Harc a kilométerekért!

Avagy 6 Days World Championship Running Race Policoro, Italy!

Az biztos ha az ember a fejébe vesz valamit, és becsületesen készül rá, akkor nincs lehetetlen. Én is október környékén fejembe vettem egy célt, ami álmommá vállt. Indulni a 6 napos világbajnokságon Olaszországban.

Nagyon vártam és sokat is készültem rá, és rohamosan érkezett el az időpont, hogy elinduljak eme hosszú úton.

Hát eljött a nap, a nap amikor könnyes búcsút vettem páromtól, s felszálltam az egekbe Olaszország felé. Hamar oda is értem Drabik Krisztivel Bariba ahonnan transferrel vittek minket kb 200 km-t Policoro Village-be, ahol a verseny volt. Egy hatalmas tábor, ami kb a balatoni táborokra hasonlít. Odaérve szörnyű éhesek voltunk, de bolt sehol nem volt nyitva, s az étterem ami a táborban volt csak este 8kor adott vacsorát. Így nagy nehezen egy kisujjnyi nasit kaptunk fejenként 7€-t. Kibirtuk valahogy estig, de a vacsi sem volt nagy eresztés, sőt. Így én ki sétáltam a Policoro belvárosába ami t km-re volt, s ott vettem ezt azt.

Másnap a magyar csapt többi tagja is megérkezett Rakonczay Gábor, Viktoria Brown és Szilárd is, így Gábor segítőivel Lesi Zoltánnal elmentünk bevásárolni. Majd este én még főztem ki előre ételeket, mert Gábor is elmondta, hogy nem lesz nagy eresztés a meleg étel forma az olaszoknál, majd össze raktam a versenyre a cuccokat, frissítés, cipők, ruhák stb.

Versenynap van.

Reggel még próbál aludni az ember de nehéz hisz tudja, hogy mindjárt 15:00 és rajt van, és hat napig csak futunk. Hamar el is jött.

Nagyon sokan álltak a rajthoz a 6 napos versenyszámban, rekorderek, országos és nemzetközi bajnokok is. Gyors pacsi egymással a magyar berkekben és hatalmas pisztoly lövés és indul a mandula!

Én azon voltam, hogy szeretném tartani a 6:00-6:30 perc/km tempót. Pár napig ment is.

Az elején mindenki bátor, és lelkes, így már az első nap az élboly gyorsan elment. Még az első nap nem volt unalmas a pálya, pedig 1077 m volt, a kempingen keresztül, de azért ez a 3. 4. napra már az volt, de tudtunk minden zugát a pályának. A vicces az, hogy ezt a kört vagyis 1 km-t nem lehet úgy számolni mint amikor futni mész s futsz egy km-t, mert hosszabnak tűnt, s leginkább nem is km-ben számoltuk a köröket, hanem körök számaként. Én segítség nélkül vágtam neki a hosszú útnak, igy mindent meg kellett oldani, ahogy Krisztinek is. Nem szerettük volna semmilyen teher lenni a Vikinek vagy a Gábornak vagy a segítőinek, mert tudtuk hogy rekordra készülnek, és ott minden számít, ellenben sokat szurkoltak nekünk is. Az első két nap menüje (a szervezők biztosították) kicsit szégyen volt. A reggeli egy db pékáru, s valami itóka, persze ha maradt neked mert ha elvitték a futók így jártál (keveset is biztosítottak), az ebéd meg a vacsora hát úszott az olajban, félkemény tészta, zsíros szálkás halas kutyulmány, tehát nem egy futóbarát kaja volt. Meleg tea nem volt készen csak csináld magad tea, de mivel zöld tea volt, és ráadásul irdatlan rossz íze volt, nem nagyon ittam belőle. Kávé volt, kapszulás de mire az lefőtt...

Az első nap sikerült jót menni magamhoz képest s jött az első éjszaka. Nem volt meleg mielőtt valaki azt hinné, 3-4°C-ok voltak, hol esett, hol pedig tombolt az erős szél, napközben meg volt amikor megsültünk.

Kicsit előre lépve az időben...

Lassan 48 órája futottam, s igen nem voltam még 300 km-nel de közel voltam, de nem akartam elfutni, elsietni így továbbra is okosan tervezgettem. Este pihentem egy keveset, ugy feküdtem az ágyba ahogy éppen voltam, gyors alvás aztán fel kelés és futás tovább. És ezt így tovább.

A harmadik napon lehet tanultak az ételek terén, mert normális rántott hal, zöldségek vártak minket. Közben nézegettem, a nagy futókat, beszéltünk is futás közben egy-két szót s mentünk tovább.

Amikor megérkeztünk akkor Kriszti megkérdezte, hogy mekkora távot szeretnék futni, mire én hát igazából 700 km lenne jó, s bár jól hangzott nem tudtam, hogy meg tudom e csinálni. Ez volt az első hatnapos versenyem s izgultam is kicsit, hogy minél többet érjek el, mert elég hülyén éreztem volna magam hogy mindenki hatalmas távokat fut, én meg csak 300-400 km-t. Tehát a harmadik napon már éreztem, hogy a 600 a cél.

Jött a negyedik nap...

Nehéz volt, hisz ilyenkor már fáradt a futó, s kicsit én is, mert ugyan az volt a protokol minden nap, futni, néha picit pihensz futóruhában az ágyban, majd felpattansz s futsz tovább. Ez nem csak fizikailag nehéz, de picit lelkileg is, megpróbáltam kizárni a világot csak a futás, de akaratlanul eszembejutott párom, hogy hiányzik, a magyar futók, a tamogató futóbarátok, a versenyen akik szurkoltak és akaratlanul is elérzékenyültem, de tudtam hogy csak menni és menni kell.

Az ötödik napon kiéleződött a verseny, hisz jöttek azok akik eddig tartalékos üzemmódban futottak s aki az elején lefutotta magát most rohamosan lassult. Nekem a fáradságtól égtek a lábaim, de amikor elindultam futni akkor jó volt csak amikor meg kellett állni valamiért akkor rossz volt.

Én a vacsi után be terveztem egy pihit, mert az ebédről a látvány vacsorára is megmaradt, mert ebédhez rákot kínáltak meg polipos tésztát stb, de én pparadicsomos tésztát ettem, s pihi, de egy órával tovább aludtam véletlenül, mert kinyomtam az ébresztőt. Tehát pattanás és futás. Itt kb elég húzós lett a 600 km hogy meg lesz-e az elalvás miatt.

Utolsó 12 óra

Már égtem mindenhol, voltam mmasszőrnél is, és itt ott fájt, de nem akartam abba hagyni, feladni és panaszkodni sem akartam, mert végig akartam menni, ahogy azt Lesi Zoli is mondta. Nagyon ösztönző volt Gábor és Viki akik csak nyomták és mentek. Biztattak ők is, és én is őket, s mentem s mentem. Vicces volt, hogy a eredményeknél már nem merte számolni mikorra érekbe km-re a 144. órára mert azt hitte nem lesz meg.

Az utolsó 3 óra volt hátra s nekem még 24 km volt vissza a 600 km-ig. Minden energiám beleadtam ami maradt s mentem. Azt mantráztam magamnak ,,nem azért vagyok itt mert szart se érek, mert akkor idáig sem jutottam volna el, és párom, a barátok, munkatársak, követők nem azért követnek és izgulnak értem, hogy ezt most abba hadjam! Meg tudom csinálni! Majd pihenek akkor amikor már beértem, és most vagy meg csinálom, vagy sajnálhatom amikor majd mindenki 600 km felett van, én meg alatta."

Ez a kis gondolatmenet segített, és a verseny vége előtt 23 perccel meglett a 600 km!

Gyors még csináltunk fotókat!

Aztán persze elsírtam magam az örömtől, s mivel éhes is voltam, úgy tűnhettem mint aki azért sír mert rossz az étel, pedig korán sem. Az örömtől, hogy megcsináltam, s ez a leghosszabb távom!

A versenyt amikor lefújták, leültem a patka szélére, s hívtam páromat.

A végleges eredmény

6 nap futás - 602.204 km amivel

a kategóriában (M23) világbajnok lettem

Továbbá világbajnoki ezüstérmes győzelem is, mert a magyar férfi csapat lett a masodik a km-ek száma alapján.

Még a mai napig sem fogtam fel mit futottam, s ma láttam meg a páromat elsőnek a verseny után s nem bírtam jött aminek jönni kellett.

Tudom, hogy Gábor és Viki, Kriszti jobban megérdemli a bajnoki cím kinevezést az eredmények alapján, de nekem ez mégis hatalmas élmény volt, s igyekeztem nem lehúzni a magyar csapatot, hanem építeni. Azt hogy ez sikerült-e, mindenki döntse el...

Köszönet illeti

A magyar csapatot, hogy szurkoltak, biztattak és itt ott segítettek!

Köszönet illeti

Balatonfüredi Atlétikai Club /BAC/ Runion Kahu Egyesület, Pécsi Testkultúra Közhasznú Egyesület, RunnersLab Decathlon Magyarország és a budaörsi Decathlon csapat, Deseda ultramaraton Magyar Ultrafutó Liga Magyar Ultrafutó Szövetség - Tibor Gál magyar mezek biztosítása, Attila Büki és Zoltan Schmidt a képeket és a poénos vicceket, és nem utolsósorban minden támogatónak, barátnak, futótársnak, munkatársnak, a magyar futóknak, a Magyar Tolerancia Egyesület a szurkolást, biztatást, követést!

S mindenki előtt a páromnak Attila Drake !

Szerelmeskedve Balatonfüreden...

Avagy ULTRA GRANDE AMORE - 50K Szerelmes Füred futóverseny

Korán kelve, mondom korán kelve hajnali 3-kor, mikor még a szemeim csak az orrom hegyét látják, másztam ki az ágyból, hogy fussak 50km-t, és találkozzak megannyi futóbaráttal, ismerőssel Balatonfüreden. Azt hozzá kell tennem, hogy érdemes eljönni a Balatonfüredi Atlétikai Club által szervezett versenyekre, mert eszméletlen jó hangulat s szeretet várja a versenyeken minden futót

Nagyon szerencsések voltunk, hisz napsütéses 12°C volt, igazi futó idő.

A reggeli kötelező szeánszokat kihagyva, megérkeztünk Balatonfüredre, ahol a szervezők lázasan készültek a 8 órai 50 km-es rajtra. Rajtszám átvéve, felöltözve várva a rajt hevét.

Aztán rajt pisztoly helyett Tibor Tehel hangja eresztett minket útnak.

Igyekeztem, egy beállt tempóban futni, ami elég jól ment s élveztem is a futást. Nem akartam se rekord időt futni, se pedig dobogóra hajtani, mert kevesebb mint egy hónap s repülök Olaszországba a 6 napos világbajnokságra, és oda tiszta fejjel, egészségesen szeretnék megjelenni.

14 kört kellett futni a Füredi Tagore sétányon (1 kor 3,5 km volt), végig sík pálya, nagyon minimális emelkedő volt benne a fordító pont közelében.

Futás közben mindenki hajrázott mindenkinek, nagyon nagy élmény volt.

35 km-t után kicsit lassítottam a 4:50-5:00/perc/km-es időn 5:30-ra ez már kenyelmesebb volt.

Aztán az utolsó körömben ölelések hada várt, hisz egy számomra nagyon kedves, ja és gyönyörű futó csajszi ölelt meg súgott a fulembe kedves szavakat (ezt nem mondom el mi az legyen az én élményem) sok erőt adott s könnybe lábadt a szemeim, majd közvetlen melette Robikám is a super kamerával megölelt, nagyon jó élmény volt. S futva rám kiállt az az ember aki 30 óra alatt futotta körbe a Balatont és gyors pacsi, ölelés, s mutatta, hogy egy cipőnk van, amit ajánlottam neki -- reklám -- a Kiprun Ks 900-as, és hogy imádja..

De szintén volt egy futócsajszi akire nagyon büszke vagyok, amit és ahogyan csinál az ő korosztályában! Kis ösztönző beszélgetés vele, s futi volt a célba.

Igen, ez most ennyi lett 49,39 km - 4:48:43-as idő

Lehetett volna gyorsabb, jobb stb, DE nekem pont elég!

Cél után extra nagy kedvesség volt, hogy a befutók választhattak, hogy milyen színes érmük legyen, és mivel én #BAC -os vagyok, ezért a rikító neon zöld színt választottam. Csak megjegyezném, hogy a szervezők és a verseny oltári nagy ajándékokat biztosítottak a támogatók és felajánlok által, tehát nem egy lehúzásos verseny volt, amire nagyon büszke vagyok!

Köszönet illeti --

Balatonfüredi Atlétikai Club /BAC/ , RunnersLab , Kahu Egyesület , Szeibert Attila , Anita Poelz , VII. SCHILLER Szerelmes Füred futóverseny - Ultra Grande Amore Christiane Hornyánszki , Bernadett Szabó , Robi Pekker , Molnárné Magócs Noémi Baranyai Máté Tibor Gál

Minden #BAC futónak hatalmas Gratulálok, illetve minden futónak aki cipőt húzott és futott!

Balatonfüredi Atlétikai Club - Évadzáró Díjátadó Gála 2022

Hiszem, hogy van egy hely, ahol szeretnek, s elfogadnak, ahol egyenértékű lehetek!

Örülök, hogy sikerült a 2022-es eredményeim mellett futni egy 48H-s OB III. Helyet!

Nagyon boldog vagyok, és hazudnék ha azt mondanám, hogy nem volt könnyes a szemem a mai Bankett díjátadó gálán! Nem is magam miatt, hanem az érzés miatt, hogy közétek tartozhatom!

Jó volt együtt sírni, küzdeni, ölelni, dobogón állni!

Köszönöm szépen Balatonfüredi Atlétikai Club /BAC/ Máté Baranyai Tibor Gál Tibor Tehel Kahu Egyesület s minden #BAC tagnak!

És a Decathlon Magyarország #decathlonbudaors csapatnak!

Boldog vagyok!

2023-as év sem lesz másként, igyekszem méltón képviselni a #BAC egyesületet s titeket legfőbb versenyeimen mint pl. Olaszország 6 napos Vb-n, Svájcban 10 km nemzetközi verseny, Hongkong Olimpia, s egyéb hazai OB versenyen!

Köszönök szépen minden 2022-es élményt, szeretetet, szurkolást!

Háromszor se 100-as! Avagy 48H OB ultrafutó verseny Balatonalmádiban

Megint egy körözös őrületre készültem, amelyet a #BAC szervezett Máté Baranyai vezetésével. Nos érdekesség, hogy egy mellék versenyszám a Blackyard világ versenyt is megrendezésre került, ahol magyar válogatott ultrafutók futottak sok sok köröket.

Node picit előzmény...

Egy héttel a verseny előtt egy másik félmaraton versenyen tudtam résztvenni, ahol 2. helyezett lettem félmaratonon (21 km), majd ezután a héten munka előtt vagy után futottam szintén tartva az edzettségi állapotom. Aztán rohamosan közeledett a Péntek 14-e, a verseny rajt napja.

Nem kelltem vészesen korán, csak mintha munkába mentem volna. Hála Istennek most a MÁV-nál is jók voltak a váltók, a felsővezetékek mert nem késtem. Megérkezve Balatonalmádira, a rajt helyszínre, ahol már Máté vezetésével építették a versenyre színteret, igyekeztem hogy kipakoljak, felállítsam a sátrat és hogy elrohanssak a Penny-be ezért-azért.

Persze itt is rohant az idő, így márcsak arra emlékszem, hogy dísz #BAC-ba vágtam magam és indulásra készen. Sajnos egy nagyon ledöbbentő hírt kaptam rajt előtt, miszerint Zsuzsanna Sallai elhagyott hosszas küzdelem minket Nagyon sokat kaptam tőle ahogy mások is, sok baráti beszélgetés, közös futás, puszik és ölelések. Mindenkinek csak példát mutattál! Nem feljtünk el...

Nem titok, hogy az LMBTQ személyekért és a homofóbia ellen futok, ugyanis a verseny előtt pár órával Pozsonyban egy antiszemita lövöldözött egy meleg bár előtt, ahol páran súlyosan megsérültek, s ketten életüket vesztették.

Ugyanakkor sokat gondoltam Amanda Elstak -ra akinek nagy szüksége van most a szeretettre és az igaz barátokra, valamint Zsuzsi, aki már fizikailag nincs már velünk, rajt előtt csendben megemlékeztem könnyeket hullatva.

10,9,...3,2,1 RAJT!

Elindult hát a 48 órás mezőny. Tudtam, hogy kik álltak a rajtvonalhoz, így tudtam hogy reális álmot, célt kell teljesítenem. Tudtam hogy kemény lesz, hisz Rakonczay Gábor és Szabolcs Beda nagyon profi ultrafutók, de Gyuri Nagykéri Szilágyi Gyula is nagyon erős és taktikus tapasztalt ultrafutók, és még sorolhatnám. Gyorsan át futott az agyamon, hogy mit keresek itt ilyen nevek mellett, illetve mi van ha elbukok s ki kell állnom?! Ez már nem a futásról szól, hanem arról hogy mennyire vagy erős fejben, mennyire vagy kitartó és magas-e a fájdalom tűrőképességed.

Kiválasztottam egy tempót az 5:30 - 6:30perc/km intervallumot, ebben szépen tudtam haladni. Ahogy haladtunk az időben, úgy a kilométerek is növekedtek. Mindenki szurkolt egymásnak, pacsiztunk a más versenyszámra érkezőkkel.

Hihetetlen érzés volt, hisz az ország legtöbb, legjobb ultrafutói Balatonalmádit választották a hétvégén. Nem hiába hisz 10km, 21km, 50 km, 100 km, 50mi, 6-12-24-48 órás versenyeken indulhattak!

80 km-nél járunk, minden rendben van, semmi kidörzsölés, semmi fájdalom még, a Kiprun Ks900-as cipőm eszméletlen jól szuperál, tartásban és kényelemben is. Mire elértem a . kilométert lőttek egy selfie-t rólam, s mindenkit aki átlépte a két 0-s számkört.

Itt már sötét volt, figyeltem a koffein bevitelre és a frissítésre, de az agyam próbált kicsit pihenni, ami látszódott is kicsit, mint egy részeges alak a sötétben, aki a verseny kijelölő bójákat felrúgja majd visszateszi a helyére. Nehéz volt haladni, és koncetrálni arra, nehogy arra ébredjek futás közben, hogy felszedttem valakit.

Hajnalodik, s én nem az ágyból ugrottam ki mint a Mici mesében, hanem futottam tovább, de érezhető volt a reggel finom illata a Balaton partján, s én is kezdtem feléledni. Közben mindig számoltam a köreimet és taktikáztam az idővel, hogy a kitűzött cél, a 300 km meg lesz-e. Éjszaka előtt Szilágyi Gyula, mindenről is előttem volt 7 körrel a 3. helyen, ezért megpróbáltam minél több kört megtenni, hogy behozzam, még a nehéz éjszakai futás ellenére is. Reggel közölték, hogy 1 körrel megyek előtte. De ezt a vonalat nem akartam túlgondolni, csak okosan futni, hogy elérjem a célom.

Eltelt 24 óra, s nem sokkal később indultak el a Blackyard világverseny, illetve a 24 órás verseny, így még több ultrafutó barátot láthattam. Nagyon sokat szurkoltak és támogattak, nem csak jelen hanem otthonról is, hiszen éreztem, hogy követnek és izgulnak értem. Párszor elengedtem pár érzékeny könnycseppet, hogy itt vagyok, küzdök, haladok és hogy nem fáj semmi, csak haladni kell. Földi Zsuzsa és Gabriella Trejer nagyon sokat köszönhetek a frissítésben! Olyan menőnek és elitnek éreztem magam, hogy egy Spártai hős nő segít, akire nagyon büszke vagyok!

Tibor Tehel nélkül nem verseny a verseny, hiszen minden köröm befejezésénél szinte ott volt, szurkolt, bíztatott ahogy másokat is! Tivadar Büki is szurkolt, leginkább a nézését meg a járását, bocs az enyémet dicsérte, de tudtam hogy mit jelentet, s nagyon jól eső energiákat adott a körökre.

Látszott, hogy ki az aki 48 órás versenyszámban indult, hisz más fajta lambadát járt közben ki a faradságtól, ki a fájdalomtól, ki pedig az izmai folytonos monoton mozgása miatt. Én rendben voltam, nem fájt semmi. Eljött a második éjszaka ahol már 200 felett jártam ezért a selfie-s kép is megvalósult. Kedvem az tök jó volt, nem voltam fáradt, az izom faradság kivételével, s haladtam előre. Az éjszakát végig futottam, nem álltam meg csak 1-2 percre amikor is a biológiai szükségleteimet elégítettem ki (frissítés), s mentem is tovább.

Márcsak 12 óra volt vissza, és én 200 felett jártam jóval, de az utolsó energiákat is mozgósítottam, hogy meg legyen a cél. Igen, most már éreztem a combom faradságát, a fenekemet, a derekamat és akire sokat gondoltam a páromra és az ölelésére. De akkor is mentem. Aztán amikor már elértem a 290 km-t. Ezután megpróbáltam olyan köröket futni, amiket az elején, hogy meg legyen a 300 km. Sokan kérdezték ahogy József Kecskés is, hogy most érkeztem, mert úgy futottam, mint aki eddig nem futott volna le 200xy km-t.

Aztán jött a már tőlem megszokott harc a kilométerekért az idő ellen.

Az órám Kiprun GPS 500 amit a Decathlon a Coros csapatával együtt fejlesztett ki, túlszárnyalta a tapasztalt üzemidőt, hiszen 45 órán keresztül bírta töltés nélkül, majd gyors powerbankra tettem, és úgy futottam vele, de amikor 1-2 % volt rajta lezárta a futást, s a töltés alatt indítottam újabb futást, és ment minden tovább. Tibi a speaker, folyamatosan szurkolt, támogatot, ahogy mások is, ami hatalmas erőt, löketet adott.

De én is kellettem az önbíztatásra, s akaratlanul is végig futott a gondolataimban, hogy honnan indultam, milyen családi nyomorból, ahol csak érdek beesett gyerekként éltem, hogy miken mentem keresztül, s mikkel kellett megküzdenem, hogy elérjem azt aki vagyok és eljuthassak arra a szintre ahol vagyok. El kapott a könnyek hada. Jó lett volna sírni egyet, de nem volt rá idő, csak a 2 mély levegő vétel, s mentem tovább. Nem akartam szégyent hozni a #BAC -ra, hisz jobbnál jobb futók vannak az eegyesületben akik elértek már valamit és tettek jó pár dolgot az asztalra, s ott vagyok én, aki leginkább a céljainak és álmainak élt s futott. Úgy jöttem ide, hogy megakarom csinálni azt a 300 km-t s nem érdekel ha utolsó leszek, de nekem kell a 300 km, nekem s az önbizalmamnak, hogy képes vagyok valamire, képes vagyok nyílt meleg sportolóként megmutatni, hogy nincs különbség köztem/köztünk és a hetero társadalom közt.

Egy óra volt vissza a szintidőből, s rohantam ahogy csak tudtam körről körre. Bent mindig kerdeztem hol tartok, majd futottam tovább. Nem frissítettem, csak mentem, haladtam hogy meg legyen. Nem érdekelt a lehulló könny a szememből, csak mentem. Aztán 20 perc volt vissza, amikor még mindig hiányzott egy kör a 300 km-hez, ezért futottam egy 5:10 körüli kört és amikor beértem akkor mondták, hogy 14 perc van vissza s nekem még 600 métert kell futnom. Na a 14 percet nem hallottam csak a 600 m-t, ezért mint akit kilőtték, megindultam, s mikor meg volt a hiányzó méter, megálltam egy percre, majd mivel nem volt kedvem aszalódni a napon, és mivel volt még időm, igaz nem sok, sőt kevés, gondoltam befutok, hiszen a fülemben csengett a Kecskés Józsi mondata, hogy ,,most csak 30 perc azt pihensz". Sikerült, befutottam és meglett a 300 km...

Nem hittem a fülemnek. Most akkor meg van? Vicceltek - nem, tényleg meg van!

Na ami nem jött ki öröm sírás, most igen. Leültem egy beton plac sarkára, s csakúgy jöttek a könnyek, a gondolatok, hogy megcsináltam! Küzdöttem érte, futottam érte és meg van! Jöttek sorba gratulálni de nem tudtam könnynélküli arccal nézni rájuk. Boldogság, fáradság ami benne volt a könnyeimben.

Tudom, hogy volt ki jobbat, jobban futott, de ez nekem az életemben egyszerre lefutott leghosszabb táv, s életem egyik legnagyobb és legjobb élménye volt, amit nem vehet el senki, hisz tudom mennyit készültem, küzdöttem érte...

Eredményhirdetés, hidegrázás, libabőr

Török Benjamin Forest

48H OB - 300,372 km - 3rd helyezés

Well done...

Köszönöm hogy az részese voltatok Baranyai Máté , Balatonfüredi Atlétikai Club /BAC/ , Runion , RunnersLab Tibor Gál Tehel Tibi, Noémi Molnárné Magócs , Földi Zsuzsi

Nagyon hosszú a névsor, akik még részese voltak, de ti voltatok azok akik a legjobbat hoztátok ki belőlem!

De minden futóismerős, barát akivel találkoztam, szintén segített, és jó volt találkozni veletek egy versenyen!

Minden futónak, helyezettnek, #BAC -s sporttársamnak, illetve a Magyar válogatott ultrafutóknak GRATULÁLOK!!!

XIV. Szaggasd az aszfaltot! Sipos Ferenc Félmaraton emlékverseny

Igazából 86 percet terveztem, de csak 98 perc, azaz 1:38:20 lett az időm 21 km-en, amivel abszolútban 9. lettem, és kategóriámban 2. helyezett.

Nem kellett fázni, jó meleg volt.

Az új topánkám Kiprun Ks900 -os, nagyon imádtam! Kényelmes, és öröm volt benne futni!

Nagyon szépen köszönöm a Zalaegerszegi Aszfaltszaggatók -nak a szervezést, nagyon jó volt!

Mindenkinek

gratulálok

!

Hajrá Balatonfüredi Atlétikai Club /BAC/ !

Az Utolsó emberig 2.0 ultrafutó verseny Avagy körözni untalan...

 

Már most előre leírom nem biztos, hogy rövid lesz, így nem sértődöm meg, ha nem olvasod végig.

Júliusban vettem részt a Don't Speak! - Backyard Ultra versenyen Gyepükaján falujában, ahol 17 kört 114 km körül futottam. Az is nehéz volt, hisz szakadt az eső ott akkor még hideg is volt. Aztán futottam még utána 1-2 ultraversenyt, mint például az egyik a PreVital Szőlőskör 50km-es versenyt is. S ezek mellett az érzések is erre készítettek fel a Kisvárdai körözésre.

Eljött szeptember 8-a, és 12-ig még dolgoztam majd utána vonattal Kispestre az 50kg cuccal, majd páromtól elköszöntem könnyes búcsúval, s aztan 300 km utazás várt rám.

Oda érve a rajthelyszínre, hova azthittem sose érkezem meg mert kockásra ültem a seggem, de nem volt baj mert tudtam a hosszú futás majd gömbölyíti majd, már egy két egyéni versenyző ott volt. Lepakoltam gyorsan, majd gyors vásárlás, aztán sátor állítás. Hívtak a szervezők hogy grill party lesz s menjek, de inkább az alvást sietettem. Egész éjjel dörgöt, villámlott, szakadt az eső. Tudomásomra jutott, hogy valami víztározót ért villám csapás a Rétközi tónál, de személyi sérülés nem volt.

Hajnali 6 óra. Kikecmergek a sátorból, kávét iszom, reggelizem, sétálok egy-két kört még, csillapítani a gondolataim. Magamtól az volt a cél, hogy legfeljebb 27 kört futni.

Haladunk előre az időben s mindenki elkészült, majd 10 óra előtt 10 perccel be is álltunk a karámba (rajtzóna), azt még mindenki gratulált és köszönt egymásnak el is rajtoltunk.

A pálya 1 km-nél már igencsak négykézlábas domb jött ami kb 150 m volt, aztán megint kis emelkedő majd lejtő a faluban ( Szabolcsveresmart), itt kb 700 méter aszfalt, majd a falu napközijénél (kocsma) kis emelkedő után szántóföldön gyakoroltuk a futást. Persze 100 m után itt is emelkedett rendesen, majd enyhe lejtő után egy szőlőhegyre futottunk fel, ahonnan tiszta időben meg az Ural hegység is látszik (sajnos az eső miatt ez nem volt lehetőség), majd meredek lejtő, aztán ki egy alsórendű útra, itt 300 m aszfalt, az aszfaltgyíkok mint én is, élveztük, majd megintcsak hegyre fel aztán lejtő a dohány ültetvények mellett, majd valami vaddisznók által kitaposott vágáson le a tó partjára, onnan vissza a rajthoz. Nos egy kör 6,706 km volt 112 m szintemelkedéssel.

Egyik kört követte a másik, szépen haladtam, a 6:30/km időt lőttem be amit 10 körön keresztül tudtam tartani, így 41-45 perc között értem be mindig. Nagyon sokat segített a sudockrém, mert a végre ugy futhattam, hogy megmaradt a lengő zacsi és formás popóm kidörzsölés nélkül. De esett is az eső, bár szél nem volt, viszon nagyon magas páratartalom volt.

Aztán jött a 11. kör. Már a hegyekre elég nehézkesen tudtam gyalog is felmászni, de a lejtők jók voltak. A frissítés ami segített, Kesudio, víz, cola, pékáru, szőlő, sós ropi, só, alkoholmentes sör, húsleves (szervezők altal). De mégis valahol motivációm vesztett lettem. Nem sokat beszélgettek a futók csak a rajtban, s mindenki csak ment s ment. Ez a köröm 48 perc lett. A 12. körben éreztem hogy éhes vagyok így babgulyást ettem, de olyan volt mintha már kevés lett volna. De haladtam tovább. Aztán az a bizonyos 14. kör. Minden körben a páromra gondoltam, hogy vár otthon s mennyire jó lenne ha már átölelne, de megígértem, hogy vigyazok magamra, és Amanda -ra, akinek tudom, hogy sokat jelenthet az, hogy mellette vagyok és futok érte is hacsak ezzel tudok segíteni. Aztán ezek miatt sajnos már arra is gondoltam, hogy tényleg ide való vagyok erre a versenyre..? Hisz nagyon erős a mezőny vannak olyan személyek akik legendák, nahát én egyik sem vagyok. Nem akartam a Balatonfüredi Atlétikai Club /BAC/ egyesületünkre sem szégyent hozni, hisz az egyesület mostanában nagyon jó vagyis kiváló eredményeket hozott versenyeken, itthon és külföldön egyaránt. Illetve ott van az is amiről senki nem akar vagy tud beszélni az LMBTQ közösséget erő ddiszkriminációk. Nyílt meleg sportolóként kétszer olyannyira kell megfelelnem a társadalomnak, a közösségnek s magamnak is hogy ne érjen minket megkülönböztető memegnyilvánulások. Majd ezen gondolatok után elsírtam magam amikor senki nem látott, mert nem tudom bbiztosra azt, hogy valóban érték-e az amit kepviselek, és ez előbbre visz vagy nem, azt tudom, hogy nem vagyok se sztár, se celeb, de azt tudom, hogy kitartó maradok s addig nem adom fel mig nem sikerül valami.

S hogy mért kudarcnak élem meg ezt a futást..?

Mert tényleg készültem, élveztem a futást, a frissítés jo volt, mmégsem ment tovább 98 km - 14 kör 1568 szinttel. Az igaz, hogy nehéz terepversenynek hívható, hisz aszfalt, maximum 1 km volt benne, a többi a terpfutás minden részével találkoztam körönként.

Így az eredményem

Abszolút 12. a 30 futóból

98 km 1568 szintemelkedés

14 óra futás

Gratulálok

a #BAC futóinak a nagyon jó eredményekért és minden futónak!

Nem tudmom szavakkal eléggé megköszönni azt a sok támogatást, sszurkolást, amit tőletek kaptam. Nagyon jó érzéssel tölt el, hogy ennyire fontosnak tartotok, és hisztek bennem!

Köszönöm szépen a szervezést a Szaladók -nak, tényleg szép, de erős volt a pálya. Figyelmesek voltak, bármi kellett hozták, szervezték!

Kelemen Anett neked köszönöm szépen a perceket

Most egy kicsit pihenek, össze szedem a gondolataim, aztán persze megint verseny lesz.

XI. 9. PreVital SzőlősKör Avagy dimbes-dombos meleg futás...

Mindig nagy izgalommal halottam és követtem a Szőlőskör versenyt, hisz ódákat zengnek róla, s úgy gondoltam, hogy #BAC egyesületi tagként is elmegyek rá, hogy megtapasztaljam a beton kaptatok legkedvesebb versenyét!

Már most mondhatom, hogy nem bántam meg!

Nem betervezett verseny volt, hiszrn egyhét múlva az Az Utolsó emberig 2.0 körözös versenyre készülök, ahol óránként 6,7 km-t kell megtenni s az nyer, aki a legtovább fenn marad (akár 40 óra futás is).

Így a rajthoz is úgy álltam hozzá, hogy jól érezni magunkat s élvezni a futást, pláne higy nem voltam még ezen a versenyen.

Korán reggel kiérve megannyi futó cimborával találkoztam, drukkoltunk egymásnak!

Mindenki készült a rajtra, sportkrémek felhő tengere, és némi izgalom volt érezhető. A hangulat csodás volt, s amikor a magyar himnuszt hallgatuk meg több mint 500-an felemelő érzés volt, amit nem lehet csakúgy leírni!

Aztán dördült a rajt, megindult a futók hada!

Rögtön pár 100 méter után emelkedővel melegítettünk be, majd ezt követte az emelkedők folytonossága. Néhol azthittem, hogy a holdig futunk. Az időjárás egyre elmelkedett, és rohamosan nagyon meleg lett. Futás közben zenét hallgattam (nem tilos volt, csak nem ajánlott) de figyeltem mindenre és mindenkire!

Közeledtem a fél távhoz, s azért ahogy rajtam is, másokon is látható volt a meleg idő jelenléte, de próbáltam figyelni a frissítésre, s a só bevitelre. S mikor azt hittük volna, hogy na vége a domboknak, hegyeknek, jött még pár

Aztán már csak utolsó 10 km volt vissza, de a sűrű frissítési pontok ezeket rövidítették hiszen volt minden mi szem szájnak igere. Az már külön hab a tortán, hogy a pontokon ismerősök várták minket hol jéggel, dinnyével s egyéb nyalánságokkal.

A futás alatt nagyon sokat gondoltam páromra Attila és Amanda -ra aki most nehéz időszakban van, de tudom hogy mindent is legyőz!

Aztán most már láttam a célt, és tudtam hogy már enyém a fél 100 km avagy az 50K!

Megkaptam a célszalagom s nagy ováció közepette érkeztem be! Megkaptam a közel 300g-mos érmet is ami eszméletlen szép!

Nem volt könnyű, de meg van!

Nagyon jól éreztem magam, még akkor is amikor négykézláb máztam a hegyre fel!

Nagyon büszke vagyok Máté Baranyai -ra és a Balatonfüredi Atlétikai Club /BAC/ csapatra, illetve az összes tamogatóra és szervezőre, segítőre, hogy egy magas színvonalú versenyt sokadjára összehoztak, olyant ahol országos csúcsok dőltek meg, s ezeket a közel 770 szintemelkedés és állandó hullámvasút sem akadályozta!

Köszönöm szépen MINDENKINEK a szurkolást, #BAC -nak a szép eredményeket, és minden tamogatónak, segitőnek a verseny élményét!

Büszke vagy csalódott lehetek? (Én tudom, de találd ki te mint olvasó)

Egy olyan fajta versenyre kaptam meghívást, amire a tapasztalt futók is azt mondanák, hogy ja csak óránként kell futni 6,7 km...? Sima liba!

Nahát nem sima liba....

Gyepükajánott rendezte meg a #BAC a Don't Speak! - Backyard Ultra versenyt, ahol 6,7 km-t kellett megtenni óránként, s aki a legtovább marad a pályán, az nyer!

Az egyéni versenyben rajtam kívül olyan ultrafutók indultak, akik igen tapasztalt versenyzők!

Róbert Gyöngyösi érkeztünk elsőként a rajthelyszínre, és sátor állítás alatt a versenyigazgatóval Máté Baranyai -val beszélgettünk, az ultrafutók jövőbeni világáról, alakulásáról. Igen elgondolkodtató volt.

Node ugorjunk előrébb mert odaég a marhapörkölt

Nos elindult a verseny 29-én 18:00-kor. Az első körön persze mindenki bátor volt, s duzzadt az energiával. Én a 6:30-6:40-es tempót választottam amivel 42-45 percre tudtam teljesíteni a köröketköröket 17 órán keresztül, így csak 15-percet vártam mindig az újra rajtolásra.

Azért nem fáztunk mert meleg volt nagyon. Az éjszaka hála Istennek semmilyen elalvással nem küzdöttem, igy jól alakult. Viszont az egyéniek száma egyre csak csökkent.

Másnap reggel, szakadó eső, vihar nehezítette a versenyt, jelentős hőmérséklet csökkenéssel.

Nekem sokat segített a vízhatlan Evadict futó ruházat. Az Achilles ínamat éreztem, hogy fáj, hisz én aszfalt gyík vagyok, s itt a pálya 1 km aszfalt, a többi kavicsos, murvás föld és homok volt. Így hiába volt szuper aszfalt cipőm s terep cipőm, nem az én pályám.

Végül 17 óra futás (114,x km) után hoztam egy döntést, ami nagyon nehezemre esett, de az egészségem fontos. Pláne, hogy nem rég futottam Deseda versenyen 210 km-t, s hamarosan futom körbe a Balaton ami 211 km.

Tudom, hogy csak 114 km és ezt a nálam ,,jobban csinálók" majd véleményezik is, de azt is tudom, hogy nagyon nehéz a sok megállás után újra indulni, főleg hogy 6,7 km-es körök voltak. De legközelebb....

Nem voltam még ilyen versenyen, ez volt az első! De.

Nagyon sok mindent köszönhetek a #BAC nak, Baranyai Máté , Runion , RunnersLab Tibor Gál Gyöngyösi Robinak, Krisztián Tamás , BakonyOrszág-BalcsiPart Kulturális és Sportegyesület, Gyepükaján asszonyainak a Gulyás levesért, és minden másért, minden segítőnek, akik segítettek Máténak megvalósítani egy olyan versenyt, ami nagyszerű volt!

Nem elfelejthető, hogy ha Baranyai Máté szervez verseny, akkor egy eszméletlen élményben lesz részed, amit Magyarországon aki ultrafutó, tudja és nem felejtenek el!

Hatalmas

Gratulálok a dobogósoknak, és minden egyéni futónak!

Én nagyon jól éreztem magam!

Hajrá #BAC !

Köröző monotonitás avagy 8 Deseda Ultramaraton 2022

Már 8-án reggel útnak indultam Budapestről Kaposvárra, hogy pihenni, s a még hiányzó dolgokat lent elintézzem a verseny előtt. 8-án sátorban aludtam, közvetlen a verseny rajt helyszínén. Jól aludtam, s nem sűrűn szoktam sátrazni, de ezt kimondottan élveztem.

Felvettem a rajtszámom, s a szervezők visszatérő versenyzőként, már gyermekükként vártak. Nagyon szeretem őket, és 2 alkalom kihagyásával, mindegyiken itt voltam.

Vacsoráztam, megtettem a tisztálkodási szeánszokat, majd nyuvogóra tértem

Reggel 4:30 van, kissé erős szél, de nem túl hideg.

Reggeliztem, ittam egy kávét, s fejben már a versenyen voltam. Nagyon sok futóbarátaimmal ölelés és sok sikert kívánó pillanatok jöttek.

Majd el jött az idő, s elindultunk.

Én UV szűrős hosszú ujjú pólóban és UV szűrős sapkában futottam, mert hamár szél volt, úgy dög meleg is ezért az UV is elég erős volt.

Haladtunk, körről körre. Én nagyon sokáig egyedül futottam, kb 7-8 körig, innentől utól erték a lassaban futó, vagy gyorsabban futó egyéniekegyéniek, így kisebb ideig együtt futottunk. Mindenki mindenkinek is szurkolt s támogatták egymást!

Én egyedül, kísérő nélkül futottam, mások kísérővel. Az éjszakai futás, is izgalmas volt, ámbár itt hajlamosak a futók elveszíteni az időérzéküket, ahogy picit én is. Éjszaka egyedül futni, s nem beszélgetsz senkivel, nem ér semmilyen inger, csak a folytonos futás könnyen be lehet aludni futás közben (igen, futás közben), mert a tested mozog, de az agy próbál pihenni. Nehéz volt, s pihennem is kellett, mert akár milyen ciki, de kétszer volt olyan pillanat is hogy arra ébredek fel futás közben, hogy állva alszom.

Kisebb elérzékenyüléseim is voltak, mert tudtam hogy miért, és kikért futok ma. Nagyon megindító volt, a frissítőpontokon, és a szurkolok is tudták hogy miért futok, gratuláltak, bátorították a kiállásom! Szerettem volna magamnak, az LMBTQ személyeknek és nektek is megfelelni futó ismerőseim!

29 óra folytonos futásnál jártam, s 12 kör (1 kör 14 km) már megvolt. Realizálódott, hogy akár mennyire is küzdök, sajnos a 18 kör (6 maratoni táv) nem lesz meg. Így arra törekedtem, hogy minél több kört, km-t tegyek meg.

A verseny vége felé, már pokoli meleg volt, ami látszódott a futókon, nem hiába ez a verseny Magyarország legnehezebb és leghosszabb versenye! A körökben hullámvölgy volt, s minden körben egy szigetre is fel kellett futni.

Elérkeztem az utolsó két körhöz. Nagyon jól ment, de elindulni nehéz volt. 4-6 óránként, meleg ételt biztosított a szervezők, s valoban jó volt, s adott is energiát!

Utolsó kör. Amikor ez fejben tudatosul, természetes, hogy a ki dörzsölések (comb, farpofák, és a zacsi is) csípősen égnek, a karok, lábak a folytonos futástól fájnak mert elfáradtak, és persze mindezen felül visz a szíved, s elérzékenyülés, ami azt sugallja, hogy itt lesz a vége a küzdelemnek, a munkának amit a verseny alatt véghez vittél, mindenki átölel, s gratulál!

Habár igen a 252 km-t szerettem volna megfutni, de nem így sikerült! A Deseda Ultramaraton verseny minden évben más, ami nehézzé teszi a teljesítést. En kicsit bánkódom, mert nem lett meg, de alázattal belátom, hogy párszor már teljesítettem! Így 210 km-t futottam, ami pont 5 maratoni táv!

Ezzel kategória I. helyezett (5 maraton), s abszolútban pedig az 5. 6. helyezett lettem...

Mooore - Csillagfényes Füred Félmaraton 2022

A pünkösdi ünnepeket van aki ivással, van aki terülj terülj asztalkámmal, van aki futással töltötte a hétvégén.

Nos én ezt együtt egyszerre.

A hétvégén részt vettem a Mooore - Csillagfényes FÜRED 2022. Félmaraton futóversenyen, ami több szempontból is érdekes volt. Az egyik, az a rohamosan emelkedő páratartalom (83%), a siető villámmal tarkított felhőszakadás.

Nagyon jó hangulatú verseny volt, nagyon sok versenytávon indulhattak a kicsik és nagyok is egyaránt. Én a félmaratoni távon indultam.

A pálya, ismert volt, hisz sokadjára találkoztam vele az ultrabalaton, balathlon és a Spuri BSZM Balaton körbefutó versenyeken is. De mégis más volt, mert a páratartalom s a hőmérséklet extrán terhelt minden futót.

Az első körben (10,5km) elég jól ment, majd az utolsó körben lassúltam. Sajnos a csillagok nem voltak láthatóak, mert vaskos felhők a villámlás miatt elborították.

Mégis jól esett, majd haza felé futva a szállásra csontig eláztam.

Nekem 20.96 km lett a vége 1:41:20 idővel, ami a 15 helyezésre lett elég. De nem bánkodom mert 9en egyedül futom körbe a Balatont s jó kis futás volt előtte.

Én nagyon jól éreztem magam, s úgy láttam mások is!

De ez garantált, főleg ha Balatoni Helyi Értékek Egyesület Máté Baranyai vezetésével versenyt szervez!

Őt nem kell bemutatni, hisz aki futóversenyekre jár, legalább 1-2x megfurdul a versenyein, s nem hiába!

Nagyon szépen köszönöm;

Baranyai Máténak a szervezést és a lebonyolító csapatnak is, Magyar Norbi a kedves Speaker-i szavakat, Péter Rábits a szurkolást és mindenki másnak is!

Gratulálok minden célba érkezőnek, és annak is aki futott!

Verseny után Bobozni voltunk Balatonfűzfőn, strand, buli lazítás, majd másnap hajóval át Siófokra, kis lazítás majd haza felé siettünk, de csak mi, mert a vonat 30 percet késett!

Nagyon jó volt ez a kis aktív pihenés!