtam, hogy meg lesz.
Aztán mikor az utolsó 100 m volt vissza, Máté és Ági szurkoltak, s persze könnybe merült a szemeim, s csak futottam. A vasútállomáson mindenki csak nézett aki éppen utazott valahova, hogy na valaki fut, majd ölelkeznek bőgve . Hát vicces lehet külső szemmel.
. Hát vicces lehet külső szemmel.Annak örülök, hogy a számítasaim megint nem hagytak cserben, ugyanis úgy terveztem hogy ki használom a szint időt ami sikerült is, némi izgalmat hozni mindenkire.
Igen, 211 km 31:46:17 lett az időm.
Tudom, nem biztos, hogy olyan leszek eredményeben mint az él lovas ultrafutók, s azt is tudom, hogy mindig jönnek újak, jobbak és utánpótlás, mert mindenki pótolható, de addig is maradok az aki vagyok, amit tudok megteszek a fenntarthatóság jegyében másokért, magamért!
Nagyon sokat köszönhetek Áginak és Máténak, akik nagyon jó emberek, s nagyon boldog voltam, hogy ott voltak velem, felemelő érzés volt.
Igen azt is tudom, hogy lassan síró Forest leszek, de ez vagyok, megható volt az élmények, a küzdések, az érzések, amiken átestem a futás alatt.
Illetve hogy futhattam magamért, az LMBTQ személyekért, ami jó felkészülés volt az Ultrabalaton 210 km-es távjára ahol a daganatos beteg gyermekekért futok.
Köszönet illeti Ujj Zoltán emléktúra (Balathlon),
Decathlon Magyarország, Élménykülönítmény, Bátor Tábor , mindenkinek aki szurkolt, izgult értem!
2022.01.29
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.