A beszámolóban csakis a saját érzéseim, tapasztalataim és annak megéléseiről számolok be! Ha a nyelvezet és vagy tartalma sért bárkit, vagy túl őszinte kérném előre is az elnézését!
Az indulás előtti napok
Az EMU 6 napos Ultrafutó világkupa után bele égett az agyamba, hogy 10 napos versenyt szeretnék futni New Yorkban. Mikor ezt páromnak elmondtam, akkor csak annyi csúszott ki a száján, hogy te beteg vagy, majd röhögtünk. Aztán az események csak történtek, és a hónapok, napok egyre gyorsabban teltek el. Próbáltam mindent fejben is rendezni s koncetrálni arra, hogy hamarosan utazom. Atival (párom) amikor szóba jött a verseny valamilyen formában, próbálta átlépni mert féltett, hogy mi lesz velem, velünk és hogy tartjuk a kapcsolatot.
Aztán csak eljött az a bizonyos nap.
Nagyon nehéz volt ez Ati és az én számomra is, hiszen nem a szomszéd országba megyek, hanem több ezer kilométerre arrébb egy és legnagyobb kontinensre, Amerikába.
Megpróbáltunk elbúcsúzkodni és megígértem, hogy vigyázok magamra, de ilyenre nem lehet csak ugy felkészülni.
A bőröndök készen, minden lefóliázva, és sokadjára rohangálok a szobában, hogy minden meg van-e. Ati még alszik, én a kávém kevergetem alsógatyában a konyhában, és egy fusztrált hangulatban kicsúszott egy könnycsepp, mely a boldogságtól és a szomorú sajnálattal teli izgulásos érzés volt. Boldog voltam, hogy egy hatalmas utazásnak leszek most aktív résztvevője, és kicsit szomorú, hogy Ati nem jöhet velem.
A reptéren már úrrá lett rajtam, hogy búcsúzni kellett, ès becsekkolni. Remegő kézzel s elcsuklott hanggal váltunk el egymástól Atival. Később márcsak annyira gyorsan telt minden, hogy a repülőn találtam magam. Dübörögnek a motorok, becsukják a repülő ajtaját és tudtam, nincs vissza út. Felszállásnál jó pár könnycsepp kicsúszott, miközben néztem, ahogy eltűnik budapest a felhők alatt.
Megérkezve Amszterdamba, kevesebb mint 30 percem volt elérni a New York-i járatomat, de persze a sor nagyon hosszú volt a becsekkolásnál, így szóltam az ott aktívan intézkedő őrnek, hogy itt a jegyem és ha nem mehetek előre, a gép is nélkülem megy el, ezért előre tuszkolt a sorban. Már kétszer be mondták a nevemet, mire odaértem a repülőhöz. Én imádok repülni s jópár repülőn ültem már, de ilyen hatalmas repülőt csak a filmekben láttam. És a következő 10 óra repülést izgatottan vártam, filmeket, zenét néztem és hallgattam, s a versenyre gondoltam. Majd megérkeztünk New Yorkba JFK Nemzetközi repülőtérre. Azért hálát adtam az égnek, hogy épségben leszálltam a földre.
Az amerikai biztonsági zónán csupán 4 órát álltam a kígyózó sorban, mert a 21 ablakból csak négy működött, majd még kettő bezárt és még háromszáz ember várakozott. Majd eljutottam a pulthoz. Elővettem az ESTA (vízum), a kinyomtatott nevezési lapot, útlevelem és a jegyemet. Nos a jó magyar útlevél olyan erős, hogy a benne lévő chipet nem akarta érzékelni a rendszer és sokadjára vettek ujjlenyomat mintákat tőlem és újabb és újabb fotokat csináltak. Már izgultam, hogy nehogy azt hidjék, hogy hamis útlevéllel akarok bejutni. Mindeddig a poggyászom kint keringet mint gólyafos a levegőben és izgultam, hogy nehogy elvigye valaki.
Nagy nehezen kijutottam a reptérről. Még a reptéri inygenes wifin csekkoltam hogy hogyan jutok el a szállásomíg, és felszálltam a metróra, amivel ide oda utazgattam mire a nagy faradságban és cuccaim súlyának köszönhetően belefáradtam és egy über taxyval indultam a hotelbe. Persze előtte megkérdeztem, hogy mennyi a teljes összeg amiért elvisz, majd kinyögte, és osztottam szoroztam belefér-e. Megérkezve a hotelhoz, 40 dollárral drágább árat mondott. Én mondtam neki, hogy nem ezt mondta és nem vagyok hajlandó annyit kifizetni, csak amennyit mondott beszálláskor. Majd csak mondta és mondta a magáét, én mondtam neki, hogy oké akkor hívok egy rendőrt beszéljük meg, persze egyből mondta, hogy nem kell s máris jó volt neki a megbeszélt összeg.
Jamaicai város rész
Nos ha tudtam volna előre mit is jelent ez a Jamaikai város rész, biztos nem oda foglaltam volna, csak hát viszonylag ez volt közel. Amerikában a fű használata legális. De ebben a kerületben és a hotelben is minden egyes tégla ontotta magából ezt a büdös szagot amit a joint el szívásakor termel a levegőnek.
A szoba nagy és kényelmes volt, de mire odaértem a hotelbe semmi ellátás nem volt, így egy csomag kekszen és egy 0,5l-es kólával beértem. Majd másnap reggel mentem ki reggelizni és inni egy kávét.
Mivel azt mondták hogy délutántól lehet a saját sátorral a parkban elfoglalni a helyet, gondoltam sétálok addig a városban aztán majd délután kimegyek a helyszínre. Végig sétálva az utcán igazi gettó negyed, nagyon sok szemét mindenhol, össze-vissza dudálnak az emberek, úgy szívták a füves cigit mintha kávé lenne.
New Yorban a távolságok nem olyan mint magyarországon, itt gyalog átjutni egyik részből a másik részbe több óra, de nem akartam költeni buszra, mert hátha lemaradok valamiről. Át sétálva a parkon, ahol a verseny volt már láttam hogy kint vannak, és mondtam hogy oké akkor délután jövök majd. S mentem tovább. Aztán mivel későn értem volna el a Central Parkhoz, úgy voltam vele, hogy oké akkor vissza megyek a hotelbe és kiszenvedem magam a verseny helyszínre.
Verseny előtti éjszaka
Megérkezve a verseny helyszínre bemutatkoztam a szervezőknek, akik nem tudták hogy jövök, s néztem rájuk furán, mert a nevezésem elküldtem, a nevezési dij befizetve, és még beszéltünk is egyik barátom segítségével, mivel én nem vagyok erős angolos, egy szervezővel és azt mondta minden okés varnak szeretettel. No ha azt hozzá kell tennem hogy októbertől március végéig nem válaszoltak egy e-mailemre sem.
No okés, minden elintézve, levertem a sátram, átvettem mindent amit kellett, próbáltam pihenni. Ez a park hatalmas volt s egy ketté osztott tó volt a közepén.
Rajt napján
A verseny New York-i idő szerint 12:00-kor rajtolt, magyar idő szerint 18;00-kor, noha nem volt nagy melegünk de fázni sem kellett.
Egyesével bemutattak bennünket, majd elindult a verseny. A kint élő magyarok meglátogattak s szurkoltak az első 6-7 km lefutásáig, majd csak futottunk.
Aztán pár óra elteltével elkezdett esni az eső és ez négy napig szépen ki is tartott. Felvettem a vízálló futó ruhám és bekentem mimdent sudocremmel ott ahol ezt be kell kenni.
Az első 2 nap jól sikerült, éjszaka is és nappal is, sokáig a harmadik helyen haladtam, majd úgy a 2 nap végén a negyedik helyre csúsztam vissza. És már akkor bennem volt 200+km így elmentem pihenni 1,5 órát, majd hajnalban felkeltem s futottam újra, és akkor hoztam vissza. De az eső csak esett. A pihenés annyi volt, hogy volt egy hálózsákom és a vizes kabátot s gatyát levéve bebújtam s aludtam, majd felkeléskor vissza húztam s futottam tovább hajnali 1-11-ig.
Ezután megint pihentem kicsit s újra futottam tovább.
Nincs hús!?
A verseny masszőrei közt volt egy magyar is aki Ghánában él, de itt is segített a szervezőknek, s kérdeztem tőle, hogy hogy eddig csak vega s vegán ételeket adtak, sehol egy oldalas, rántott hús vagy mellék borda, mire az volt a válasz, hát ők nem esznek húst ezert a frissítéssel nem adnak húst. Na én gondoltam magamban, hát ez baromira jó, mert akkor csak pozdorján élek majd.
De azt hozzá kell tennem, hogy pár nap futás után igaz hogy zöldebbet fingottam mintha friss tavaszi pázsit színe, valahogy nem hiányzott a hús, mert olyan csoda kajákat raktank elénk amit eszméletlen finomak voltak s nagyon kitettek magukért a konyhás nénik és bácsik. Mindig volt forró étel ami kellett is, hisz minden este 3-5°C volt.
Jól futható útvonal, amerikai mexikói gettó
A verseny útvonala a parkban csak aszfalton haladt ami tükör sima volt, s a kanyarok ellenére is jól lehetett haladni rajta. 1 kör 1210 méter volt, és itt ott nagy volt a széllökés is.
A park az gyönyörű szép volt, tele általam még nem látott madarakkal, s megannyi mókusokkal akik nem féltek tőlünk, bátran oda jöttek. A parkban mindennap volt valami program, vagy edzések, vagy csapat versenyek, de mikor nem esett az eső akkor családok kijöttek húst grillezni. Na most meg van az a kép, hogy én húsevőként körözök már több napja, és egyszer csak a friss grill hús illata megcsap és sóvárgás megindul? Na hát ez keményebb volt mint a zombi apokalipszis.
Aztán négynapos eső után kisütött a nap is, vagy is akarom mondani égetett, ugyanis 32°C volt, így levetköztem, de szépen lepirult a fejem is. És mint a jó amerikai filmekben, itt is volt olyan többször, hogy esténként kijöttek a kiha én nem gyerekek, s üvöltették a zenét, drifteltek, csikorgatták a gumikat hatalmas füstöt ggenerálva ami a futó pályára is bekerült ami rohadt büdös volt így arcunkat eltakarva kellett futni, és nagyon agresszívak voltak. Na itt ezen a szakaszon minden körben mindenkinek volt 4:20-as tempója.
Alex Ramsey akinek nagyon sok mindent köszönhetek, aki a kiemelt kilométerek elérésénél, vagy amikor rámjött az érzelmek nagyon sokat segített, ő annyit mondott, hogy Welcome to Amerika! Alex egy hihetetlenül kedves ember és sokat beszélgettünk, hajtottuk egymást körről körre.
Szurkolói levelek
Egyik reggel amikor hajnaltól futottam kezembe nyomtak egy tucatnyi levelet, s nem tudtam hogy mi az, majd elkezdtem olvasni, és elsírtam magam, hogy Bujtásné Tóth Erzsébet üzenetet küldött nekem, ahogy sokan mások is, olyanok is akiktől abszolút nem vártam. Igen elolvastam őket s megkaptam s hatalmas energiát adtak, mint ahogy az is a nagy magyar zászló amit sokan alá írtatok, ki is raktam. Akaratlanul Atira gondoltam, hogy szegény nem beszéltem vele semmit, hogy érezheti magát, így a maradék egyenlegemet felhasználva írtam neki is hogy szeretem s hogy vagyok a versenyen. Majd amikor le ment a verseny akkor beszéltem vele újra, vagyis 5 naponként.
Nincs sírás csak előre
Közeledett a hatodik nap s láttam hogy megfogom dönteni az eddigi leghosszabb távú versenyem és futásom távját. Így is lett, a 6 napos futásom távját (623 km, EMU 6 napos verseny) 17 km-rel megdöntöttem, így az új egyéni rekordom 640,2 km lett, amit a körszámlálók tudtak és amikor beértem hatalmas tapssal és köszöntéssel vártak. Lehet, hogy ez nem mond másnak semmit, de én nagyon büszke voltam magamra akkor.
Haladva a távokon tovább 700 km-nél jártam kb amikor egy orr turásom közepette érzékenyültem el, mert ki kellett szednem a véres kiszáradt trutyikat az orromból, ami már eléggé fájt, hogy basszus mit gondolhatnak otthon a futók rólam, hogy még csak itt tart, azt hittem már több van neki, vagy hogy jól haladok s büszkék rám, s hogy lehet más magyar jobban futna itt kint, de probáltam könnyek közt helyre rakni magam, vettem egy nagy levegőt és ki fújtam, majd azt mantráztam, hogy másnak is lett volna lehetősége itt lenni, de de én vagyok itt, s otthon ülve azt nem tudják, hogy itt vagy szakad az eső, vagy tűz a nap, vagy nagyon hideg van s tombol a szél, és nincs ideális futó időjárás és körülmények. Nincs segítőm, csak a frissítő asztal, mindent nekem kell megcsinálnom egyedül. Kibírom megyek tovább.
Fájdalomcsillapító és fürdés
A körözés nagymértékben igénybe vette a térdeim, a csípőmet, és a derekamat is. A fáradságtól égtek, és nagyon fájtak, talán nem is tudjátok elképzelni mennyire rossz volt újra és újra elindulni. Majd a masszőrők akik nem kiméltek, néha olyan volt mintha rosszabb lett volna úgy gyúrtak mint a Rozi néni a dagasztás alatt lévő tésztát, majd az orvossal két fájdalomcsillapító alkalmazásával ezek tompultak, s tudtam haladni a verseny egész ideje alatt tartott 5:45-7:05 km/perc tempóban.
7. nap után mentem elsőnek zuhanyozni és utoljára is, de nagyon jól esett, tisztának lenni 5 percig.
Utolsó 48 óra
Fáradt, fájdalom a faradságtól a lábakban, derekam külön világot él, futottam. Tudtam, hogy utolsó 2 nap jön s próbáltam számolgatni, hogy mi az ami meg lesz és mi az ami nem. Úgy jöttem ide versenyre, hogy az 1000 km a minimum, s 1100 km-t szeretnék. Sajnos reális képet kellett festenem ami nagyon fájt akkor, hogy az 1100 km nem lesz meg, de az 1000 km igen, de akkor futni kell, nincs pihenés. Aztán csak lefeküdtem 30 percre beállítva az ébresztőt, majd amikor csörgött kinyomtam s 1 órával tovább aludtam...
Szidtam magam, mert most magamhoz képest hátrányba kerültem. Így mantráztam magamnak, hogy basszameg most vagyok itt, egyedüli magyarként, nem azért utaztam ide ennyit, és szenvedtem most ennyit ennyi napon keresztül, hogy veszni hagyjak mindent. Rugd magad valagba s takarodj futni, és nincs sírás, leszarom hogy fáj valamid is, azt otthon azt nem látják és nem is érzik csak azt, hogy nem haladsz...
Végül ez bejött s megindultam.
Az utolsó 2 óra meg kiesett, csak azt éreztem, hogy száguldozok hogy meg legyen az 1000 km, majd csak meg lett, és leakasztottam a magyar zászlót s magamra térítve öröm sírás közepette futottam a tisztelet köröket.
Nem akartam elhinni, hogy megcsináltam, én a kis hülye meleg gyerek magyarországról, csak jöttek az ölelések, a gratulációk, én fogtam 4 tanyér kaját és kocogás közben ettem.
Arra gondoltam, hogy most talán büszkék lesznek rám otthon, Ati járt a fejemben egyfolytában, meg hogy ez a kilométer mennyiség elég e a magyar ultrafutóknak, hogy felérhessek a nagyokhoz.
Aztán elmentem lezuhnyozni, el sem hittem, akkor sem amikor a forró víz folyt rám, hogy meg van az 1000 km.
Eredményhirdetés után elmentem a közeli reptérre ahol ingyen vót a wifi s felhívhattam Atit több nap után, sírva...
Majd tudattam veletek hogy élek
A versenyen az alap felszereléseim
- Kiprun Ks 900.2 futócipő mely végig biztosította a kényelmet, a jó tartást
- Coros Vertix 2 pro futó óra ami egyszeri töltéssel (töltés közben is mért tovább) üzemidejével, tudásával segített
- Evadict esőálló futó ruházat, ami sokat segített
- Quechua 2Sec 3 személyes Fresh&Back Xl-es sátor, amely kiváló házam volt a verseny alatt
- Kiprun futó nadrág, pólók, zokni és egyéb felszerelések, a kiváló minőségért
-Sudocrem hogy nem kell aranyérrel a zálogba mennem
Még nem sikerült felfognom, hogy ez jó eredmény e, de azt tudom, hogy a korosztályomban nem futott még senki 10 napos versenyt, nekem ez volt az első, de nem utolsó, a korosztályomban leghosszabb lefutott km az eddig 837 km volt, illetve, hogy megdöntöttem a 6 napos eredményemet
Eredményem
1002,6 km
833 lefutott kör
1400 m híján 6. helyezett
,,A csodákat nem másoktól kell várni..."
