Április 4.-én rendezte meg a Decathlon Magyarország az 1. Decathlon Terepfutó Nap keretein belül az első terepfutó versenyét!
Érdekesség, hogy eredetileg ezt már 2 évvel ezelőtt szerette volna megrendezni hasonló tematikában megrendezni a Mátrában, ám sajnos a covid járványhelyzet nem engedte.
A Decathlon rendezvényszervező csapata és minden segítő, igazán kitettek magukért a szinvonalas verseny érgyik futót sem tántorította el a cudar hideg, mindenki elszántan vágott neki a saját versenyszámának a 8 km, 15 és 24 km-es lehetőségek közül.
A távok útvonalai pazar volt, és hát igencsak combos, de hát a terepfutók is szeretik a kihívásokat.
Én Decathlonosként most nem a szervezésben segédkeztem, hanem futóként vettem részt a versenyen.
Futó szemmel is látva nagyon jó szervezettség volt, akár a rajtnál, akár a frissítőpontokon. Mivel a Decathlonnak is fontos a fenntarthatóság, így műanyag poharak helyett összenyomható soft poharakat adtak, melyeket bármely futáson vagy versenyeken is feltud használni, védve a környezetünket.
Mivel hideg volt szerettem volna rétegesen felöltözni, és hát az időjárás esőre állt, így a Decathlon kíváló márkáinak futó felszereléseit használtam ezúttal is. Felső rétegem az Evadict vízhatlan esőálló kabát és nadrágjában futottam, mely nagyon kényelmes, és a technikaiságának köszönhetően, a szabadmozgásom is megvolt, sehol nem feszűlt, vagy okozott kidörzsölést. Cipőm szintén az Evadict XT7-es volt, aminek a tapadása kiváló volt ezen a igazán technikás terepen. Ütéscsillapítása nagyon jó, és kiválóan tart. Még egy Kiprun futópoló és egy Kalenji futópulcsi és teljes volt a szett. Órám a COROS Gps500 volt, melyet nagyon szeretek.
1, 2, 3 R.A.J.T.!
Mikor elindultunk, kapásból az első 500 m után szépen lassan emelkedett, majd kb 2 km utántól jött az örűlet. Homlok simogató emelkedés jött, ugy hogy melegen emlegeték a futók a szervezőket, de senki nem adta fel mert mindenki elszántan mászott. Mikor felértünk az azthittem itt a teteje, akkor némi km futás után jött a következő adag. Itt is sok futót lassított a haladásban, ahogy engem is, de csak haladtunk. Az erdő ahol futottunk a Tatabányán a Gerecsén, nagyon szép volt, tiszta és nagyon jól futható. A frissítőpontokon, ismerősök, kollégáim, barátok voltak, akikkel jó volt szenvedés közben is tálákozni, hiszen sokszor csak a cyber világban beszélgetünk.
A futás alatt általában zenét hallgatok, de fura, hogy most abszolút nem is hiányzott. Csak hallgattuk a madarak hangjait, az erdő lélegzéseit, a futók zihálásait amikor elérkezdtünk megint egy homlok emelkedéshez, itt már viccesen magamban gondoltam, hogy tényleg ez a verseny amire jönni akartam ? de hamar meggyőöződtem, hogy igen. Aztán a sok emelkedés után márcsak lefelé haladtunk, ami annyira jól esett, hogy szinte repűltem.
Azért a cél előtt voltak még emelkedők, de azok már könnyen mentek.
Aztán beérve a célba, huh nagyon nagy élmény volt számomra, hisz én hozzám az aszfalt áll közelebb, és a terepfutás teljesen más kondiciót igényel, sokkal több mindent mozgat meg akár fejben, akár fizikailag. Mellesleg nagymértékben hozzájárul az április végén Ultrabalaton egyéni versenyemhez, ahol a Bátor Bátor daganatos gyermekeiért futok Nekem nem a dobogó első hely volt a cél, hanem az, hogy 2 óra 30 percen belül teljesítsem a 24 km 800x méterszintemelkedéssel rendelkező távot. Sikerült. 2 óra 28perc lett az idöm.
Én nagyon jóléreztem magam, s nagyon büszke vagyok a Decathlon rendezvényszervező és segítői csapatra, hogy sikerült történelmet írni, melyhez a futók létszáma és a pozitív visszajelzéseik is ezt garantálják!
Minden kollégámnak, barátaimnak és ismerőseimnek köszönöm a szurkolást, bíztatást, valamint minden futónak hatalmas Gratuláció!
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.