Nagy izgalommal vártuk a Berlini Sex uality Matters konferenciát, melynek keretein belül bemutatásra került a dokumentumfilmünk a Strive to the Rhytm.

Elértünk a várva várt utazás napjához, én személy szerint a repülőm is majd lekéstem, mert izgultam, hogy minden meg van e, s nyílván kb. úgy készülök reggelente el én is mint a menyasszonyok. Nos de sikerült elindulni, s a reptéri buszon találkoztunk Attilával(párom) Takács Mária (filmrendezőjével és Seregély Ágnes operatőr) s siettünk a reptérre. A reptéren már a többiekkel is találkoztunk Hegedűs J. Csaba (szereplő) és Manheim Istvánnal(Atlasz Sportegyesület vezetője).

Mivel párom, Atti most repült másodszorra, nagyon félt a repüléstől,s én mint tapasztalt repülővel utazó személy nyugtattam meg a többiek is. A repülés rendben megtörtént, és Atti is kissé élvezte. Persze magyarokhoz és turistákhoz hűen, a repülés előtti elköszönő selfie posztok megtörténtek, s repülés közben is készültek fotók, mielőtt bárki be perelne, repülési üzemódban. Majd mikor leszáltunk, ránőve a telefonokra, selfie és a helyi információk miatt, közben haladtunk a szállásunkra, nézegetve az érdekes létesítményeket és embereket. Beérve a szállásra meglepő volt hogy mennyire igényes, és modern, s nagyon tetszett a személyzet hozzáállása, a szoba tisztasága, és a kényelem is. Némi pihenés a megérkezés után, elkezdtünk futkosni alsógatyában Attival a szobában, mert este hatórától a Wolf Kino moziban volt meghírdetve a filmünk premier előtti bemutatójának időpontja. Majd szűk két órás készülődés után a haj és a smink is készlet, csínos ruhával s illattal megspékelve, így indulásra készen voltunk.

Hát mint a jó újszülött gyerkőc, mi is késtünk egy picit, mert nyilván az ember nem sűrűn jár Berlinben, s rá kellett jönnünk, hogy olyan ott is a menetrend mint pesten a bkv, az a menetrend ahogy odaér a busz, nem az ami a táblán van. Node beérve a moziba márcsak minket vártak s le is huppantam Natalie Deans (szereplő) mellé, pár szó még film előtt s már kezdődött is.

Nagyon izgultam, hogy milyen lett a film, és szerintem ezzel a másik négy szereplő is így volt. Mikor megláttam magam a vásznon, egyszerűen olyan boldog és fura érzés kapott el, hogy milyen fura magamat látni egy moziban a vásznon, és lehetnék helyesebb is, de hát ez van. S ahogy néztem a többiek riportjait is elérzékenyültem, mert nagyon megható volt a film, és az a jó benne, hogy nincs agyon drámázva, csak mindenből pont annyi amennyi kell. Jó volt látni, hogy nyomot hagyunk a történelemben, s lehet a mitörténetünk erőt, bátorságot adhat másoknak. A film többhelyen is készűlt, Skócia, Szlovénia, Magyarország, Párizs. A forgatások nagyon izgalmasak voltak, mint számomra pl. az Ultrabalaton 221 km-es versenyem, vagy a Gay Games Olimpics Párizsi versenyem ahol az egyéni maraton futóversenyszámban (42 km futás) dobogó második fokára állhattam fel. A visszajelzések alapján hihetetlenűl tetszett a publikumnak a filmünk. A vetítés után a tisztelt publikum a szereplőktől kérdezhettek, amire igyekeztünk válaszolni. Nos magam személyében nagyon remegett a lábam a pozitív sokk miatt, nagyon nagy hatással volt rám a film. Nagyon sokan jöttek hozzám is gratulálni, volt aki autógrammot kért, s volt akitől elérzékenyültem, egyik a párom volt, másrészt egy amerikai úriember és Hadley Z. Renkin, akik elmondták, hogy a történetem milyen inspiráló, s megindító volt, s büszkék rám hogy kimertem állni magamért és értünk, LMBTQ-LGBT személyekért. A film arról is szól, hogy mi LMBTQ személyek a sportban milyen eredményeket érünk el, s hogy jöttünk rá hogy melegek vagyunk, illetve mélybeszélgetések, tehát ez egy melegtémájú dokumentumfilm.

A vetítés után egy kis banketre mentünk, ahol megismerkedhettünk Attival Kovács Eszterrel, egy energia bombával, egy nagyon intelligens hölgyel, aki színtén részt vett a vetítésen. Majd később Atti, Csabi, Eszter és én tovább álltunk egy kis szórakozóhelyre koccintani, nagyon jól éreztük magunkat.
Másnap a reggel kicsit fájt fejben, de hamar túladva rajta, lemaradva a reggeliről, elindultunk a konferencia központba, s ebédre oda is értünk, ami isteni volt, vega illetve vegán ételek voltak. Közben itt is sokan gratuláltak a filmhez. Innen hamarosan pár fotózkodás után Esztivel elmentünk egy underground helyre ami hihetetlen jó volt, bulik mindenhol, s egy disco telefonfülkében is voltunk, majd elmentünk Gogler Chris a vegán kávézó és éttermébe ahol szabadszellemű és fantáziájú berendezett kellemes, halloween-i hangulatú helyen lehettünk, isteni győmbéres teát és finom sütiket fogyasztva.

Majd másnap már sajnos a csoda egy időre végett ért, és város néző után, utaztunk haza Magyarországra. Szomorúak voltunk kicsit, hogy jönnünk kell, igen ilyenkor előkerül otthon s külföld életszínvonala, de tudtuk, hogy haza kell jönni, mert egyrészt megvették a repjegyet, másrészt pedig a barátok, és akik szeretnek minket haza várnak. Könnyes búcsú után felszállt a repülönk, és röpke ötven perc alatt otthon is voltunk.

Ez a pár nap számomra hatalmas élmény volt, és olyan álmomat váltotta valóra, ami miatt most írás közben is könnyezek, az az, hogy egy filmben szereplek, ami másoknak segíthet, inspirálhatja őket, s hogy önzetlenül, bátorsággal kiállhattam magamért az LMBTQ-LGBT személyekért. Szavakba nem tudom önteni amilyen boldog vagyok, és hogy milyen tapasztalatokkal jöttem/jöttünk haza. Én nem vagyok sztár, se celeb, én csak a lehetőségeimhez és képességeimhez képest szeretnék tenni egy élhetőbb, esélyegyenlőséget betartó, elfogadóbb, LMBTQ-LGBT személyeket elfogadó környezetért, önzetlenül. Mindig örömmel tölt el s könnyet csal az a szemembe, ha megkeresnek, hogy segítcsek, adjak tanácsot, vagy épp gratulálnak valamilyen elért célomhoz. Mára egyre többen keresmek ezekkel a levelekkel, amire igyekszem válaszolni.
A filmen még egy két dolgot szerkesztenek, s elérhető lesz magyarországon is mindenhol.

,,Merj álmodni, merj hinni, merj cselekedni. Vesztettél ha ezeken el se indulsz''

Köszönet illeti:
Takács Mária filmrendező, Meleg Férfiak Hideg Diktatúrák / Hot Men Cold Dictatorships, Civil Művek, Seregély Ágnes operatőr, Kovács Claudia operatőr, Atlasz Sportegyesület, Humen magazin, Gay.hu, Szimpózion Egyesület, Manheim István, Hegedűs J. Csaba, Natalie Deans GayGames Team, EGLSF, Ultrabalaton Team, Tilos Rádió, La-Min Art Designe, Mihályi Norbert és Bargár Ata
Ők mind hozzá tettek a sikereimhez, és hírnevemhez!