Nem vagyok egy nagy terepfutó, mert általában a sárga lámpa villog a fejemben, hogy hol lehet megsérülni és tudom, hogy más technikai erőforrások kellenek mint az aszfalt futáshoz, mégis beálltam a rajt vonal mögé, hogy gyűjtsem a kilométereket én is a kaptatókon.
A versenyen a nagyobbak négy távon húzhattak cipőt, 7, 11, 25 és 50 km-en, de a kicsiknek is volt terepfutó verseny lehetőség, amire igen sok elszánt kis hős gyűlt össze.
Nagyon sok futó indult neki a napnak, amely jól tükrözte az az odaadás, szeretet, figyelem és szervezettség ami a versenyt jellemezte.
A nagyobbak mezőnye reggel 7:00-kor rajtolt el, és itt szeretném megköszönni Mészáros Iminek a baráti utazást is!
Próbáltam egy jó tempóban futni a hegyeken s éreztem, hogy nagyon jól esik vágtatni a hegyeken amihez nagyban a hozzájárult a Budaörsi hegyi érzéseim, még magam is meg voltam lepődve hogy mennyire jól megy. Szaggattam a km-ket, lobogott a hajam (jah nem a hajam az nem) 
, de repültem lefelé a 3-4 km utáni lejtőn, olyannyira, hogy elnéztem egy szalagot s 750 m-rel tovább mentem lecsuszva a második helyről, no sebaj vissza felé futva megtaláltam a az elvétett szalag jelölést, majd igyekeztem turbó üzemmódban futni, csak ugy repültek odébb előlem a futók. Aztán vissza álltam a jó tempóban s sikerult visszaszerezni a 3.helyet legalábbis azt hittem hogy 3. majd kiderült, hogy a második helyen vagyok az utolsó 22 km-nél, ahol nem voltam biztos hogy merre de jött egy lelkes futó Petróczi Marci személyében, s megerősített, hogy jó felé haladtam, de itt elment egy 5-7 perc, majd robogtam tovább, igen a versenyközponton át futva nem volt rajtam póló, igy kissé napszúrást okoztam a esztétikailag szép izmos, és dagadó muszklis karjaimmal s felső testemmel a szurkolóknak (jah biztos ), pár korty s rohanás tovább...
, de repültem lefelé a 3-4 km utáni lejtőn, olyannyira, hogy elnéztem egy szalagot s 750 m-rel tovább mentem lecsuszva a második helyről, no sebaj vissza felé futva megtaláltam a az elvétett szalag jelölést, majd igyekeztem turbó üzemmódban futni, csak ugy repültek odébb előlem a futók. Aztán vissza álltam a jó tempóban s sikerult visszaszerezni a 3.helyet legalábbis azt hittem hogy 3. majd kiderült, hogy a második helyen vagyok az utolsó 22 km-nél, ahol nem voltam biztos hogy merre de jött egy lelkes futó Petróczi Marci személyében, s megerősített, hogy jó felé haladtam, de itt elment egy 5-7 perc, majd robogtam tovább, igen a versenyközponton át futva nem volt rajtam póló, igy kissé napszúrást okoztam a esztétikailag szép izmos, és dagadó muszklis karjaimmal s felső testemmel a szurkolóknak (jah biztos ), pár korty s rohanás tovább...Jött még derékszögű hegymenet, s birkák hada is, hangosan kérdeztem oket hogy beértem a többieket, ők csak annyit mondtak hogy bee bee bár a harmadik bee bee bee-nél gyanúsak voltak .
.Aztán fel értem a világ tetejére is, ahol reszeltem a fingot 4 percig, mert nem voltam biztos egy elágazásban, utol is ért Frodó kinézetű fürge lábú futó, s mentem tovább. Aztán a cél előtt 8 km-rel a vádlijaim magnéziumért és só tablettáért sírtak, hogy páran meg is előztek, aztán BAC-os biciklis őrült, aki kísérte a mezőnyt vagy egy futót hegymenet, hozzám vágott magnéziumot s tablettát, és kis idő elteltével mar megint repültem mint az ágyúból lőttek volna ki. Igen elfelejtettem ezeket hozni az útvonalra, sorry.
De már késő volt, őket behozni, igy a 10. helyen landoltam a célban.
Nagyon tetszett a verseny, s biztos vagyok benne, hogy jövőre is itt a helyem!
Nagyon szépen köszönöm a Balatonfüredi Atlétikai Club /BAC/ és a Runion a perfect szervezést, s gratulálok minden #BAC futónak, meg nem BAC futónak is! Kemény volt de megcsináltuk!
Köszönöm a Tehel Tibornak hogy a csodás hangjával és páratlan humorával most is izgatta a kedélyeket a speeker-i pozícióban, köszönöm a RunnersLab, a nasska és a verseny minden támogatójának, valamint nem utolsósorban az önkénteseknek a biztosítást!
Továbbá a legnagyobb tisztelettel és szerettel kívánok a #BAC csapattal Máté Baranyai -nak gyors felépülést, akinek a szalag szakadása lett akkor amikor több száz futónak szerzett örömöt, s nem az volt az első dolga, hogy mentő helikopterrel elsiessen, hanem fájdalommal is ott volt ameddig tudott, csinálta! Itt ugyanúgy megérdemli Varga József Futóedző s mindenki másnak aki segítette Máté munkáját ebben a helyzetben!
Köszönöm a Sudocrem Magyarország -nak hogy a kremük miatt maradt bőr a Biliárd golyoimnál és meg maradt a fenekem olyan szépnek amilyennek született, köszönöm az #evadict -nek a kiváló Mt2 Cushion terepfutó cipőt ami eszméletlen jó volt!
Gratulálok azoknak akik most futották az első 50 km-t, jó érzés volt látni a meghatottságot, ettől szép az ultrafutás! Igaz Balogh Kata
?
?Remélem, hogy senkit nem hagytam ki!
Kimondhatatlanul büszke vagyok rátok!
