Ma Pilismaróton vettem részt egy nagyon kemény 24 km-es terepfutóversenyen.
Korán kelvén indultam Pilismarótra, Újpest-Központnál találkoztam Stanitz Bernadettel és Tóth Istvánal a busz előtt.
Majd elővételben akartam jegyet venni, csak a jegyautomata szívózott velem, mert nem volt nálam kereken annyi apró hanem 5 forinttal több de úgy nem akarta elfogadni, mert pontos összeget írt ki, így megkértem valakit váltsák már de az egyik nem tudta, így megpróbáltam, 4x-re is, akkor sem meg kérdeztem mást is de ő se tudta a 10Ft-ot felváltani, s kezdtem magam hülyén érezni, mert nehogy azt hidjék, hogy kéregetek, majd 7xre fogadta el s siettem a buszra. Gondoltam magamban, nem hiszem el...

Oda felé szép volt a táj, sőt gyönyörű, főleg Visegrád felé, gondolom, mert azon erőlködtem, hogy el ne aludjak, mert oxigén nem volt s álmos lettem nagyon.

Oda értem, Berniékkel megkerestük a rajthelyszínt, majd ki arra ki erre ment. Barátommal beszéltem gyors, mint mindig minden verseny előtt ha nem lehet ott sajnos, majd átöltöztem, leadtam a cuccom, melegítettem, s mindjárt rajt.

10,9,8... számoltunk vissza, 3,2,1 RAJT!!
Nem ismertem a terepet így haladni akartam de elfutni se. Felfelé szinte majdnem végig Marczis Dáviddal mentem, majd itt ott elléptem. Mikor már csak a sípálya volt vissza s megláttam, azt hittem viccelnek. Képzelj el egy 65-70%os lejtőt, na az volt az, majd kitört a nyakam. S fel kellett futni, fent meg csak "Hajrá mindjárt itt a cél" ja csak érjek fel...
Nagy nehezen felértem, majd frissítés, s indultam vissza ezen a sípályán lefele.
Vizes volt kicsit a talaj ez elősegítette, a 2x 20m-es seggen csúszást is, majd a betonon már repesztettem lefele... Itt nagy érdekesség nem volt, mert nem is emlékszem rá, csak arra, hogy egy biciklis kísérőm volt, aki az első futót kísérte, s elől ment kb 50-60 m-re, s én meg hát futottam mint a hülye, s egy ágban megakadt a lábam amit a sebességem miatt nem tudtam kerülni, így arra lettem figyelmes, hogy kicsit bevágtam a térdem, de a jól esésem miatt kicsit a combom, s a térdemet horzsoltam meg, de felpattantam gyorsan, nehogy a bicajos észre vegye, meg behozzam a lemaradást.
Vicces... ki isoval frissít, ki betonnal :-D
Aztán jól sikerült a felpattanás, mert a bicajos észre sem vette elmondása szerint.
Kicsit éreztem a térdem, de csak futottam, nem érdekelt most a kis fájdalom.
Megérkeztem a célba, ahol Berni már várt, csinált egy fotót gratuláció után, majd a mentős sráccal ki tisztíttattam a sebet, hogy ne fertőződjön el. Majd csak a sok tea s egyéb frissítés után az eredmény hirdetést vártam, ahol a dobogó legfelső fokára állhattam a 24 km-es hegyi távon.
Voltak akik szerettek volna egy fotót velem, ez nagyon jól esett, s persze kérdezték, hogy hogyan futottam így?
Azt mondtam amit éreztem, " Ha arra gondolsz akit szeretsz, akkor boldog vagy, s ilyenkor kicsit meg nő bennem az adrenalin, s repülök. Szerettem volna ha büszke lenne rám most is. Meg egy kis edzés se árt hozzá )

Összegezve;
24 km helyett, 25,1 km, 655 szint emelkedés, I. helyezett,
1:40:00 körüli idővel (ezt majd pontosítom, amint megtudom a végleges időt

Mindenkinek gratulálok, és köszönöm, aki szurkolt a helyszínen és otthon!

Forest!