Korán kelve, érkeztem vonattal Zamárdiba, ahol a Balatonman által szervezett Dm Balaton Run félmaraton versenyt rendeztek (nem tudom hányadjára).
A gyaloglástól, az 5km, 10 km, 15 és 21 km közül lehetett választani. Én persze 21 km-en indultam.
A pálya tetszett, de nem mindenhol élveztem, mert az apró kavicsos részek számomra idegesítő, mert attól felek, hogy nem-e megye be a kavics a cipőbe.
Zamárdiban a félmaratonistáknak, 4 kört kellett futni. Egy oldalon orkán erejű szél volt, a másik oldalon pedig 30° tűző nap.
Nekem nem az idő, vagy a dobogós helyezés volt a cél, csak jól akartam magam érezni.
Sikerült.
Ahol láttam hogy megáltak szurkoltam, motiváltam
Eztel nem kérkedni akarok, csak volt egy félmaratont futó akinél megállt, s megálltam, majd gyalogolt. S addig motiváltam majd elindult, s a célig megse állt. Majd a célban, elérzékenyült s hogy nagyon sokat köszön nekem, mert első félmaratonja volt, nagyon megindító volt.
Sűrűn példáloztam a My Way 240 egyéni fotóival.
Kb 30 embernek próbáltam segíteni, erőt adni.
Aztán beértem én is, majd szurkoltam még mindenkinek, most meg utazom haza.
Elsőnek vettem részt ezen a versenyem, de nem utoljára, csak akkor ha hibákból nem tanulnak.
Minden futónak gratulálok! Ismerőseimet jó volt látni..
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.