,,A sport megtanít becsületesen nyerni és emelt fővel veszíteni. A sport tehát mindenre megtanít." /Ernest Hemingway/

2023. február 13. 09:42 - Török Benjamin Forest

Út, a cél felé!

Avagy 210 km futás a Daganatos, beteg gyermekekért a magyar tenger körül!
XVI. Ultrabalaton 210 km egyéni táv
XVI. alkalommal rendezte meg az Ultrabalaton 210 km-es ultrafutó versenyt, ahol a Balaton körül vezet az útvonala. Ezt lehetett 2-13 fős csapatokban teljesíteni, vagy egyéni indulóként, mint ahogy én is tettem. Ez az ultrafutó verseny, hazánk egyik legnépesebb ultrafutóversenye, s szinte a legtöbb ultrafutó is elindul egyéni távon. Az egyéniek s a csapatok száma évről évre növekszik, hisz a csapat nevezések regisztrálcióknál már van hogy 10 perc alatt (ha nem előbb), betelik a szabad helyek.
Node ez egy kis bevezető volt, így aki már, hosszúnak tartotta lemarad a beszámolóm mélységeiről!
Idén az Élménykülönítmény képviseletében a Bátor Tábor daganatos, krónikus és súlyosan beteg gyermekekért futottam körbe a Balatont, amit egy 3 hónapos adománygyűjtő kampányom is követett (és még egy hétig tart a kampányom).
A felkészüléseim, nagyon jól sikerült, hisz ebben az évben 7x futom körbe a Balaton, igy az első Balaton körbefutásom Januárban volt, így ez ebben az evben a második volt. Kísérőm kollégám Tamás Kézsmárki volt, akivel azt beszéltük meg, ha valami miatt el válunk, s nem tud jönni tovább, én nem fogok haragudni rá, s akkor is büszke leszek rá! Ezért most szeretném tisztázni, hogy 83 km-nél váltunk el, amit mi már meg beszéltünk előre, hogy nem lesz gond, s barátként váltunk el. Tomi is aggodalmát fejezte ki értem de mondtam, hogy minden rendben lesz. Két nagy ölelés után futottam. Tehát hamis az az információ amit a Balatonberény előtti frissítő ponton a nagyon kedves segítő hölgy kiszínesítette a történteket, s azt állította, hogy faképnél hagyott a kísérőm. Legalább megkérdezhetet volna minket.
Node több száz futó ismerősömmel, barátomal és kollégákkal találkoztam a rajtidőben, vagy a verseny közben.
Elrajtoltunk, s mindenki ezt várta már. Az idő kedvezett nekünk és rohamosan emelkedett a hőmérséklet. Szépen haladtunk, szép volt a táj, jó levegő, több ezer futó. A Varga Pincészethez érve (kb 40 km), megvolt a frissítés, sejtettem hogy meleg étel pont, de erre semmilyen jel nem utalt, és a futás mélységben nem is merült fel bennem, majd letereltek minket a lépcsőkön a pincébe, ahol elég hűs volt, és nem is mentem volna le, mert korábban lehetett választani, hogy lemegy a futó, vagy kint körbe fut. Ez azért nem tetszett, mert kint s a lenti hőmérséklet igencsak nagy különbség volt. Majd utólag kiderült, hogy meleg étel pont volt, amit sajnáltam is hogy ezt nem mondták. Mindegy elengedtem haladtam tovább.
A badacsonyi hegyeken már égető volt a nap, igy folyamatosan bevízeztem a fejem, a tarkom, a hűsítő hatás miatt. Sok egyéni futott láttunk már sétálni, vagy lassabban futni. Mindenkit megviselt a meleg, s embert próbáló volt. Keszthelyre érve, ami szintén meleg étel pont volt, ettem és ittam majd haladtunk tovább. Kérdeztem mindig Tomit, hogy van és hogy bírja e. Végül 83 km-nél baráti ölelés után elváltunk. Én nagyon büszke vagyok rá, mert ő sokat szokott aszfalton tekerni, de nem ennyit és nem ennyi ideig. Ez volt a leghosszabb tekerése. Tomitól átvettem ami kellhet, s elraktam a már jól bevált Evadict 5l-es futó hátizsákomba s futottam tovább.
Ahogy haladtam a távokon, nagyon sokan szurkoltak, s gratuláltak és éreztem azt a sok pozitív energiát, amit küldtek azok akik online térben figyeltek, vagy gondoltak rám, ez miatt párszor elérzékenyültem, s tudtam hogy meg fogom csinálni a beteg gyermekekért, magamért.
Ahogy eljött lassan az éjszaka, előkerült a fejlámpa is és haladtam tovább. Egyik ponton egy igazi hőssel találkoztam Zsuzsanna Sallai val aki a legnagyobb hős számomra. Nagyon jó volt úgy enni a meleg ételt, hogy végig fogtuk egymás kezét. Igen, megint könny� jött.
Az éjszakai futás minden egyéniben induló futónak nehéz, hiszen, addigra már 13-14 órája fut, jópár km a lábakban s fárad s küzdeni kell a fáradtság ellen meg az elalvás ellen amit az agy gyakorolni próbál a testre. Nehéz. Én ittam két kávét is, utána meg vizet hogy ne száradjak ki. Éjszaka eleg sok egyénit próbáltam bátorítani, s engem is a frissítő pontokon, ahol kaptam egy pólót is hogy ne fázzak. Illetve egy kedves futó ismerőstől egy kókuszos csokit, ami nagyon nagy segítség volt. Voltak olyan képzelődéseim futás közben, hogy alszom vagy álmodok éppen, aztán mintha valaki megrázott volna s vissza a valóságba. Ez a pár másodperces illúziók kétszer, háromszor is előfordult. Ez normális.
Figyeltem az órám, hogy hol jár a szintidő, mert a célom a teljesítés szintidőn belül. Nagyon jól tudtam, hogy nem én leszek az aki 18 óra alatt lefutja. Néha érzem azt a nyomást, hogy minél jobb időt, eredményt kell elérnem, vagy nem érhetek fel a többi ultrafutóhoz. Meg teszek e mindent a versenyen magamért. Ilyeneken jó azért elgondolkodni az ultrafutások alatt, de mindig magam és aki ismer, az ismerősök, barátok és kollégáim megerősítik bennem az amit gondolok, hogy bízok magamban, és tudom mit csinálok.
Siófokra érkezve kezdtek izgalmasak lenni a percek a szintidő miatt, hiszen izgultak, hogy nem érek be. Én meg mondtam, hogy nyugi, meg lesz. Tudom. A pontok között meg van adva, hogy az adott távolságot a következő pontig mennyi idő alatt teljesíteni. Én mindig tudtam tartani a minimum 7 perc előnyt, még a Balatonvilágosi löszfalon is. Itt a meleg már pokoli volt, s igencsak ki voltam dörzsölődve a fenekemnél, a lengő zacsinál, ami fájt, mert kicsit ledörzsölődött a bőr, s picit gennyes, picit véres volt, de nem érdekelt a fájdalom, mert tudtam mi a célom. Az utolsó pontokon még viccelődni is volt energiám, hisz egyik nagyon kedves segítő elmondta, hogy ő szed majd fel engem ha kiesnék, mire mondtam, hogy hát megérné, de inkább most ebből nem eszik, az utolsó energiáim mozgosítom a célig.
Csopakon, az utolsó előtti ponton már nagyon izgalmasak voltak a percek, s ahogy futottam a főút mellett, egyre több hazafelé tartó ismerős dudált mintha házasodnék, hogy hajrá, meg lesz, kemény vagy. Majd elértem Balatonfüred utolsó frissítő pontjához. Itt páran azt hittek nem lesz meg, én meg mondtam figyelj csak. Az utolsó 3-4 km-es szakasz az ahol a lábaim vittek, s a sétányon sok ismerős, járókelők, turisták tapsoltak, szurkoltak hisz tudják mi az az Ultrabalaton. S már csak 1 km volt hátra s megláttam azt a robogót. Azt a bizonyos robogót amin Miklós Zelcsényi ült jönni ellenőrizni a befutókat, s hirtelen elkapott az az emlék amikor 2018-ban élem jött robogóval s 220 km futás után 1 percen belüli 400 m-t futottam a célig. Illetve láttam a sok futót, hallottam a hangokat, egyre jobban szurkoltak éljeneztek, s mikor megláttam a célt, nem tudtam parancsolni az érzelmeimnek!
Megcsináltam!
A célban igen sok meghatódott kép, selfie készült, s könnyes ölelések.
Nem tudom leírni szavakkal azt a boldogságot, amit tőletek barátok, futó ismerösők, kollégáim s a versenyen való szurkolást, szeretetet, értem való izgulást, követést kaptam. Most is hatalmas pozitív érzelmek vannak bennem s nézzétek el, ha elérzékenyülök.
Elsősorban köszönöm szépen mindazont támogatónak, barátoknak, kollégáimnak, akik támogatták az adománygyűjtő kampányom, s szeretném egyúttal felhívni a figyelmet, hogy aki még szeretné támogatni, csak lemaradt róla, ő az alábbi linken megteheti még egy hétig, utána lezárul a kampány.
Nagyon szépen köszönöm!
a Pólót a frissítő ponton,
az összes segítőnek és szervezőnek, Kozma András -nak! Beszedics-Környei Andi
Gratulálok minden egyéninek aki teljesítette a távot, és azon futóknakis akiknek nem sikerült, de jó pihenést és gyors regenerálódást, valamint a csapatoknak.
Külön gratulálni szeretnék Gábor Prisznyák -nak a csapatával elért kiemelkedő eredményükért!
279156207_1072591530329738_4407405451804722424_n.jpg
279381805_1071088657146692_1864256543355535392_n.jpg
279253912_1071089507146607_8640781947349840957_n.jpg
Szólj hozzá!

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
,,A sport megtanít becsületesen nyerni és emelt fővel veszíteni. A sport tehát mindenre megtanít." /Ernest Hemingway/
süti beállítások módosítása