Már 8-án reggel útnak indultam Budapestről Kaposvárra, hogy pihenni, s a még hiányzó dolgokat lent elintézzem a verseny előtt. 8-án sátorban aludtam, közvetlen a verseny rajt helyszínén. Jól aludtam, s nem sűrűn szoktam sátrazni, de ezt kimondottan élveztem.
Felvettem a rajtszámom, s a szervezők visszatérő versenyzőként, már gyermekükként vártak. Nagyon szeretem őket, és 2 alkalom kihagyásával, mindegyiken itt voltam.
Reggel 4:30 van, kissé erős szél, de nem túl hideg.
Reggeliztem, ittam egy kávét, s fejben már a versenyen voltam. Nagyon sok futóbarátaimmal ölelés és sok sikert kívánó pillanatok jöttek.
Majd el jött az idő, s elindultunk.
Én UV szűrős hosszú ujjú pólóban és UV szűrős sapkában futottam, mert hamár szél volt, úgy dög meleg is ezért az UV is elég erős volt.
Haladtunk, körről körre. Én nagyon sokáig egyedül futottam, kb 7-8 körig, innentől utól erték a lassaban futó, vagy gyorsabban futó egyéniekegyéniek, így kisebb ideig együtt futottunk. Mindenki mindenkinek is szurkolt s támogatták egymást!
Én egyedül, kísérő nélkül futottam, mások kísérővel. Az éjszakai futás, is izgalmas volt, ámbár itt hajlamosak a futók elveszíteni az időérzéküket, ahogy picit én is. Éjszaka egyedül futni, s nem beszélgetsz senkivel, nem ér semmilyen inger, csak a folytonos futás könnyen be lehet aludni futás közben (igen, futás közben), mert a tested mozog, de az agy próbál pihenni. Nehéz volt, s pihennem is kellett, mert akár milyen ciki, de kétszer volt olyan pillanat is hogy arra ébredek fel futás közben, hogy állva alszom.
Kisebb elérzékenyüléseim is voltak, mert tudtam hogy miért, és kikért futok ma. Nagyon megindító volt, a frissítőpontokon, és a szurkolok is tudták hogy miért futok, gratuláltak, bátorították a kiállásom! Szerettem volna magamnak, az LMBTQ személyeknek és nektek is megfelelni futó ismerőseim!
29 óra folytonos futásnál jártam, s 12 kör (1 kör 14 km) már megvolt. Realizálódott, hogy akár mennyire is küzdök, sajnos a 18 kör (6 maratoni táv) nem lesz meg. Így arra törekedtem, hogy minél több kört, km-t tegyek meg.
A verseny vége felé, már pokoli meleg volt, ami látszódott a futókon, nem hiába ez a verseny Magyarország legnehezebb és leghosszabb versenye! A körökben hullámvölgy volt, s minden körben egy szigetre is fel kellett futni.
Elérkeztem az utolsó két körhöz. Nagyon jól ment, de elindulni nehéz volt. 4-6 óránként, meleg ételt biztosított a szervezők, s valoban jó volt, s adott is energiát!
Utolsó kör. Amikor ez fejben tudatosul, természetes, hogy a ki dörzsölések (comb, farpofák, és a zacsi is) csípősen égnek, a karok, lábak a folytonos futástól fájnak mert elfáradtak, és persze mindezen felül visz a szíved, s elérzékenyülés, ami azt sugallja, hogy itt lesz a vége a küzdelemnek, a munkának amit a verseny alatt véghez vittél, mindenki átölel, s gratulál!
Habár igen a 252 km-t szerettem volna megfutni, de nem így sikerült! A Deseda Ultramaraton verseny minden évben más, ami nehézzé teszi a teljesítést. En kicsit bánkódom, mert nem lett meg, de alázattal belátom, hogy párszor már teljesítettem! Így 210 km-t futottam, ami pont 5 maratoni táv!
Ezzel kategória I. helyezett (5 maraton), s abszolútban pedig az 5. 6. helyezett lettem...
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.