Megint egy körözös őrületre készültem, amelyet a #BAC szervezett Máté Baranyai vezetésével. Nos érdekesség, hogy egy mellék versenyszám a Blackyard világ versenyt is megrendezésre került, ahol magyar válogatott ultrafutók futottak sok sok köröket.
Node picit előzmény...
Egy héttel a verseny előtt egy másik félmaraton versenyen tudtam résztvenni, ahol 2. helyezett lettem félmaratonon (21 km), majd ezután a héten munka előtt vagy után futottam szintén tartva az edzettségi állapotom. Aztán rohamosan közeledett a Péntek 14-e, a verseny rajt napja.
Nem kelltem vészesen korán, csak mintha munkába mentem volna. Hála Istennek most a MÁV-nál is jók voltak a váltók, a felsővezetékek mert nem késtem. Megérkezve Balatonalmádira, a rajt helyszínre, ahol már Máté vezetésével építették a versenyre színteret, igyekeztem hogy kipakoljak, felállítsam a sátrat és hogy elrohanssak a Penny-be ezért-azért.
Persze itt is rohant az idő, így márcsak arra emlékszem, hogy dísz #BAC-ba vágtam magam és indulásra készen. Sajnos egy nagyon ledöbbentő hírt kaptam rajt előtt, miszerint Zsuzsanna Sallai elhagyott hosszas küzdelem minket 
Nagyon sokat kaptam tőle ahogy mások is, sok baráti beszélgetés, közös futás, puszik és ölelések. Mindenkinek csak példát mutattál! Nem feljtünk el...
Nagyon sokat kaptam tőle ahogy mások is, sok baráti beszélgetés, közös futás, puszik és ölelések. Mindenkinek csak példát mutattál! Nem feljtünk el...Nem titok, hogy az LMBTQ személyekért és a homofóbia ellen futok, ugyanis a verseny előtt pár órával Pozsonyban egy antiszemita lövöldözött egy meleg bár előtt, ahol páran súlyosan megsérültek, s ketten életüket vesztették.
Ugyanakkor sokat gondoltam Amanda Elstak -ra akinek nagy szüksége van most a szeretettre és az igaz barátokra, valamint Zsuzsi, aki már fizikailag nincs már velünk, rajt előtt csendben megemlékeztem könnyeket hullatva.
10,9,...3,2,1 RAJT!
Elindult hát a 48 órás mezőny. Tudtam, hogy kik álltak a rajtvonalhoz, így tudtam hogy reális álmot, célt kell teljesítenem. Tudtam hogy kemény lesz, hisz Rakonczay Gábor és Szabolcs Beda nagyon profi ultrafutók, de Gyuri Nagykéri Szilágyi Gyula is nagyon erős és taktikus tapasztalt ultrafutók, és még sorolhatnám. Gyorsan át futott az agyamon, hogy mit keresek itt ilyen nevek mellett, illetve mi van ha elbukok s ki kell állnom?! Ez már nem a futásról szól, hanem arról hogy mennyire vagy erős fejben, mennyire vagy kitartó és magas-e a fájdalom tűrőképességed.
Kiválasztottam egy tempót az 5:30 - 6:30perc/km intervallumot, ebben szépen tudtam haladni. Ahogy haladtunk az időben, úgy a kilométerek is növekedtek. Mindenki szurkolt egymásnak, pacsiztunk a más versenyszámra érkezőkkel.
Hihetetlen érzés volt, hisz az ország legtöbb, legjobb ultrafutói Balatonalmádit választották a hétvégén. Nem hiába hisz 10km, 21km, 50 km, 100 km, 50mi, 6-12-24-48 órás versenyeken indulhattak!
80 km-nél járunk, minden rendben van, semmi kidörzsölés, semmi fájdalom még, a Kiprun Ks900-as cipőm eszméletlen jól szuperál, tartásban és kényelemben is. Mire elértem a 
. kilométert lőttek egy selfie-t rólam, s mindenkit aki átlépte a két 0-s számkört.
. kilométert lőttek egy selfie-t rólam, s mindenkit aki átlépte a két 0-s számkört.Itt már sötét volt, figyeltem a koffein bevitelre és a frissítésre, de az agyam próbált kicsit pihenni, ami látszódott is kicsit, mint egy részeges alak a sötétben, aki a verseny kijelölő bójákat felrúgja majd visszateszi a helyére. Nehéz volt haladni, és koncetrálni arra, nehogy arra ébredjek futás közben, hogy felszedttem valakit.
Hajnalodik, s én nem az ágyból ugrottam ki mint a Mici mesében, hanem futottam tovább, de érezhető volt a reggel finom illata a Balaton partján, s én is kezdtem feléledni. Közben mindig számoltam a köreimet és taktikáztam az idővel, hogy a kitűzött cél, a 300 km meg lesz-e. Éjszaka előtt Szilágyi Gyula, mindenről is előttem volt 7 körrel a 3. helyen, ezért megpróbáltam minél több kört megtenni, hogy behozzam, még a nehéz éjszakai futás ellenére is. Reggel közölték, hogy 1 körrel megyek előtte. De ezt a vonalat nem akartam túlgondolni, csak okosan futni, hogy elérjem a célom.
Eltelt 24 óra, s nem sokkal később indultak el a Blackyard világverseny, illetve a 24 órás verseny, így még több ultrafutó barátot láthattam. Nagyon sokat szurkoltak és támogattak, nem csak jelen hanem otthonról is, hiszen éreztem, hogy követnek és izgulnak értem. Párszor elengedtem pár érzékeny könnycseppet, hogy itt vagyok, küzdök, haladok és hogy nem fáj semmi, csak haladni kell. Földi Zsuzsa és Gabriella Trejer nagyon sokat köszönhetek a frissítésben! Olyan menőnek és elitnek éreztem magam, hogy egy Spártai hős nő segít, akire nagyon büszke vagyok!
Tibor Tehel nélkül nem verseny a verseny, hiszen minden köröm befejezésénél szinte ott volt, szurkolt, bíztatott ahogy másokat is! Tivadar Büki is szurkolt, leginkább a nézését meg a járását, bocs az enyémet dicsérte, de tudtam hogy mit jelentet, s nagyon jól eső energiákat adott a körökre.
Látszott, hogy ki az aki 48 órás versenyszámban indult, hisz más fajta lambadát járt közben ki a faradságtól, ki a fájdalomtól, ki pedig az izmai folytonos monoton mozgása miatt. Én rendben voltam, nem fájt semmi. Eljött a második éjszaka ahol már 200 felett jártam ezért a selfie-s kép is megvalósult. Kedvem az tök jó volt, nem voltam fáradt, az izom faradság kivételével, s haladtam előre. Az éjszakát végig futottam, nem álltam meg csak 1-2 percre amikor is a biológiai szükségleteimet elégítettem ki (frissítés), s mentem is tovább.
Márcsak 12 óra volt vissza, és én 200 felett jártam jóval, de az utolsó energiákat is mozgósítottam, hogy meg legyen a cél. Igen, most már éreztem a combom faradságát, a fenekemet, a derekamat és akire sokat gondoltam a páromra és az ölelésére. De akkor is mentem. Aztán amikor már elértem a 290 km-t. Ezután megpróbáltam olyan köröket futni, amiket az elején, hogy meg legyen a 300 km. Sokan kérdezték ahogy József Kecskés is, hogy most érkeztem, mert úgy futottam, mint aki eddig nem futott volna le 200xy km-t.
Aztán jött a már tőlem megszokott harc a kilométerekért az idő ellen.
Az órám Kiprun GPS 500 amit a Decathlon a Coros csapatával együtt fejlesztett ki, túlszárnyalta a tapasztalt üzemidőt, hiszen 45 órán keresztül bírta töltés nélkül, majd gyors powerbankra tettem, és úgy futottam vele, de amikor 1-2 % volt rajta lezárta a futást, s a töltés alatt indítottam újabb futást, és ment minden tovább. Tibi a speaker, folyamatosan szurkolt, támogatot, ahogy mások is, ami hatalmas erőt, löketet adott.
De én is kellettem az önbíztatásra, s akaratlanul is végig futott a gondolataimban, hogy honnan indultam, milyen családi nyomorból, ahol csak érdek beesett gyerekként éltem, hogy miken mentem keresztül, s mikkel kellett megküzdenem, hogy elérjem azt aki vagyok és eljuthassak arra a szintre ahol vagyok. El kapott a könnyek hada. Jó lett volna sírni egyet, de nem volt rá idő, csak a 2 mély levegő vétel, s mentem tovább. Nem akartam szégyent hozni a #BAC -ra, hisz jobbnál jobb futók vannak az eegyesületben akik elértek már valamit és tettek jó pár dolgot az asztalra, s ott vagyok én, aki leginkább a céljainak és álmainak élt s futott. Úgy jöttem ide, hogy megakarom csinálni azt a 300 km-t s nem érdekel ha utolsó leszek, de nekem kell a 300 km, nekem s az önbizalmamnak, hogy képes vagyok valamire, képes vagyok nyílt meleg sportolóként megmutatni, hogy nincs különbség köztem/köztünk és a hetero társadalom közt.
Egy óra volt vissza a szintidőből, s rohantam ahogy csak tudtam körről körre. Bent mindig kerdeztem hol tartok, majd futottam tovább. Nem frissítettem, csak mentem, haladtam hogy meg legyen. Nem érdekelt a lehulló könny a szememből, csak mentem. Aztán 20 perc volt vissza, amikor még mindig hiányzott egy kör a 300 km-hez, ezért futottam egy 5:10 körüli kört és amikor beértem akkor mondták, hogy 14 perc van vissza s nekem még 600 métert kell futnom. Na a 14 percet nem hallottam csak a 600 m-t, ezért mint akit kilőtték, megindultam, s mikor meg volt a hiányzó méter, megálltam egy percre, majd mivel nem volt kedvem aszalódni a napon, és mivel volt még időm, igaz nem sok, sőt kevés, gondoltam befutok, hiszen a fülemben csengett a Kecskés Józsi mondata, hogy ,,most csak 30 perc azt pihensz". Sikerült, befutottam és meglett a 300 km...
Nem hittem a fülemnek. Most akkor meg van? Vicceltek - nem, tényleg meg van!
Na ami nem jött ki öröm sírás, most igen. Leültem egy beton plac sarkára, s csakúgy jöttek a könnyek, a gondolatok, hogy megcsináltam! Küzdöttem érte, futottam érte és meg van! Jöttek sorba gratulálni de nem tudtam könnynélküli arccal nézni rájuk. Boldogság, fáradság ami benne volt a könnyeimben.
Tudom, hogy volt ki jobbat, jobban futott, de ez nekem az életemben egyszerre lefutott leghosszabb táv, s életem egyik legnagyobb és legjobb élménye volt, amit nem vehet el senki, hisz tudom mennyit készültem, küzdöttem érte...
Eredményhirdetés, hidegrázás, libabőr
Török Benjamin Forest
48H OB - 300,372 km - 3rd helyezés
Well done...
Köszönöm hogy az részese voltatok Baranyai Máté , Balatonfüredi Atlétikai Club /BAC/ , Runion , RunnersLab Tibor Gál Tehel Tibi, Noémi Molnárné Magócs , Földi Zsuzsi
Nagyon hosszú a névsor, akik még részese voltak, de ti voltatok azok akik a legjobbat hoztátok ki belőlem! 
De minden futóismerős, barát akivel találkoztam, szintén segített, és jó volt találkozni veletek egy versenyen! 
Minden futónak, helyezettnek, #BAC -s sporttársamnak, illetve a Magyar válogatott ultrafutóknak GRATULÁLOK!!!
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.