Egy meghívás miatt vettem rész ezen a nagyon nagyon jó hangulatos, és barátságos versenyen.
2017.09. 1.-én utaztam Budapestről Szabadkára a reggeli 7 órási Eurolines Nemzetközi busszal, mely 12:55-re kényelmesen leért Szabadkára. A buszon nehogy unatkozzak, a verseny útvonalát böngésztem popzene és alternatív zene hallgatása mellett. Egy szintén nehogy unatkozó egyetemista lány ült mellém, aki beszélgetésbe kezdett, s mivel én nem vagyok szégyenlős, sőt, aktívan részt vettem a párbeszédben.
Mikor megérkeztem az úti célnak kitűzött városba, Szabadkára, a szállás betáplálása volt az első a google térképbe.
Majd elindultam, s a 2 km-ből lett 5 a térkép kicsit elnavigált, de nem baj mert láttam igen furcsa dolgokat, hogyan lehet otthoni meztelen strandolni, vagy hogyan lehet egy autóval ajtó nélkül, ablak nélkül, motorház tető nélkül, tető nélkül közlekedni, vagy a legjobb a kimosott kondom szárítását is láthattam. Furcsa 
A szállásomat meg találva, örültem, hogy na végre. Szállásom a szabadkai nagy piactól 150 m-re volt, egy félig luxus hotel, szobában jacuzzi, minibár, LCD tv, stb...
Nagyon barátságosak voltak, mindenből a legtöbbet kaptam.
S amiből még a legtöbbet kaptam az az erős lakk szag volt, mert épp akkor újították fel a szállás egy részét.
Mikor már eleget pácolódtam a lakkban, csini sportos ruhámba öltözvén elindultam át venni a rajtcsomagot. A városban a hűtő mágnes volt az első, nem baj, hogy kiesett a szemem az éhínségtől az út miatt, a mágnes vásárlás, s a rajtcsomag átvétel után visszaraktam a szemem s beültem egy pékségbe ahol lángost lehetett enni s kértem egyet, de az akkora volt mint egy fél kilós kenyér. Jól is laktam vele. Ezek után a szállásomra indultam haza, 10 perc alatt otthon voltam a lakkos luxus hotelban Még ettem egy bolognai-t az étteremben, majd a jakuzziból néztem kicsit tv-t posztolgattam az aznapi történéseket, majd törölközés után jó éjt volt.
Eljött a reggel, a verseny napja. Reggeliztem az étteremben, hogy energiám legyen a versenyen. Mikor meg voltak a kötelező selfie-k pakoltam s mentem is a verseny helyszínére, ahol pár ismerőssel találkoztam. Párpercig dumcsiztunk, olyan futó módjára, mindenki mondta a magáét majd szurkolás után én melegítettem, s beálltam a kicsit szűk rajtzónába.
A start késett 5 percet már, de nem volt baj, mert a strava-t állítottam épp. Majd elindult a rajt, persze a strava nem... mindegy, na és mentem jó tempóban. A pálya gyors volt sehol egy emelkedő, ám kicsit BSI-s volt, mert ők is szerették a varrást, mert volt pár tű kanyar. Nem mindenhol lehetett jó l futni, mert volt macska köves is ahol inkább szidtam, minthogy dicsértem volna. De a hangulat kompenzálta. Szurkoltak az ismerősök, akikkel az verseny ideje alatt egyszer találkoztam. Dög meleg volt, na de mitől lesz szép barna bőr ha nem ettől, és a frissítés is jó volt.
Verseny után mindenki kedvesen, segítőkészen kérdezte szerbül, hogy jól vagyok e, kell e valami, amire hülye pofát vágtam mert nem tudtam, hogy hova pörög a nyelve, majd első mondatom az volt, hogy Do you speak English or Hungary, mire ők vágtak hülye pofát.
A díjak átvétele után még a buszra is futottam, talán ez volt a legjobb 2 km-em, mert 20percem volt az utolsó magyar buszig, persze a városban néztek, hogy ki ez aki éremmel a nyakában, kupával a kezében s egy bőrönddel, megy két szatyorral fut, főleg a rendőrök, akik előtt látványosan meg is álltam s mint aki csak sétál mentem, nehogy megállítsanak bármiért is, majd amikor elfordultak az utcán a kocsival, futottam tovább.
Majd elérve a buszt haza felé szinte üres volt a busz. A Szerb - Magyar határhoz érve (Röszke) is volt érdekes para élményem, ugyanis a szerb határőr felszállt a buszra, s én épp egy méhet hessegettem, mert majdnem megcsípet, közben a határőr 1 perc várakozás után kopogtatta a vállam, majd a személyigazolványom hosszasan nézte, mert a képen még borostás, s kis szakállal rendelkeztem így azt nézte, hogy én vagyok, közben a buszon mindenki engem nézett, hogy mi van, én meg megszólalván, It' okay? Leszállt s mentünk a magyar határhoz, ahol meg le kellett szállni, majd be menni a chek-oló részre, ahonnan üvöltöz a magyar virtusos őr, hogy hol a k...a anyjában van a sofőr... Gondoltam magamban, Welcome to Hungary...
Haza érve Pestre, otthon elhelyeztem a rajtszámot a többi közé, érmet az éremtartóra, majd ugrottam egy fejest az ágyba, s másnap reggel keltem 4kor.
Nos köszönök mindent a Szerbiai Horizont egyesületnek, a szurkolóknak, s mindenkinek, aki gondolt rám, izgult vagy szurkolt értem.
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.