Már most előre leírom nem biztos, hogy rövid lesz, így nem sértődöm meg, ha nem olvasod végig.
Júliusban vettem részt a Don't Speak! - Backyard Ultra versenyen Gyepükaján falujában, ahol 17 kört 114 km körül futottam. Az is nehéz volt, hisz szakadt az eső ott akkor még hideg is volt. Aztán futottam még utána 1-2 ultraversenyt, mint például az egyik a PreVital Szőlőskör 50km-es versenyt is. S ezek mellett az érzések is erre készítettek fel a Kisvárdai körözésre.
Eljött szeptember 8-a, és 12-ig még dolgoztam majd utána vonattal Kispestre az 50kg cuccal, majd páromtól elköszöntem könnyes búcsúval, s aztan 300 km utazás várt rám.
Oda érve a rajthelyszínre, hova azthittem sose érkezem meg mert kockásra ültem a seggem, de nem volt baj mert tudtam a hosszú futás majd gömbölyíti majd, már egy két egyéni versenyző ott volt. Lepakoltam gyorsan, majd gyors vásárlás, aztán sátor állítás. Hívtak a szervezők hogy grill party lesz s menjek, de inkább az alvást sietettem. Egész éjjel dörgöt, villámlott, szakadt az eső. Tudomásomra jutott, hogy valami víztározót ért villám csapás a Rétközi tónál, de személyi sérülés nem volt.
Hajnali 6 óra. Kikecmergek a sátorból, kávét iszom, reggelizem, sétálok egy-két kört még, csillapítani a gondolataim. Magamtól az volt a cél, hogy legfeljebb 27 kört futni.
Haladunk előre az időben s mindenki elkészült, majd 10 óra előtt 10 perccel be is álltunk a karámba (rajtzóna), azt még mindenki gratulált és köszönt egymásnak el is rajtoltunk.
A pálya 1 km-nél már igencsak négykézlábas domb jött ami kb 150 m volt, aztán megint kis emelkedő majd lejtő a faluban ( Szabolcsveresmart), itt kb 700 méter aszfalt, majd a falu napközijénél (kocsma) kis emelkedő után szántóföldön gyakoroltuk a futást. Persze 100 m után itt is emelkedett rendesen, majd enyhe lejtő után egy szőlőhegyre futottunk fel, ahonnan tiszta időben meg az Ural hegység is látszik (sajnos az eső miatt ez nem volt lehetőség), majd meredek lejtő, aztán ki egy alsórendű útra, itt 300 m aszfalt, az aszfaltgyíkok mint én is, élveztük, majd megintcsak hegyre fel aztán lejtő a dohány ültetvények mellett, majd valami vaddisznók által kitaposott vágáson le a tó partjára, onnan vissza a rajthoz. Nos egy kör 6,706 km volt 112 m szintemelkedéssel.
Egyik kört követte a másik, szépen haladtam, a 6:30/km időt lőttem be amit 10 körön keresztül tudtam tartani, így 41-45 perc között értem be mindig. Nagyon sokat segített a sudockrém, mert a végre ugy futhattam, hogy megmaradt a lengő zacsi és formás popóm kidörzsölés nélkül. De esett is az eső, bár szél nem volt, viszon nagyon magas páratartalom volt.
Aztán jött a 11. kör. Már a hegyekre elég nehézkesen tudtam gyalog is felmászni, de a lejtők jók voltak. A frissítés ami segített, Kesudio, víz, cola, pékáru, szőlő, sós ropi, só, alkoholmentes sör, húsleves (szervezők altal). De mégis valahol motivációm vesztett lettem. Nem sokat beszélgettek a futók csak a rajtban, s mindenki csak ment s ment. Ez a köröm 48 perc lett. A 12. körben éreztem hogy éhes vagyok így babgulyást ettem, de olyan volt mintha már kevés lett volna. De haladtam tovább. Aztán az a bizonyos 14. kör. Minden körben a páromra gondoltam, hogy vár otthon s mennyire jó lenne ha már átölelne, de megígértem, hogy vigyazok magamra, és Amanda -ra, akinek tudom, hogy sokat jelenthet az, hogy mellette vagyok és futok érte is hacsak ezzel tudok segíteni. Aztán ezek miatt sajnos már arra is gondoltam, hogy tényleg ide való vagyok erre a versenyre..? Hisz nagyon erős a mezőny vannak olyan személyek akik legendák, nahát én egyik sem vagyok. Nem akartam a Balatonfüredi Atlétikai Club /BAC/ egyesületünkre sem szégyent hozni, hisz az egyesület mostanában nagyon jó vagyis kiváló eredményeket hozott versenyeken, itthon és külföldön egyaránt. Illetve ott van az is amiről senki nem akar vagy tud beszélni az LMBTQ közösséget erő ddiszkriminációk. Nyílt meleg sportolóként kétszer olyannyira kell megfelelnem a társadalomnak, a közösségnek s magamnak is hogy ne érjen minket megkülönböztető memegnyilvánulások. Majd ezen gondolatok után elsírtam magam amikor senki nem látott, mert nem tudom bbiztosra azt, hogy valóban érték-e az amit kepviselek, és ez előbbre visz vagy nem, azt tudom, hogy nem vagyok se sztár, se celeb, de azt tudom, hogy kitartó maradok s addig nem adom fel mig nem sikerül valami.
S hogy mért kudarcnak élem meg ezt a futást..?
Mert tényleg készültem, élveztem a futást, a frissítés jo volt, mmégsem ment tovább 98 km - 14 kör 1568 szinttel. Az igaz, hogy nehéz terepversenynek hívható, hisz aszfalt, maximum 1 km volt benne, a többi a terpfutás minden részével találkoztam körönként.
Így az eredményem
Abszolút 12. a 30 futóból
98 km 1568 szintemelkedés
14 óra futás
Gratulálok
a #BAC futóinak a nagyon jó eredményekért és minden futónak!Nem tudmom szavakkal eléggé megköszönni azt a sok támogatást, sszurkolást, amit tőletek kaptam. Nagyon jó érzéssel tölt el, hogy ennyire fontosnak tartotok, és hisztek bennem! 
Köszönöm szépen a szervezést a Szaladók -nak, tényleg szép, de erős volt a pálya. Figyelmesek voltak, bármi kellett hozták, szervezték! 
Most egy kicsit pihenek, össze szedem a gondolataim, aztán persze megint verseny lesz.
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.