,,A sport megtanít becsületesen nyerni és emelt fővel veszíteni. A sport tehát mindenre megtanít." /Ernest Hemingway/

2024. február 14. 12:59 - Török Benjamin Forest

VIII. SCHILLER SZERELMES FÜRED & ULTRA GRANDE AMORE

50 Km Ultrafutóverseny

Az időjárás csapadék szempontjából nem kedvezett, de sikerült egy jó időt futnom a versenyen.

Nagyon jó verseny volt, és külön nagy érdem, hogy az egyesületem a Balatonfüredi Atlétikai Club szervezte a versenyt. 

 

427850525_1485145499074337_252190577692004901_n.jpg

 

427624273_1485108125744741_1083184400197992245_n.jpg

 

427851105_1485116125743941_4283620342824738775_n.jpg

 

428068544_1484991595756394_4121650110571923788_n.jpg

 

427867905_1484991572423063_4304889458856436409_n.jpg

komment
2024. február 14. 12:41 - Török Benjamin Forest

Megszállott monotonítás

Avagy EMU / Days World Cup

Nem lesz rövid, igy akinek nem lesz kedve, energiája beleolvasni, azoknak itt a ,,Dióhéjban"
6 nap - 623,3 km non-stop futás
Abszolút 22. helyezett
Férfi kategória 17. helyezett
Korosztályos kategória (M30) 1. helyezett
A fenti eredménnyel egyéni csúcsot döntöttem 21 km-rel!
898,88 - 1 kör
623,3 km = 693 lefutott kör
Mikor márciusban rajthoz álltam Olaszországban, Policoroban a 6 napos világbajnokságon, nem tudtam akkor még, hogy ebben az évben még egyszer futok majd 6 napos versenyt. Hisz ki akarna ennyit futni, és küzdeni a céljaiért? Vagy sanyargatni magát, hogy remegő lábakkal, ki készült gyomorral, nap általi leégésekkel utána azt mondhassa, hogy meg van. Én, és mindazon megszállott ultrafutó aki idén a 12. EMU 6 napos Világkupa bajnokságon elindult a saját céljainak történetének megírására. Tehát nem én voltam egyedül, akinek elgurult valami odafent valami, hanem még 60-70 futónak is.
Nagyon vártam a rajt pillanatát, több ok miatt is, egyrészt a nemzetközi ultrafutó barátokkal is találkozhatok mint például Willi Klesen, vagy a hazai ultrafutó barátokkal, akikkel megélhettem olyan 6 napot, amit nem felejtek el soha.
Verseny előtti napok.
Páromtól elbúcsúztam könnyes szemekkel s nagy ölelés, majd megígértem, hogy vigyázok magamra, s vigyáznak majd lent rám a barátok is. Másnap reggel, mikor lefőtt a kávé, hajnali 4:30-kor, csak ultem magam előtt a konyhában, s arra gondoltam, hogy már megint hosszú egy hetem lesz. Majd lassan kipakolt az utazó táskát és a bőröndöt, de be lestem még a szobába, hogy párom nem-e kelt fel, majd elsírtam, magam s némán 2 percet adtam magamnak, hogy összeszedjem magam, majd jött a lift, azután a busz értem s utaztam a munkahelyemre.
Délelőtt még a munkahelyemen dolgoztam, de számolgattam vissza a perceket, hogy mikor indulok a vonatállomásra, s indulok útnak.
Némi rohanás a MÁV-nak köszönhetően, elértem a vonatot, amin Willivel is találkoztam, elfoglalt a helyem nagy nehezen mert habár helyjegyes volt a vonat, hely már aligha, és ha ez persze nem lenne elég a nincs légkondicionáló, se levegő csak 40°C vonat betegség is megvolt. Elengedtem. Végül úsztam a ruhámban mint a kis hableány az óceánban.
Megérkezve Balatonfüredre a Kempingbe, már izgatott voltam, közben Brow Vitóriával is találkozva, gyors pár szó, majd becsekkolás, és robogtam is a bungaló felé.
Kényelmes, jó elosztású volt, nekem elég.
Csak lepakoltam, majd ezt azt ki tettem, majd ezután este vacsi és rohanás aludni.
Verseny rajt napja.
Korán keltem mondhatni, de szerettem volna párommal mindenképpen beszélni, majd nyugodt kávé, és ki pakolás, ki készítés, össze pakolás.
Na ezekkel olyannyira el voltam, hogy sietni kellett mert közeledett a hivatalos megnyitó, ahol a verseny taktikai és biztonsági információi hangzottak el. A világ minden pontjáról jöttek versenyzők.
Verseny rajt napja.
Korán keltem mondhatni, de szerettem volna párommal mindenképpen beszélni, majd nyugodt kávé, és ki pakolás, ki készítés, össze pakolás.
Na ezekkel olyannyira el voltam, hogy sietni kellett mert közeledett a hivatalos megnyitó, ahol a verseny taktikai és biztonsági információi hangzottak el. A világ minden pontjáról jöttek versenyzők.
Aztán kicsit szerintem elhúzódott a megnyitó, így azért pörgős volt az idő a rajtig. De végül épphogy sikerült, persze ilyenkor csörög, rezeg és pittyeg a telefon, így kikapcsoltam az internetet s repültem a rajthoz ahol már a startra állva vártak, majd 10,9,8...3..2..1..
RAJT!
A megindulás.
A megindulás.
Volt aki azt hitte, hogy ha az első kettő-három kört elsőnek teljesíti, akkor garantált 10 milliót kap, s volt aki csak vágott egy pofát s elkezdett sétálni. Én a inkább a 6:00p/km-es tempóval indultam el, s amíg csak lehetett, ebben is maradtam.
Számomra eszméletlen megtiszteltetés volt, hogy rekorderekkel, világbajnokokkal versenyezhettem mint például
Beda Szabolcs, Brown Viktória, Luke Ivory Sárosi Gyula
Vagy hogy feljthetném el, hogy remek edzők, Guinness rekorder emberek szurkolnak s támogatnak mint például Rakonczay Gábor, Lesi Zoltán, Tóth Szabivagy épp a #BAC csapattársaim! Hát igen, amikor a hősök köztünk élnek...
Az első két nap.
Mindenki szépen gyűjtötte a köreit, közben nekem is meglett a 100 km is, majd mentem tovább. Az első pihenésem kb 24 óra monoton futás 155 km után lehetett, s igyekeztem többeket pihenni mint Olaszországban, így az első pihenés 1 óra lehetett. Aztán megint kelés és futás tovább.
Kizártam minden érzelmet, csak a futás, a koncentráció, az aszfalt és én voltam, illetve a megannyi futó, akik egymàst hajràztàk. Lassan meglett a 200 km is.
Na már a fele meg van.
A futás nem csak arra jó, hogy saját korlàtaid lépd át, megerőszakolva a kitartàsod, hanem hogy kapcsolataidat építsd, de ujjakat is kialakíthatsz, mint az egyik legmeghatóbbBujtásné Tóth Erzsébet és Kauker Ákos való kölcsönös érzelmi eszmecsere is. Erzsike egy hatalmas szeretetbonbon akire eszméletlen büszke vagyok, s noszogattuk egymást amikor kellett, Ákos pedig nem csak poéngyàros, de a magyarország legjobb fagyijait ő készíti, amit az elvetemült futónak, és szervezőknek is elhozott, és ez nagy frissítés volt a 30°C melegben. Páromnak küldtem egy szeretlek sms-t tudatva, hogy jól vagyok.
Az útvonal 8 kanyarral volt megáldva (6 jobb, 2 bal), és azért igencsak a térdek, a csípők koptatva lettek jócskán, s kezdtem én is érezni, így volt, hogy ilyenkor bele bele sétàltam. Elérkezve a spartathlon mélyen tisztelt távjàhoz a 246 km-hez, gondoltam is rájuk, de elsöprögettem, mert nem akartam fejben máshol járni. Az ember azt gondolnà, hogy mit kell ennyit agyalni egy futàson, csak mész, futsz s pihensz, frissítesz aztán megint futsz. Na nekik innen üzenem, hogy ez korántsem így van. Hatalmas gondolkodást igényel egy többnapos verseny.
Körülbelül az 51. óra idejében értem el a 300 km-t s ezután 2 órát pihentem. Volt, hogy úgy aludtam el, hogy lezuhanyoztam, mert a sós izzadság, perget le rólam, amit a masszázsokon néha éreztem is.
A felén túl.
Mint ahogyan korábban írtam, a kanyarok ették a szervezetet rendesen, így nekem is fokozatosan nőtt a térd és csípő forgóimban a fáradt fájó érzések, igy masszázsokon is részt vettem, ahol Kiss Kata a masszázs gyöngyszeme, és segédje, az első masszázson jól megkínozták a lábaim, de akkor nem gondoltam volna, hogy segíteni fog, csak annyit éreztem, hogy az életbiztosításom jó helyre fog kerülni majd. Többet izzadtam akkor a masszázs alatt mint futáson. Ezután pihenés, és go futás tovább. Ez később egyre nehezebb volt, mert hát a lábak is fáradtak lettek, s kikelni az ágyból, hogy újra fussak olyan volt, mint amikor csak a felső testeidet érzed, de valahogy mégis haladsz állva csak nem érzel semmit, s a fejed kotyagós. De mégis elértem az 500-as kilométer követ lassan, de voltak hajnali 1 és 2 között, hogy úgy indultam el, hogy a számba raktam a csukló szorítom hogy harapjak rá mikor elindulok s be nem melegszik a lábaim a futásra. Hozzáteszem, hogy minden kelés után bekenni a zacsit, a comb középen, a mellbimbókat s a hajlatokat sudocrem-mel, a kidörzsölés ellen.
Utolsó 48 óra.
Itt már a fájdalom, a fáradtság, a test égés állandó volt, de korábban Drabik Krisztina életem, javasolt egy dolgot, hogy kérjek Katiéktól egy fájdalomcsillapítót, s azzal könnyebb lesz. Így lett. Kértem, és normálisan futottam tovább, na jó kinek mi a normális. Éjszaka kevesen voltak pályán, de azért így is láthattam izgalmakat, illetve rengeteg sündisznót akik a camping bokraiba költöztek, és néha kamikaze üzemmódban hatoltak át előtted az úton a sötétben, vagy csörgették a bokrokat. Noha az ilyen éjszakák érdekesek voltak, mert hulla csend volt, csak a frissítő sátorból csendültek fel azon számok amiket megpróbáltak kitalálni a frissítőpont csapat unatkozásuk ellen, mókás volt. Azért történtek ott szóban forgó kétértelmű szó viccek, utalások, vagy éppen egy bolond futó miatt egy combtő nyalàs a lecsordult fagyi után igaz Sveicer Anett
A frissítőpont és a napi háromszori étkeztetés előtt le a kalappal, mert mindenkire gondolok, és minden volt ami szem szàjnak ingere. Mindent beszereztek a szervezők, bármit kértél. - RESPECT!
Időközben, elértem a 600 km-t. Igaz az utolsó 14 km nyögvenyelősen ment, de csak meg lett. Ezután kértem egy forró levest, s gondoltam pihenek utána egyet. S haladva a bungaló felé, hiába ettem a levest, a tányérban az űrtartalom nem akart változni, mert elérzékenyültem, s az arcomon a néma könnyek súlya és a fáradtságom ereje töltötte újra a tanyért, mert Olaszországban, a 6 napos Világbajnokságon, épphogy meglett a 600 km, itt pedig meg majdnem 10 órám volt még a verseny végéig. De mindenképpen kellett egyet pihennem, s úgy volt hogy két órát pihenek, de nem ébredtem fel az ébresztőre s 4 óra lett belőle. Így jött a reggeli, amit megettem s igyekeztem futni kezdeni, csak lassabban ment az elindulás, mint ahogyan azt terveztem. De elindultam.
Az utolsó órákra már nem emlékszem a hév miatt, csak arra, hogy futok, szurkolnak, szurkolók, egyre többen lesznek a futók és a szurkolók. Aztán csak azon kapod magad hogy már tapsvihar fogad s szurkolnak.
Majd az utolsó percekben mindenki megkapta a méter jelölő 0,5l-es rajtszámával ellátott vizét, hogy ha hallja a duda szót akkor ott tegye le. Elvettem én is, s futottam vele. De vicces volt hogy cipeltem még 3 körön mert azt hittem nem érek vissza, de igen s mindig volt idő. Aztán megszólalt csak az a kürt hogy vége, s nézve és hallgatva a fotókat egy hatalmas nagy sóhaj hangzott el, ami a megkönnyebbülést jelentette, hogy vége a 6 napos harcnak, futásnak.
Ahogy haladtam vissza a rajt területre, Vikit meglàtva, odamentem hozzá és átöleltem majd egymás nyakában sírtunk, hogy meg van megcsináltuk, majd ahogy mentem Erzsike is jött a keblemre s fejen csókoltam a közös könnyeregetés közben, s elmondtam neki egy homlok csók után, hogy mennyire büszke vagyok rá!
Ezután mindenki könnyes szemmel gratulált mindenkinek, megható pillanat volt, hisz ennyi embert életemben nem láttam sírni egyszerre.
De nekem az első akit felhívtam, az a szerelmem Attila s elcsuklótt hanggal, sírva mondtam el hogy beértem, és hogy mennyire szeretem.
Ezután csak úgy folytak a dolgok és az események. Bungalóba vissza, zuhanyzás, végre normálisan, éves pihenés, aztán délután pedig díjátadó gála, finom ételekkel, s itt köszönhettük meg a szervezőknek ezt a kiváló versenyt amit nyújtottak nekünk, és aki ezt össze tartotta Kiss Zolinak!
A megtett eredményeimhez sok mindenki kellett nem csak én egyedül, ezért:
Köszönet illeti EMU 6 Day Race csapatot a remek versenyért, és az EMU 6 DAY RACE - FOR FANS/ SZURKOLÓI CSOPORTnak a folytonos információkért, Balatonfüredi Atlétikai Club/BAC/ a szurkolást, támogatàst, Kőbánya Önkormányzatának a támogatását, biztatását, szurkolását, a Decathlon Karrier és a Decathlon Magyarország Budaörsi áruház, illetve a Futás/Gyaloglá/Lovaglás részleg kollégámnak, a szurkolást, támogatást, a Magyar Ultrafutó Liga biztatását és szurkolását, Lukács Zsófia mindenért is 🌹 , Jakabházy Miklós az eszméletlen jó fotókat!
És TITEKET minden futóbarát, futóismerős, szurkolók, követők, keresztszüleim, öcsém, azoknak akik ott voltak a versenyen s könnyes szemmel átöleltük egymást, azoknak akiknek egy pacsi, vagy pár jó szó és gratulàció is ment!
De Legfőképpen a páromnak, hogy támogatja az elvetemült életvitelem, s lelkileg és szeretetével lelkileg is feltölt s energiát ad! Szeretlek! ❤
Tehát SZERETLEK TITEKET, ÉS KÖSZÖNÖM NEKTEK! ❤🤍💚
381315347_1402811880641033_7671606952188011763_n.jpg
380714643_1402811633974391_5471504612989471850_n.jpg
381377557_1402811770641044_5872110806463027156_n.jpg
381327742_1402811457307742_3318217338437410658_n.jpg
381266701_1403283170593904_6714287290356486927_n.jpg
komment
2023. július 06. 10:19 - Török Benjamin Forest

NASSKA Trail 50 km

Avagy magas Yeti birkanézegetőben

Nem vagyok egy nagy terepfutó, mert általában a sárga lámpa villog a fejemben, hogy hol lehet megsérülni és tudom, hogy más technikai erőforrások kellenek mint az aszfalt futáshoz, mégis beálltam a rajt vonal mögé, hogy gyűjtsem a kilométereket én is a kaptatókon.
Kis faluban Szentantalfalván rendezte meg a Balatonfüredi Atlétikai Club /BAC/ a Nasska Trail 50 km-es terepfutó versenyt, ahol nem csak a villany pásztor és a birka csordák között húzódó pazar panoráma várt minket Balaton felvidéki táján, hanem a gyönyörű szép meleg időjárás is.
A versenyen a nagyobbak négy távon húzhattak cipőt, 7, 11, 25 és 50 km-en, de a kicsiknek is volt terepfutó verseny lehetőség, amire igen sok elszánt kis hős gyűlt össze.
Nagyon sok futó indult neki a napnak, amely jól tükrözte az az odaadás, szeretet, figyelem és szervezettség ami a versenyt jellemezte.
A nagyobbak mezőnye reggel 7:00-kor rajtolt el, és itt szeretném megköszönni Mészáros Iminek a baráti utazást is!
Próbáltam egy jó tempóban futni a hegyeken s éreztem, hogy nagyon jól esik vágtatni a hegyeken amihez nagyban a hozzájárult a Budaörsi hegyi érzéseim, még magam is meg voltam lepődve hogy mennyire jól megy. Szaggattam a km-ket, lobogott a hajam (jah nem a hajam az nem) �, de repültem lefelé a 3-4 km utáni lejtőn, olyannyira, hogy elnéztem egy szalagot s 750 m-rel tovább mentem lecsuszva a második helyről, no sebaj vissza felé futva megtaláltam a az elvétett szalag jelölést, majd igyekeztem turbó üzemmódban futni, csak ugy repültek odébb előlem a futók. Aztán vissza álltam a jó tempóban s sikerult visszaszerezni a 3.helyet legalábbis azt hittem hogy 3. majd kiderült, hogy a második helyen vagyok az utolsó 22 km-nél, ahol nem voltam biztos hogy merre de jött egy lelkes futó Petróczi Marci személyében, s megerősített, hogy jó felé haladtam, de itt elment egy 5-7 perc, majd robogtam tovább, igen a versenyközponton át futva nem volt rajtam póló, igy kissé napszúrást okoztam a esztétikailag szép izmos, és dagadó muszklis karjaimmal s felső testemmel a szurkolóknak (jah biztos �), pár korty s rohanás tovább...
Jött még derékszögű hegymenet, s birkák hada is, hangosan kérdeztem oket hogy beértem a többieket, ők csak annyit mondtak hogy bee bee bár a harmadik bee bee bee-nél gyanúsak voltak �.
Aztán fel értem a világ tetejére is, ahol reszeltem a fingot 4 percig, mert nem voltam biztos egy elágazásban, utol is ért Frodó kinézetű fürge lábú futó, s mentem tovább. Aztán a cél előtt 8 km-rel a vádlijaim magnéziumért és só tablettáért sírtak, hogy páran meg is előztek, aztán BAC-os biciklis őrült, aki kísérte a mezőnyt vagy egy futót hegymenet, hozzám vágott magnéziumot s tablettát, és kis idő elteltével mar megint repültem mint az ágyúból lőttek volna ki. Igen elfelejtettem ezeket hozni az útvonalra, sorry.
De már késő volt, őket behozni, igy a 10. helyen landoltam a célban.
Nagyon tetszett a verseny, s biztos vagyok benne, hogy jövőre is itt a helyem!
Nagyon szépen köszönöm a Balatonfüredi Atlétikai Club /BAC/ és a Runion a perfect szervezést, s gratulálok minden #BAC futónak, meg nem BAC futónak is! Kemény volt de megcsináltuk!
Köszönöm a Tehel Tibornak hogy a csodás hangjával és páratlan humorával most is izgatta a kedélyeket a speeker-i pozícióban, köszönöm a RunnersLab, a nasska és a verseny minden támogatójának, valamint nem utolsósorban az önkénteseknek a biztosítást!
Továbbá a legnagyobb tisztelettel és szerettel kívánok a #BAC csapattal Máté Baranyai -nak gyors felépülést, akinek a szalag szakadása lett akkor amikor több száz futónak szerzett örömöt, s nem az volt az első dolga, hogy mentő helikopterrel elsiessen, hanem fájdalommal is ott volt ameddig tudott, csinálta! Itt ugyanúgy megérdemli Varga József Futóedző s mindenki másnak aki segítette Máté munkáját ebben a helyzetben!
Köszönöm a Sudocrem Magyarország -nak hogy a kremük miatt maradt bőr a Biliárd golyoimnál és meg maradt a fenekem olyan szépnek amilyennek született, köszönöm az #evadict -nek a kiváló Mt2 Cushion terepfutó cipőt ami eszméletlen jó volt!
Gratulálok azoknak akik most futották az első 50 km-t, jó érzés volt látni a meghatottságot, ettől szép az ultrafutás! Igaz Balogh Kata❤�❤?
Remélem, hogy senkit nem hagytam ki!
Kimondhatatlanul büszke vagyok rátok!
Mit mondhatnék The Best #BAC �
355485464_1352781878977367_1981465997115383122_n.jpg
355106205_1352781798977375_7962985806333408085_n.jpg
356416664_1352781778977377_2128700502252738810_n.jpg
355363624_1352781822310706_3732475617365923412_n.jpg
356420126_1352781912310697_4656234136574313575_n.jpg
komment
2023. július 06. 10:09 - Török Benjamin Forest

Mooore Csillagfényes Füred 2023. Félmaraton futóverseny

Avagy futva is lehet úszni a Balatonban...

Most hétvégén sem unatkoztam, ahogy több elvetemült futótársam sem, ezért éjszakai félmaraton versenyt mentem futni.
Balatonfüred városában került megrendezésre a Moore Csillagfényes futoverseny, ahol a kicsiktől a nagyokig számos távon lehetett indulni 500 m-től a 21 km-ig!
Mivel korábban leértem, segítettem a verseny kitelepülésében önkéntesen és nem kérte senki, de örülök annak, hogy a végeredményhez kicsit hozzájárulhattam.
Aztán telt az idő, egyre több futni vágyó érkezett és egyre több ismerős csapattárs. Aztán lassan eljött az átöltözésdi, majd egyszerre csak a rajtvonalon álltam. Majd az arany hangú sugár spieker csávó lelőtte a hangjával a rajt szalagot s a tömeg megindult.
Nem akartam elfutni, de kissé sikerült, mert két ifjonc bika aki a 10 km-es távon futott húzta a tömeget, igy az első kör fele gyors lett aztán visszavettem a tempóbólnkicsit. A páratartalom extra magas volt és szél sem nem volt, de meleg az igen. Haladtam a tempómban egészen a 3. helyen az utolsó kor feléig, ahol próbáltam hajtani még, de volt bennem olyan érzés, hogy a 4. hely is jó lesz, bár hozzá teszem Ágoston Szintay hozott rajtam az emelkedőn s megis előzött, de nem voltam elkeseredve. Én 90-91 percre terveztem, aztán 93 perc lett az eredményem, amivel stabil 4. helyezett lettem, kb 1,5 perccel lemaradva a 3. helyről.
Nagyon jól éreztem magam és tetszett, hogy a kis vagy nagy alkoholos befolyásoltság alatt lévő party fiatalok mindenkinek szurkoltak, mint egy EB foci selejtezőn, tetszett ahogy Baranyai Máté ösztönözte a futókat a fordító pontnál, tetszett hogy a rajt/cél területen szurkoltak, tapsoltak, és futás közben ahogy egymásnak szurkoltunk, vagy szurkoltak a futók!
Hatalmas party volt élő Dj-vel, gyönyörű fényekkel teliholddal!
Számomra nem egy kiemelt verseny volt, felkészülésemben az elmebeteg távú versenyekre, csupán a hangulat, a csapattársak miatt mindenképpen el akartam menni, mert tavaly is nagy buli volt és nem akartam kihagyni, ezért mindenkinek ajánlani tudom csak!
A pálya remek, volt, jól futható volt!
Nagyon szépen köszönöm a szervezést a
Kiemelt támogatóknak
- Balatonfüred Városvezetésének
- Hang és fénytechnikusoknak
- köridő chip-es időmérést
Nagyon szépen köszönöm a segítséget Kucsera Tamás, Kecskés József és  Szitás Anita ❤
És minden futónak aki eljött egy közös izzadós bulira! ❤�����
Gratulálok minden #BAC futótársamnak aki futott, akár itt vagy más versenyen, továbbá minden futónak, s leginkább a kicsiknek hogy elindultak s megcsinalták, noha anyát és apát megelőzve!
Mindenkinek jó pihenést és gyors regenerálódást!
351133666_1172211743475749_7885620425932474616_n.jpg
351769636_952097639331978_4839153195754927700_n.jpg
351506393_300960145592287_2787142608581283624_n.jpg
351488111_985003992856200_6119003860873285861_n.jpg
komment
2023. július 06. 10:00 - Török Benjamin Forest

MyTIME SPORT North Balaton Grand Prix - Backyard Ultra - JUNIOR&SENIOR MAGYAR BAJNOKSÁG

Nos ez az a verseny ami brutál nehéz, nem csak a körönkénti szint emelkedés miatt, hanem hogy jó tempot szamolj ki amit végig tudsz tartani a körökben.
Nem titok, nekem tavaly 17 kört sikerült futni Gyepükajánon, s most annyi ment. Hozzá teszem, hogy itt a Csopaki pályán nagyobb volt a szint emelkedés.
Csalódott vagyok?
Nem. Nekem a cél az volt hogy 17 kör vagy ha lehet akkor többet. De sajnos ennyire voltam elég. Hozzá teszem, hogy bitang erős volt a mezőny, ami nagyon tetszett, de ez a verseny mégis mas mint egy 48 órás vagy 6 napos verseny. Utobbit jobban élveztem mint most a backyard versenyt.
7-8 körön keresztül mindig vagy 40 vagy 41 percet futottam pontosan. Majd szépen lassan lassultam. Biztos voltam magamban, mégis azt éreztem, hogy faradt vagyok de ugyanakkor meg mentem volna tovább.
Nem akarok magyarázkodni, sem kifogást keresni, de igy sikerült!
Én nagyon büszke vagyok a Balatonfüredi Atlétikai Club -ra, hogy megint egy szuper versenyt dobott össze, kifogástalan frissítő ponttal, segítőkkel. A hangulat is nagyon jó volt köszönhető Tehel Tibornak aki a speakerek hangadója.
Én most megelégszem a 17 kör - 115 km-rel.
Köszönöm szépen a képeket Kecskés Józsefnek és Poelz Anitának �
Mindenkinek gratulálok, aki futott nagyon szép eredmények születtek.
Mindenkinek köszönöm a biztatást, a szurkolást és a támogatást!
344546322_176159662040001_2940946024461469014_n.jpg
344543251_1616169882183233_6509787811830184396_n.jpg
344363362_161869650169865_91988554667845794_n.jpg
344708341_694606675800588_2218795432550064663_n.jpg
344400387_1275563873389767_679235296098847444_n.jpg
komment
2023. július 06. 09:44 - Török Benjamin Forest

Harc a kilométerekért!

Avagy 6 Days World Championship Running Race Policoro, Italy!

Az biztos ha az ember a fejébe vesz valamit, és becsületesen készül rá, akkor nincs lehetetlen. Én is október környékén fejembe vettem egy célt, ami álmommá vállt. Indulni a 6 napos világbajnokságon Olaszországban.
Nagyon vártam és sokat is készültem rá, és rohamosan érkezett el az időpont, hogy elinduljak eme hosszú úton.
Hát eljött a nap, a nap amikor könnyes búcsút vettem páromtól, s felszálltam az egekbe Olaszország felé. Hamar oda is értem Drabik Krisztivel Bariba ahonnan transferrel vittek minket kb 200 km-t Policoro Village-be, ahol a verseny volt. Egy hatalmas tábor, ami kb a balatoni táborokra hasonlít. Odaérve szörnyű éhesek voltunk, de bolt sehol nem volt nyitva, s az étterem ami a táborban volt csak este 8kor adott vacsorát. Így nagy nehezen egy kisujjnyi nasit kaptunk fejenként 7€-t. Kibirtuk valahogy estig, de a vacsi sem volt nagy eresztés, sőt. Így én ki sétáltam a Policoro belvárosába ami t km-re volt, s ott vettem ezt azt.
Másnap a magyar csapt többi tagja is megérkezett Rakonczay Gábor, Viktoria Brown és Szilárd is, így Gábor segítőivel Lesi Zoltánnal elmentünk bevásárolni. Majd este én még főztem ki előre ételeket, mert Gábor is elmondta, hogy nem lesz nagy eresztés a meleg étel forma az olaszoknál, majd össze raktam a versenyre a cuccokat, frissítés, cipők, ruhák stb.
Versenynap van.
Reggel még próbál aludni az ember de nehéz hisz tudja, hogy mindjárt 15:00 és rajt van, és hat napig csak futunk. Hamar el is jött.
Nagyon sokan álltak a rajthoz a 6 napos versenyszámban, rekorderek, országos és nemzetközi bajnokok is. Gyors pacsi egymással a magyar berkekben és hatalmas pisztoly lövés és indul a mandula!
Én azon voltam, hogy szeretném tartani a 6:00-6:30 perc/km tempót. Pár napig ment is.
Az elején mindenki bátor, és lelkes, így már az első nap az élboly gyorsan elment. Még az első nap nem volt unalmas a pálya, pedig 1077 m volt, a kempingen keresztül, de azért ez a 3. 4. napra már az volt, de tudtunk minden zugát a pályának. A vicces az, hogy ezt a kört vagyis 1 km-t nem lehet úgy számolni mint amikor futni mész s futsz egy km-t, mert hosszabnak tűnt, s leginkább nem is km-ben számoltuk a köröket, hanem körök számaként. Én segítség nélkül vágtam neki a hosszú útnak, igy mindent meg kellett oldani, ahogy Krisztinek is. Nem szerettük volna semmilyen teher lenni a Vikinek vagy a Gábornak vagy a segítőinek, mert tudtuk hogy rekordra készülnek, és ott minden számít, ellenben sokat szurkoltak nekünk is. Az első két nap menüje (a szervezők biztosították) kicsit szégyen volt. A reggeli egy db pékáru, s valami itóka, persze ha maradt neked mert ha elvitték a futók így jártál (keveset is biztosítottak), az ebéd meg a vacsora hát úszott az olajban, félkemény tészta, zsíros szálkás halas kutyulmány, tehát nem egy futóbarát kaja volt. Meleg tea nem volt készen csak csináld magad tea, de mivel zöld tea volt, és ráadásul irdatlan rossz íze volt, nem nagyon ittam belőle. Kávé volt, kapszulás de mire az lefőtt...
Az első nap sikerült jót menni magamhoz képest s jött az első éjszaka. Nem volt meleg mielőtt valaki azt hinné, 3-4°C-ok voltak, hol esett, hol pedig tombolt az erős szél, napközben meg volt amikor megsültünk.
Kicsit előre lépve az időben...
Lassan 48 órája futottam, s igen nem voltam még 300 km-nel de közel voltam, de nem akartam elfutni, elsietni így továbbra is okosan tervezgettem. Este pihentem egy keveset, ugy feküdtem az ágyba ahogy éppen voltam, gyors alvás aztán fel kelés és futás tovább. És ezt így tovább.
A harmadik napon lehet tanultak az ételek terén, mert normális rántott hal, zöldségek vártak minket. Közben nézegettem, a nagy futókat, beszéltünk is futás közben egy-két szót s mentünk tovább.
Amikor megérkeztünk akkor Kriszti megkérdezte, hogy mekkora távot szeretnék futni, mire én hát igazából 700 km lenne jó, s bár jól hangzott nem tudtam, hogy meg tudom e csinálni. Ez volt az első hatnapos versenyem s izgultam is kicsit, hogy minél többet érjek el, mert elég hülyén éreztem volna magam hogy mindenki hatalmas távokat fut, én meg csak 300-400 km-t. Tehát a harmadik napon már éreztem, hogy a 600 a cél.
Jött a negyedik nap...
Nehéz volt, hisz ilyenkor már fáradt a futó, s kicsit én is, mert ugyan az volt a protokol minden nap, futni, néha picit pihensz futóruhában az ágyban, majd felpattansz s futsz tovább. Ez nem csak fizikailag nehéz, de picit lelkileg is, megpróbáltam kizárni a világot csak a futás, de akaratlanul eszembejutott párom, hogy hiányzik, a magyar futók, a tamogató futóbarátok, a versenyen akik szurkoltak és akaratlanul is elérzékenyültem, de tudtam hogy csak menni és menni kell.
Az ötödik napon kiéleződött a verseny, hisz jöttek azok akik eddig tartalékos üzemmódban futottak s aki az elején lefutotta magát most rohamosan lassult. Nekem a fáradságtól égtek a lábaim, de amikor elindultam futni akkor jó volt csak amikor meg kellett állni valamiért akkor rossz volt.
Én a vacsi után be terveztem egy pihit, mert az ebédről a látvány vacsorára is megmaradt, mert ebédhez rákot kínáltak meg polipos tésztát stb, de én pparadicsomos tésztát ettem, s pihi, de egy órával tovább aludtam véletlenül, mert kinyomtam az ébresztőt. Tehát pattanás és futás. Itt kb elég húzós lett a 600 km hogy meg lesz-e az elalvás miatt.
Utolsó 12 óra
Már égtem mindenhol, voltam mmasszőrnél is, és itt ott fájt, de nem akartam abba hagyni, feladni és panaszkodni sem akartam, mert végig akartam menni, ahogy azt Lesi Zoli is mondta. Nagyon ösztönző volt Gábor és Viki akik csak nyomták és mentek. Biztattak ők is, és én is őket, s mentem s mentem. Vicces volt, hogy a eredményeknél már nem merte számolni mikorra érekbe km-re a 144. órára mert azt hitte nem lesz meg.
Az utolsó 3 óra volt hátra s nekem még 24 km volt vissza a 600 km-ig. Minden energiám beleadtam ami maradt s mentem. Azt mantráztam magamnak ,,nem azért vagyok itt mert szart se érek, mert akkor idáig sem jutottam volna el, és párom, a barátok, munkatársak, követők nem azért követnek és izgulnak értem, hogy ezt most abba hadjam! Meg tudom csinálni! Majd pihenek akkor amikor már beértem, és most vagy meg csinálom, vagy sajnálhatom amikor majd mindenki 600 km felett van, én meg alatta."
Ez a kis gondolatmenet segített, és a verseny vége előtt 23 perccel meglett a 600 km!
Gyors még csináltunk fotókat!
Aztán persze elsírtam magam az örömtől, s mivel éhes is voltam, úgy tűnhettem mint aki azért sír mert rossz az étel, pedig korán sem. Az örömtől, hogy megcsináltam, s ez a leghosszabb távom!
A versenyt amikor lefújták, leültem a patka szélére, s hívtam páromat.
A végleges eredmény
6 nap futás - 602.204 km amivel
a kategóriában (M23) világbajnok lettem
Továbbá világbajnoki ezüstérmes győzelem is, mert a magyar férfi csapat lett a masodik a km-ek száma alapján.
Még a mai napig sem fogtam fel mit futottam, s ma láttam meg a páromat elsőnek a verseny után s nem bírtam jött aminek jönni kellett.
Tudom, hogy Gábor és Viki, Kriszti jobban megérdemli a bajnoki cím kinevezést az eredmények alapján, de nekem ez mégis hatalmas élmény volt, s igyekeztem nem lehúzni a magyar csapatot, hanem építeni. Azt hogy ez sikerült-e, mindenki döntse el...
Köszönet illeti
A magyar csapatot, hogy szurkoltak, biztattak és itt ott segítettek!
Köszönet illeti
Balatonfüredi Atlétikai Club /BAC/ Runion Kahu Egyesület, Pécsi Testkultúra Közhasznú Egyesület, RunnersLab Decathlon Magyarország és a budaörsi Decathlon csapat, Deseda ultramaraton Magyar Ultrafutó Liga Magyar Ultrafutó Szövetség - Tibor Gál magyar mezek biztosítása, Attila Büki és Zoltan Schmidt a képeket és a poénos vicceket, és nem utolsósorban minden támogatónak, barátnak, futótársnak, munkatársnak, a magyar futóknak, a Magyar Tolerancia Egyesület a szurkolást, biztatást, követést!
S mindenki előtt a páromnak Attila Drake ❤!
334627384_599830555331104_1280114458586944785_n.jpg
335502014_125932860274716_6322663399136410788_n.jpg
336670464_567950695293330_4796593058742421189_n.jpg
336881019_1575625739586507_4311278732993847315_n.jpg
336301777_1368550293940415_4963931682833585085_n.jpg
337104165_190979937027202_4262012132193083239_n.jpg
336891703_748478916991734_4979715317409140136_n.jpg
336987307_509679071374340_3829919525301756065_n.jpg
komment
2023. február 16. 10:40 - Török Benjamin Forest

Szerelmeskedve Balatonfüreden...

Avagy ULTRA GRANDE AMORE - 50K Szerelmes Füred futóverseny

Korán kelve, mondom korán kelve hajnali 3-kor, mikor még a szemeim csak az orrom hegyét látják, másztam ki az ágyból, hogy fussak 50km-t, és találkozzak megannyi futóbaráttal, ismerőssel Balatonfüreden. Azt hozzá kell tennem, hogy érdemes eljönni a Balatonfüredi Atlétikai Club által szervezett versenyekre, mert eszméletlen jó hangulat s szeretet várja a versenyeken minden futót
Nagyon szerencsések voltunk, hisz napsütéses 12°C volt, igazi futó idő.
A reggeli kötelező szeánszokat kihagyva, megérkeztünk Balatonfüredre, ahol a szervezők lázasan készültek a 8 órai 50 km-es rajtra. Rajtszám átvéve, felöltözve várva a rajt hevét.
Aztán rajt pisztoly helyett Tibor Tehel hangja eresztett minket útnak.
Igyekeztem, egy beállt tempóban futni, ami elég jól ment s élveztem is a futást. Nem akartam se rekord időt futni, se pedig dobogóra hajtani, mert kevesebb mint egy hónap s repülök Olaszországba a 6 napos világbajnokságra, és oda tiszta fejjel, egészségesen szeretnék megjelenni.
14 kört kellett futni a Füredi Tagore sétányon (1 kor 3,5 km volt), végig sík pálya, nagyon minimális emelkedő volt benne a fordító pont közelében.
Futás közben mindenki hajrázott mindenkinek, nagyon nagy élmény volt.
35 km-t után kicsit lassítottam a 4:50-5:00/perc/km-es időn 5:30-ra ez már kenyelmesebb volt.
Aztán az utolsó körömben ölelések hada várt, hisz egy számomra nagyon kedves, ja és gyönyörű futó csajszi ölelt meg súgott a fulembe kedves szavakat (ezt nem mondom el mi az legyen az én élményem) sok erőt adott s könnybe lábadt a szemeim, majd közvetlen melette Robikám is a super kamerával megölelt, nagyon jó élmény volt. S futva rám kiállt az az ember aki 30 óra alatt futotta körbe a Balatont és gyors pacsi, ölelés, s mutatta, hogy egy cipőnk van, amit ajánlottam neki -- reklám -- a Kiprun Ks 900-as, és hogy imádja..
De szintén volt egy futócsajszi akire nagyon büszke vagyok, amit és ahogyan csinál az ő korosztályában! Kis ösztönző beszélgetés vele, s futi volt a célba.
Igen, ez most ennyi lett 49,39 km - 4:48:43-as idő
Lehetett volna gyorsabb, jobb stb, DE nekem pont elég!
Cél után extra nagy kedvesség volt, hogy a befutók választhattak, hogy milyen színes érmük legyen, és mivel én #BAC -os vagyok, ezért a rikító neon zöld színt választottam. Csak megjegyezném, hogy a szervezők és a verseny oltári nagy ajándékokat biztosítottak a támogatók és felajánlok által, tehát nem egy lehúzásos verseny volt, amire nagyon büszke vagyok!
Minden #BAC futónak hatalmas Gratulálok, illetve minden futónak aki cipőt húzott és futott!
330978522_1257685008439628_632442266488549921_n_1.jpg
329014517_3441820562699922_8829252048406371946_n.jpg
329113776_513588914283104_7814984095203596207_n.jpg
komment
2023. február 16. 10:33 - Török Benjamin Forest

Balatonfüredi Atlétikai Club - Évadzáró Díjátadó Gála 2022

Hiszem, hogy van egy hely, ahol szeretnek, s elfogadnak, ahol egyenértékű lehetek!
Örülök, hogy sikerült a 2022-es eredményeim mellett futni egy 48H-s OB III. Helyet!
Nagyon boldog vagyok, és hazudnék ha azt mondanám, hogy nem volt könnyes a szemem a mai Bankett díjátadó gálán! Nem is magam miatt, hanem az érzés miatt, hogy közétek tartozhatom!
Jó volt együtt sírni, küzdeni, ölelni, dobogón állni!
2023-as év sem lesz másként, igyekszem méltón képviselni a #BAC egyesületet s titeket legfőbb versenyeimen mint pl. Olaszország 6 napos Vb-n, Svájcban 10 km nemzetközi verseny, Hongkong Olimpia, s egyéb hazai OB versenyen!
Köszönök szépen minden 2022-es élményt, szeretetet, szurkolást!
318448729_1229146011340955_4635777147576093546_n.jpg
komment
2023. február 16. 10:29 - Török Benjamin Forest

Háromszor se 100-as! Avagy 48H OB ultrafutó verseny Balatonalmádiban

Megint egy körözös őrületre készültem, amelyet a #BAC szervezett Máté Baranyai vezetésével. Nos érdekesség, hogy egy mellék versenyszám a Blackyard világ versenyt is megrendezésre került, ahol magyar válogatott ultrafutók futottak sok sok köröket.
Node picit előzmény...
Egy héttel a verseny előtt egy másik félmaraton versenyen tudtam résztvenni, ahol 2. helyezett lettem félmaratonon (21 km), majd ezután a héten munka előtt vagy után futottam szintén tartva az edzettségi állapotom. Aztán rohamosan közeledett a Péntek 14-e, a verseny rajt napja.
Nem kelltem vészesen korán, csak mintha munkába mentem volna. Hála Istennek most a MÁV-nál is jók voltak a váltók, a felsővezetékek mert nem késtem. Megérkezve Balatonalmádira, a rajt helyszínre, ahol már Máté vezetésével építették a versenyre színteret, igyekeztem hogy kipakoljak, felállítsam a sátrat és hogy elrohanssak a Penny-be ezért-azért.
Persze itt is rohant az idő, így márcsak arra emlékszem, hogy dísz #BAC-ba vágtam magam és indulásra készen. Sajnos egy nagyon ledöbbentő hírt kaptam rajt előtt, miszerint Zsuzsanna Sallai elhagyott hosszas küzdelem minket � Nagyon sokat kaptam tőle ahogy mások is, sok baráti beszélgetés, közös futás, puszik és ölelések. Mindenkinek csak példát mutattál! Nem feljtünk el...
Nem titok, hogy az LMBTQ személyekért és a homofóbia ellen futok, ugyanis a verseny előtt pár órával Pozsonyban egy antiszemita lövöldözött egy meleg bár előtt, ahol páran súlyosan megsérültek, s ketten életüket vesztették.
Ugyanakkor sokat gondoltam Amanda Elstak -ra akinek nagy szüksége van most a szeretettre és az igaz barátokra, valamint Zsuzsi, aki már fizikailag nincs már velünk, rajt előtt csendben megemlékeztem könnyeket hullatva.
10,9,...3,2,1 RAJT!
Elindult hát a 48 órás mezőny. Tudtam, hogy kik álltak a rajtvonalhoz, így tudtam hogy reális álmot, célt kell teljesítenem. Tudtam hogy kemény lesz, hisz Rakonczay Gábor és Szabolcs Beda nagyon profi ultrafutók, de Gyuri Nagykéri Szilágyi Gyula is nagyon erős és taktikus tapasztalt ultrafutók, és még sorolhatnám. Gyorsan át futott az agyamon, hogy mit keresek itt ilyen nevek mellett, illetve mi van ha elbukok s ki kell állnom?! Ez már nem a futásról szól, hanem arról hogy mennyire vagy erős fejben, mennyire vagy kitartó és magas-e a fájdalom tűrőképességed.
Kiválasztottam egy tempót az 5:30 - 6:30perc/km intervallumot, ebben szépen tudtam haladni. Ahogy haladtunk az időben, úgy a kilométerek is növekedtek. Mindenki szurkolt egymásnak, pacsiztunk a más versenyszámra érkezőkkel.
Hihetetlen érzés volt, hisz az ország legtöbb, legjobb ultrafutói Balatonalmádit választották a hétvégén. Nem hiába hisz 10km, 21km, 50 km, 100 km, 50mi, 6-12-24-48 órás versenyeken indulhattak!
80 km-nél járunk, minden rendben van, semmi kidörzsölés, semmi fájdalom még, a Kiprun Ks900-as cipőm eszméletlen jól szuperál, tartásban és kényelemben is. Mire elértem a �. kilométert lőttek egy selfie-t rólam, s mindenkit aki átlépte a két 0-s számkört.
Itt már sötét volt, figyeltem a koffein bevitelre és a frissítésre, de az agyam próbált kicsit pihenni, ami látszódott is kicsit, mint egy részeges alak a sötétben, aki a verseny kijelölő bójákat felrúgja majd visszateszi a helyére. Nehéz volt haladni, és koncetrálni arra, nehogy arra ébredjek futás közben, hogy felszedttem valakit.
Hajnalodik, s én nem az ágyból ugrottam ki mint a Mici mesében, hanem futottam tovább, de érezhető volt a reggel finom illata a Balaton partján, s én is kezdtem feléledni. Közben mindig számoltam a köreimet és taktikáztam az idővel, hogy a kitűzött cél, a 300 km meg lesz-e. Éjszaka előtt Szilágyi Gyula, mindenről is előttem volt 7 körrel a 3. helyen, ezért megpróbáltam minél több kört megtenni, hogy behozzam, még a nehéz éjszakai futás ellenére is. Reggel közölték, hogy 1 körrel megyek előtte. De ezt a vonalat nem akartam túlgondolni, csak okosan futni, hogy elérjem a célom.
Eltelt 24 óra, s nem sokkal később indultak el a Blackyard világverseny, illetve a 24 órás verseny, így még több ultrafutó barátot láthattam. Nagyon sokat szurkoltak és támogattak, nem csak jelen hanem otthonról is, hiszen éreztem, hogy követnek és izgulnak értem. Párszor elengedtem pár érzékeny könnycseppet, hogy itt vagyok, küzdök, haladok és hogy nem fáj semmi, csak haladni kell. Földi Zsuzsa és Gabriella Trejer nagyon sokat köszönhetek a frissítésben! Olyan menőnek és elitnek éreztem magam, hogy egy Spártai hős nő segít, akire nagyon büszke vagyok!
Tibor Tehel nélkül nem verseny a verseny, hiszen minden köröm befejezésénél szinte ott volt, szurkolt, bíztatott ahogy másokat is! Tivadar Büki is szurkolt, leginkább a nézését meg a járását, bocs az enyémet dicsérte, de tudtam hogy mit jelentet, s nagyon jól eső energiákat adott a körökre.
Látszott, hogy ki az aki 48 órás versenyszámban indult, hisz más fajta lambadát járt közben ki a faradságtól, ki a fájdalomtól, ki pedig az izmai folytonos monoton mozgása miatt. Én rendben voltam, nem fájt semmi. Eljött a második éjszaka ahol már 200 felett jártam ezért a selfie-s kép is megvalósult. Kedvem az tök jó volt, nem voltam fáradt, az izom faradság kivételével, s haladtam előre. Az éjszakát végig futottam, nem álltam meg csak 1-2 percre amikor is a biológiai szükségleteimet elégítettem ki (frissítés), s mentem is tovább.
Márcsak 12 óra volt vissza, és én 200 felett jártam jóval, de az utolsó energiákat is mozgósítottam, hogy meg legyen a cél. Igen, most már éreztem a combom faradságát, a fenekemet, a derekamat és akire sokat gondoltam a páromra és az ölelésére. De akkor is mentem. Aztán amikor már elértem a 290 km-t. Ezután megpróbáltam olyan köröket futni, amiket az elején, hogy meg legyen a 300 km. Sokan kérdezték ahogy József Kecskés is, hogy most érkeztem, mert úgy futottam, mint aki eddig nem futott volna le 200xy km-t.
Aztán jött a már tőlem megszokott harc a kilométerekért az idő ellen.
Az órám Kiprun GPS 500 amit a Decathlon a Coros csapatával együtt fejlesztett ki, túlszárnyalta a tapasztalt üzemidőt, hiszen 45 órán keresztül bírta töltés nélkül, majd gyors powerbankra tettem, és úgy futottam vele, de amikor 1-2 % volt rajta lezárta a futást, s a töltés alatt indítottam újabb futást, és ment minden tovább. Tibi a speaker, folyamatosan szurkolt, támogatot, ahogy mások is, ami hatalmas erőt, löketet adott.
De én is kellettem az önbíztatásra, s akaratlanul is végig futott a gondolataimban, hogy honnan indultam, milyen családi nyomorból, ahol csak érdek beesett gyerekként éltem, hogy miken mentem keresztül, s mikkel kellett megküzdenem, hogy elérjem azt aki vagyok és eljuthassak arra a szintre ahol vagyok. El kapott a könnyek hada. Jó lett volna sírni egyet, de nem volt rá idő, csak a 2 mély levegő vétel, s mentem tovább. Nem akartam szégyent hozni a #BAC -ra, hisz jobbnál jobb futók vannak az eegyesületben akik elértek már valamit és tettek jó pár dolgot az asztalra, s ott vagyok én, aki leginkább a céljainak és álmainak élt s futott. Úgy jöttem ide, hogy megakarom csinálni azt a 300 km-t s nem érdekel ha utolsó leszek, de nekem kell a 300 km, nekem s az önbizalmamnak, hogy képes vagyok valamire, képes vagyok nyílt meleg sportolóként megmutatni, hogy nincs különbség köztem/köztünk és a hetero társadalom közt.
Egy óra volt vissza a szintidőből, s rohantam ahogy csak tudtam körről körre. Bent mindig kerdeztem hol tartok, majd futottam tovább. Nem frissítettem, csak mentem, haladtam hogy meg legyen. Nem érdekelt a lehulló könny a szememből, csak mentem. Aztán 20 perc volt vissza, amikor még mindig hiányzott egy kör a 300 km-hez, ezért futottam egy 5:10 körüli kört és amikor beértem akkor mondták, hogy 14 perc van vissza s nekem még 600 métert kell futnom. Na a 14 percet nem hallottam csak a 600 m-t, ezért mint akit kilőtték, megindultam, s mikor meg volt a hiányzó méter, megálltam egy percre, majd mivel nem volt kedvem aszalódni a napon, és mivel volt még időm, igaz nem sok, sőt kevés, gondoltam befutok, hiszen a fülemben csengett a Kecskés Józsi mondata, hogy ,,most csak 30 perc azt pihensz". Sikerült, befutottam és meglett a 300 km...
Nem hittem a fülemnek. Most akkor meg van? Vicceltek - nem, tényleg meg van!
Na ami nem jött ki öröm sírás, most igen. Leültem egy beton plac sarkára, s csakúgy jöttek a könnyek, a gondolatok, hogy megcsináltam! Küzdöttem érte, futottam érte és meg van! Jöttek sorba gratulálni de nem tudtam könnynélküli arccal nézni rájuk. Boldogság, fáradság ami benne volt a könnyeimben.
Tudom, hogy volt ki jobbat, jobban futott, de ez nekem az életemben egyszerre lefutott leghosszabb táv, s életem egyik legnagyobb és legjobb élménye volt, amit nem vehet el senki, hisz tudom mennyit készültem, küzdöttem érte...
Eredményhirdetés, hidegrázás, libabőr
Török Benjamin Forest
48H OB - 300,372 km - 3rd helyezés
Well done...
Köszönöm hogy az részese voltatok Baranyai Máté , Balatonfüredi Atlétikai Club /BAC/ , Runion , RunnersLab Tibor Gál Tehel Tibi, Noémi Molnárné Magócs , Földi Zsuzsi
Nagyon hosszú a névsor, akik még részese voltak, de ti voltatok azok akik a legjobbat hoztátok ki belőlem! �
De minden futóismerős, barát akivel találkoztam, szintén segített, és jó volt találkozni veletek egy versenyen! ❤
Minden futónak, helyezettnek, #BAC -s sporttársamnak, illetve a Magyar válogatott ultrafutóknak GRATULÁLOK!!!
310476008_1189539691968254_5381605377558606781_n.jpg
310932233_1189539475301609_8303504395873860544_n.jpg
312739403_1192795998309290_4916665924774562880_n.jpg
312566761_1192795974975959_4347891163927919736_n.jpg
komment
,,A sport megtanít becsületesen nyerni és emelt fővel veszíteni. A sport tehát mindenre megtanít." /Ernest Hemingway/
süti beállítások módosítása