Vártam izgalommal, és felkészülve lelkileg és fizikailag is a PUB- Privát Ultrabalaton 221 km-es versenyét. Aki nem tudná mi ez : Ultrabalaton 221 km-es verseny ami mindig májusban szokott lenni, de a covid miatt október 2.-án van a hivatalos verseny, de a szervezők kitalálták, hogy adnak lehetőséget, hogy teljesíthesd a hivatalos verseny mellett egy másik dátumon is amit anno kiválaszhattál, s az a nehéz benne hogy semmilyen frissítő állomás nincs s egyéb más se, csak te egyedül, vagy a kísérőd.
Tehát előző 3 nap mindenre figyeltem a kajára, a folyadék és vitamin bevételekre. Hamar ágy ba is kerültem, így aludni is tudtam jócskán.
Aztán jött a reggel. Biciklis kísérőm) hamar át autóztunk Balatonfüredre, s a kötelező fotók, s találkozók a szponzorokkal, el is startoltunk...
Biciklis kísérőm megbeszélve 6-6.30-as perceket szerettünk volna futni, ami nagyon jól ment. A cipőm (HOKA Clifton 6) álom volt, csak úgy szárnyaltam benne. Frissítésem nagyon jó volt, ás UV szűrős, tarkó védős #evadict fehér futó sapim kíválóan védett a naptól, és mivel egyre csak nőtt és nőtt a meleg, biciklis kísérőm egyfolytában spriccelt, locsolt vizzel, így ezen frissítés is remek volt. Minden órában egy sótabletta is volt #aptonia , ami neagyon jó volt. Víz vételi lehetőségünk rengeteg volt a pályán közkutakból is.
Aztán Mivel egésznap iszonyú meleg volt, de érdekes hogy nem a testemen éreztem hanem az arcomon, mert ugye a testemen mindig locsolva lett úgy ahogy kellett, lábaim s semmi más nem fájt, mégis pokolian dobta vissza a tűző meleget az aszfalt, s az arcom pokolian égett, hiába locsoltuk, mégis olyan volt mintha hőgutát kaptam volna, az agyam fej fájás stb.
Aztán Közben nézegettük a kék mumust (szintidőt), mertha utolér, akkor vége a versenynek. S láttuk, hogy 4-5 km-re van tőlünk ami nem bíztató, a vicc meg csak az, hogy ő állandó sebességgel haladt mindenhol, még a hegyeken is fel felé. Aztán egyre csak lassultam, majd a hőguta jelei meg is mutatkoztak, fejfajásá, tűzelő arc és fej, meg a hányás. Biciklis kísérőm megijedt, hogy akkor legyen vége hisz hánytam szépen, de én mondtam, hogy nem hanem megyünk tovább nem adjuk fel, nem azért jöttünk, és megyünk tovább, küzdve a végsőkig. Aztán beérve Vonyarcvashegyre, elérkezett az amitől a hidegrázott, a kényszerűség, a feladás... A szintidő utólért minket, ráadásul allandó hányiger a meleg miatt, s fejfájás. Pedig arra gondoltunk ha eljutnánk Keszthelyig, akkor onnan már jobb lenne mert van hosszabb árnyék, és éjfélkor eső is ami megváltás lenne, ám de nem tudtuk volna a színtidő előtt lenni így.
Így hoztam, hoztunk egy döntést - VÉGE...
Sajnos mint minden sportoló ha ilyenre kényszerül akkor kiakad, ahogy én is és meghasadt a szívem is, hogy ezt nem hiszem el. Felhívtam a barátom, hisz mindig ő az első, s nem tudtam elmondani neki, mert elment a hangom, de tudomásomra adta, hogy neki akkor is egy hős vagyok, melytől csak érzékenyebb lettem.
Sajnos ilyenkor mindig arra gondolok, hogy vajon tényleg jó e amit csinálok, és néha önbizalmatlanságot ad nekem.
Igen tudom, hogy október 2.-án újra, kergetthet a kék mumus, újra neki vágok, de addig valószínűleg új tervek pl. HAMMER frissítés, és más dolgokat is szeretnék változtatni. Fekete ruhát nem, mert NEM a fekete ruha miatt lett vége!
Viszont kimondhatatlanul köszönöm annak aki otthonról követett, vagy azon sok embernek akik kijöttek szurkolni a balatonhoz, #futokaland -nak a szponzorációt, #PUBTeam -nek a szervezést, És mindenki másnak aki támogatott!
Hihetetlenül boldog vagyok hogy ennyien követtetek!
