Nem lesz rövid, igy akinek nem lesz kedve, energiája beleolvasni, azoknak itt a ,,Dióhéjban"
6 nap - 623,3 km non-stop futás
Abszolút 22. helyezett
Férfi kategória 17. helyezett
Korosztályos kategória (M30) 1. helyezett
A fenti eredménnyel egyéni csúcsot döntöttem 21 km-rel!
898,88 - 1 kör
623,3 km = 693 lefutott kör
Mikor márciusban rajthoz álltam Olaszországban, Policoroban a 6 napos világbajnokságon, nem tudtam akkor még, hogy ebben az évben még egyszer futok majd 6 napos versenyt. Hisz ki akarna ennyit futni, és küzdeni a céljaiért? Vagy sanyargatni magát, hogy remegő lábakkal, ki készült gyomorral, nap általi leégésekkel utána azt mondhassa, hogy meg van. Én, és mindazon megszállott ultrafutó aki idén a 12. EMU 6 napos Világkupa bajnokságon elindult a saját céljainak történetének megírására. Tehát nem én voltam egyedül, akinek elgurult valami odafent valami, hanem még 60-70 futónak is.
Nagyon vártam a rajt pillanatát, több ok miatt is, egyrészt a nemzetközi ultrafutó barátokkal is találkozhatok mint például Willi Klesen, vagy a hazai ultrafutó barátokkal, akikkel megélhettem olyan 6 napot, amit nem felejtek el soha.
Verseny előtti napok.
Páromtól elbúcsúztam könnyes szemekkel s nagy ölelés, majd megígértem, hogy vigyázok magamra, s vigyáznak majd lent rám a barátok is. Másnap reggel, mikor lefőtt a kávé, hajnali 4:30-kor, csak ultem magam előtt a konyhában, s arra gondoltam, hogy már megint hosszú egy hetem lesz. Majd lassan kipakolt az utazó táskát és a bőröndöt, de be lestem még a szobába, hogy párom nem-e kelt fel, majd elsírtam, magam s némán 2 percet adtam magamnak, hogy összeszedjem magam, majd jött a lift, azután a busz értem s utaztam a munkahelyemre.
Délelőtt még a munkahelyemen dolgoztam, de számolgattam vissza a perceket, hogy mikor indulok a vonatállomásra, s indulok útnak.
Némi rohanás a MÁV-nak köszönhetően, elértem a vonatot, amin Willivel is találkoztam, elfoglalt a helyem nagy nehezen mert habár helyjegyes volt a vonat, hely már aligha, és ha ez persze nem lenne elég a nincs légkondicionáló, se levegő csak 40°C vonat betegség is megvolt. Elengedtem. Végül úsztam a ruhámban mint a kis hableány az óceánban.
Megérkezve Balatonfüredre a Kempingbe, már izgatott voltam, közben Brow Vitóriával is találkozva, gyors pár szó, majd becsekkolás, és robogtam is a bungaló felé.
Kényelmes, jó elosztású volt, nekem elég.
Csak lepakoltam, majd ezt azt ki tettem, majd ezután este vacsi és rohanás aludni.
Verseny rajt napja.
Korán keltem mondhatni, de szerettem volna párommal mindenképpen beszélni, majd nyugodt kávé, és ki pakolás, ki készítés, össze pakolás.
Na ezekkel olyannyira el voltam, hogy sietni kellett mert közeledett a hivatalos megnyitó, ahol a verseny taktikai és biztonsági információi hangzottak el. A világ minden pontjáról jöttek versenyzők.
Verseny rajt napja.
Korán keltem mondhatni, de szerettem volna párommal mindenképpen beszélni, majd nyugodt kávé, és ki pakolás, ki készítés, össze pakolás.
Na ezekkel olyannyira el voltam, hogy sietni kellett mert közeledett a hivatalos megnyitó, ahol a verseny taktikai és biztonsági információi hangzottak el. A világ minden pontjáról jöttek versenyzők.
Aztán kicsit szerintem elhúzódott a megnyitó, így azért pörgős volt az idő a rajtig. De végül épphogy sikerült, persze ilyenkor csörög, rezeg és pittyeg a telefon, így kikapcsoltam az internetet s repültem a rajthoz ahol már a startra állva vártak, majd 10,9,8...3..2..1..
RAJT!
A megindulás.
A megindulás.
Volt aki azt hitte, hogy ha az első kettő-három kört elsőnek teljesíti, akkor garantált 10 milliót kap, s volt aki csak vágott egy pofát s elkezdett sétálni. Én a inkább a 6:00p/km-es tempóval indultam el, s amíg csak lehetett, ebben is maradtam.
Számomra eszméletlen megtiszteltetés volt, hogy rekorderekkel, világbajnokokkal versenyezhettem mint például
Beda Szabolcs, Brown Viktória, Luke Ivory Sárosi Gyula
Vagy hogy feljthetném el, hogy remek edzők, Guinness rekorder emberek szurkolnak s támogatnak mint például Rakonczay Gábor, Lesi Zoltán, Tóth Szabivagy épp a #BAC csapattársaim! Hát igen, amikor a hősök köztünk élnek...
Az első két nap.
Mindenki szépen gyűjtötte a köreit, közben nekem is meglett a 100 km is, majd mentem tovább. Az első pihenésem kb 24 óra monoton futás 155 km után lehetett, s igyekeztem többeket pihenni mint Olaszországban, így az első pihenés 1 óra lehetett. Aztán megint kelés és futás tovább.
Kizártam minden érzelmet, csak a futás, a koncentráció, az aszfalt és én voltam, illetve a megannyi futó, akik egymàst hajràztàk. Lassan meglett a 200 km is.
Na már a fele meg van.
A futás nem csak arra jó, hogy saját korlàtaid lépd át, megerőszakolva a kitartàsod, hanem hogy kapcsolataidat építsd, de ujjakat is kialakíthatsz, mint az egyik legmeghatóbbBujtásné Tóth Erzsébet és Kauker Ákos való kölcsönös érzelmi eszmecsere is. Erzsike egy hatalmas szeretetbonbon akire eszméletlen büszke vagyok, s noszogattuk egymást amikor kellett, Ákos pedig nem csak poéngyàros, de a magyarország legjobb fagyijait ő készíti, amit az elvetemült futónak, és szervezőknek is elhozott, és ez nagy frissítés volt a 30°C melegben. Páromnak küldtem egy szeretlek sms-t tudatva, hogy jól vagyok.
Az útvonal 8 kanyarral volt megáldva (6 jobb, 2 bal), és azért igencsak a térdek, a csípők koptatva lettek jócskán, s kezdtem én is érezni, így volt, hogy ilyenkor bele bele sétàltam. Elérkezve a spartathlon mélyen tisztelt távjàhoz a 246 km-hez, gondoltam is rájuk, de elsöprögettem, mert nem akartam fejben máshol járni. Az ember azt gondolnà, hogy mit kell ennyit agyalni egy futàson, csak mész, futsz s pihensz, frissítesz aztán megint futsz. Na nekik innen üzenem, hogy ez korántsem így van. Hatalmas gondolkodást igényel egy többnapos verseny.
Körülbelül az 51. óra idejében értem el a 300 km-t s ezután 2 órát pihentem. Volt, hogy úgy aludtam el, hogy lezuhanyoztam, mert a sós izzadság, perget le rólam, amit a masszázsokon néha éreztem is.
A felén túl.
Mint ahogyan korábban írtam, a kanyarok ették a szervezetet rendesen, így nekem is fokozatosan nőtt a térd és csípő forgóimban a fáradt fájó érzések, igy masszázsokon is részt vettem, ahol Kiss Kata a masszázs gyöngyszeme, és segédje, az első masszázson jól megkínozták a lábaim, de akkor nem gondoltam volna, hogy segíteni fog, csak annyit éreztem, hogy az életbiztosításom jó helyre fog kerülni majd. Többet izzadtam akkor a masszázs alatt mint futáson. Ezután pihenés, és go futás tovább. Ez később egyre nehezebb volt, mert hát a lábak is fáradtak lettek, s kikelni az ágyból, hogy újra fussak olyan volt, mint amikor csak a felső testeidet érzed, de valahogy mégis haladsz állva csak nem érzel semmit, s a fejed kotyagós. De mégis elértem az 500-as kilométer követ lassan, de voltak hajnali 1 és 2 között, hogy úgy indultam el, hogy a számba raktam a csukló szorítom hogy harapjak rá mikor elindulok s be nem melegszik a lábaim a futásra. Hozzáteszem, hogy minden kelés után bekenni a zacsit, a comb középen, a mellbimbókat s a hajlatokat sudocrem-mel, a kidörzsölés ellen.
Utolsó 48 óra.
Itt már a fájdalom, a fáradtság, a test égés állandó volt, de korábban Drabik Krisztina életem, javasolt egy dolgot, hogy kérjek Katiéktól egy fájdalomcsillapítót, s azzal könnyebb lesz. Így lett. Kértem, és normálisan futottam tovább, na jó kinek mi a normális. Éjszaka kevesen voltak pályán, de azért így is láthattam izgalmakat, illetve rengeteg sündisznót akik a camping bokraiba költöztek, és néha kamikaze üzemmódban hatoltak át előtted az úton a sötétben, vagy csörgették a bokrokat. Noha az ilyen éjszakák érdekesek voltak, mert hulla csend volt, csak a frissítő sátorból csendültek fel azon számok amiket megpróbáltak kitalálni a frissítőpont csapat unatkozásuk ellen, mókás volt. Azért történtek ott szóban forgó kétértelmű szó viccek, utalások, vagy éppen egy bolond futó miatt egy combtő nyalàs a lecsordult fagyi után igaz Sveicer Anett
A frissítőpont és a napi háromszori étkeztetés előtt le a kalappal, mert mindenkire gondolok, és minden volt ami szem szàjnak ingere. Mindent beszereztek a szervezők, bármit kértél. - RESPECT!
Időközben, elértem a 600 km-t. Igaz az utolsó 14 km nyögvenyelősen ment, de csak meg lett. Ezután kértem egy forró levest, s gondoltam pihenek utána egyet. S haladva a bungaló felé, hiába ettem a levest, a tányérban az űrtartalom nem akart változni, mert elérzékenyültem, s az arcomon a néma könnyek súlya és a fáradtságom ereje töltötte újra a tanyért, mert Olaszországban, a 6 napos Világbajnokságon, épphogy meglett a 600 km, itt pedig meg majdnem 10 órám volt még a verseny végéig. De mindenképpen kellett egyet pihennem, s úgy volt hogy két órát pihenek, de nem ébredtem fel az ébresztőre s 4 óra lett belőle. Így jött a reggeli, amit megettem s igyekeztem futni kezdeni, csak lassabban ment az elindulás, mint ahogyan azt terveztem. De elindultam.
Az utolsó órákra már nem emlékszem a hév miatt, csak arra, hogy futok, szurkolnak, szurkolók, egyre többen lesznek a futók és a szurkolók. Aztán csak azon kapod magad hogy már tapsvihar fogad s szurkolnak.
Majd az utolsó percekben mindenki megkapta a méter jelölő 0,5l-es rajtszámával ellátott vizét, hogy ha hallja a duda szót akkor ott tegye le. Elvettem én is, s futottam vele. De vicces volt hogy cipeltem még 3 körön mert azt hittem nem érek vissza, de igen s mindig volt idő. Aztán megszólalt csak az a kürt hogy vége, s nézve és hallgatva a fotókat egy hatalmas nagy sóhaj hangzott el, ami a megkönnyebbülést jelentette, hogy vége a 6 napos harcnak, futásnak.
Ahogy haladtam vissza a rajt területre, Vikit meglàtva, odamentem hozzá és átöleltem majd egymás nyakában sírtunk, hogy meg van megcsináltuk, majd ahogy mentem Erzsike is jött a keblemre s fejen csókoltam a közös könnyeregetés közben, s elmondtam neki egy homlok csók után, hogy mennyire büszke vagyok rá!
Ezután mindenki könnyes szemmel gratulált mindenkinek, megható pillanat volt, hisz ennyi embert életemben nem láttam sírni egyszerre.
De nekem az első akit felhívtam, az a szerelmem Attila s elcsuklótt hanggal, sírva mondtam el hogy beértem, és hogy mennyire szeretem.
Ezután csak úgy folytak a dolgok és az események. Bungalóba vissza, zuhanyzás, végre normálisan, éves pihenés, aztán délután pedig díjátadó gála, finom ételekkel, s itt köszönhettük meg a szervezőknek ezt a kiváló versenyt amit nyújtottak nekünk, és aki ezt össze tartotta Kiss Zolinak!
A megtett eredményeimhez sok mindenki kellett nem csak én egyedül, ezért:
Köszönet illeti EMU 6 Day Race csapatot a remek versenyért, és az EMU 6 DAY RACE - FOR FANS/ SZURKOLÓI CSOPORTnak a folytonos információkért, Balatonfüredi Atlétikai Club/BAC/ a szurkolást, támogatàst, Kőbánya Önkormányzatának a támogatását, biztatását, szurkolását, a Decathlon Karrier és a Decathlon Magyarország Budaörsi áruház, illetve a Futás/Gyaloglá/Lovaglás részleg kollégámnak, a szurkolást, támogatást, a Magyar Ultrafutó Liga biztatását és szurkolását, Lukács Zsófia mindenért is 
, Jakabházy Miklós az eszméletlen jó fotókat!
, Jakabházy Miklós az eszméletlen jó fotókat!És TITEKET minden futóbarát, futóismerős, szurkolók, követők, keresztszüleim, öcsém, azoknak akik ott voltak a versenyen s könnyes szemmel átöleltük egymást, azoknak akiknek egy pacsi, vagy pár jó szó és gratulàció is ment!
De Legfőképpen a páromnak, hogy támogatja az elvetemült életvitelem, s lelkileg és szeretetével lelkileg is feltölt s energiát ad! Szeretlek! 
Tehát SZERETLEK TITEKET, ÉS KÖSZÖNÖM NEKTEK! 
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.