Erős szél, ami hát mit is mondjak, hideg volt és hébe hóba elő elő bukkanó nap kísért a reggeli rajtolásomon. Start... Elindulva a 4 kg-os #Evadict futó táskám, a #kalenji és #kiprun futó öltözetem remekül védett a reggeli szél és hideg ellen. Amit elfelejtettem pedig kiraktam, az a kesztyű.
Futással haladva lassan a 10, 20, 30km is meg van. Olyan csend van a balaton körül, mintha csak egy forgatási helyszínre jöttem volna, csak ebéd szünet van így az emberek sehol. Viszont a Balaton vize tombol a medrében a szél miatt, amit ha lihegés közben nézem, pazar látványt nyújt a panoráma kép. Folyadék pótlásom megfelelő, egyszer azt mondta Magyarország egyik legjobb edzője akit szerintem mindenki ismer, hogy ,,amikor pisilsz egy nagy versenyen, akkor a vizelet színe fontos lehet, mert figyelmeztet arra, ha keveset iszol". Ennek eleget téve ittam is amikor kellett s ettem is amikor kellett. Most már sokadjára tesztelem az #Decathlon #aptonia energiaszeleteit, és bar-jait. Eszméletlen jók. Van gyümölcs szelet, müzlis fehérje szelet fehér csokival, piros gyümölcsös energiaszelet és datolyás szelet is, legalább is ezek amiket hoztam. Eszméletlen energiát tud adni, az íze is nem olyan, hogy phúj meg kell enni ezt a sz...t, hanem nagyon finomak. E mellett figyeltem a sótabletta szedésére is, itt is az #aptoniasalt vált be már lassan egy éve.
Elérkezvén Fonyódra (itt szokott lenni a #BSZM első etap célja) gondoltam lövök egy selfie-t s megosztom hogy meg van az első etap, ám akkora szél volt, hogy halasztanom kellett a megosztását. Élveztem a futást, a nap is már nemcsak világított, de a szél nem engedett. Utcáról utcára haladva eszméletlen sok helyen láttam azt, hogy a kis nyaraló vityillóit újítgatják, vagy éppen maga az utca korszerűsítése folyik aszfaltozással, csatornázással.
Nos már Balatonfenyves után járunk ahol megosztottam a fonyódi etap selfie-t, majd haladok is tovább. Balatonberénynél egy lelkes szurkoló, frissítést hozott paradicsom, paprika, kolbász, szalámik, cola, aszalványok. Kérdeztem is, hogy piacra akart menni? Azt mondta nem, csak tudja, hogy miért futom körbe a balatont, ezért szeretne nekem segíteni frissítéssel. Szemei könnyes volt s hangja elcsuklott, majd megköszöntem s kicsúszott egy néma könnycsepp a szememből. Látta, de nem beszéltünk róla, úgy csináltunk mintha ez természetes (a kedves 50-es fiatalember nevét kérésére nem adhatom ki, hogy a varázsa ne vesszen el).
Közben Keszthelyre is megérkeztem, a Balaton csücskébe. Párszor jártam már itt, vicces mert pont kéthete, illetve amikor itt vagyok mindig futok. Majd mikor elértem Vonyarcvashegyhez tudtam, hogy itt jön az a szakasz, amit rühellek, a Vonyarcvashegy és Szigligetet összekötő rohadt hosszú egyenes, ahol még itt ott a járda is hepe hupás a természettől, s ahol a hideg szél még erősebb. Felérve Szigligetre, (az ottani emelkedő miatt mindig emlegetem a ,,kedves szervezőket")
innen már kevesebb mint 100km volt vissza. Haladva az éjszakában egyedül a legnehezebb. Nincs aki figyeljen helyetted, nincs aki beszéljen hozzád. Én kevesebb coffein adaggal küzdöttem a fáradság és az agyam tiltakozásával, mely enyhe hallucinációk is voltak. Vicces most így vissza gondolva, bár akkor ezt ha külső személy látja biztos mentőt hívott volna. Például egyszer olyan lett volna mintha valaki beszél hozzám s en meg válaszolok, mire kimondtam volna, hogy igen vissza tértem s csodálkoztam hogy kinek mondom hogy igen. Vagy például amikor láttam egy baromi tök szép autót, vagy alakzatokat amik embereknek tűntek, s mikor magamhoz térek, nincsenek is ott, vagy például egy padra azt hittem kutya, mikor odaérek akkor látom hogy csak egy pad.
Itt szigligeten szokott vége lenni a második etapnak a BSZM versenyen, s a harmadik etap nem innen, hanem Badacsonytomaj benzinkúttól indul, így én ezt a szakaszt természetesen futottam.
Túlélve az éjszakát, nézegettem hogy az útvonalamon lesz e élelmiszer bolt. Balatonudvarin akadt is egy, ahol furán is néztek rám a #coop-ban a két idősebb eladó hölgyek, akik megkérdezték hogy látják, szerintük budapesti vagyok s hogy mit csinálok harisnya nadrágban s kabátban. Kicsi röhögés után a fáradt hangomon elmondtam csak annyit, hogy körbe futom a Balatont. Erre csak az egyik annyit mondott, hogy ,,még egy bolond". Én röhögtem, mert viccesen hangzott, s nem tudtam visszafolytani, a hölgy aki ezt mondta, csak nézett s nem értette mért röhögök. Amúgy banánért és egy kis fornettiért ,folyadékért ugrottam be, majd mentem is tovább.
Itt már éreztem azt, hogy rossz egy kicsit egyedül körbe futni, mert csakis magamra vagyok utalva és saját magamat kell ösztönözni. De Zsuzsiért végig a fejemben volt és mikor arra gondoltam, hogy Zsuzsi miken mehetett vagy éppen megy át, elérzékenyültem. Igen néhány ismerősöm ezt a jelenséget gyerekes vagy óvodásnak hívja, én momentán büszke vagyok arra, hogy másokon szeretnék segíteni, főleg egy közeli ismerősömért, akivel annyit de annyit nevettünk együtt, találkoztunk versenyeken.
Balatonfüredre érve, már a fenekemet régóta nem éreztem, csak akkor amikor pukiznom kellett, s a ki dörzsölt farpofáim közt távozik aminek szárnyat adtam, illetve lábaim nehezebbek voltak amik beálltak a megszokott monoton mozdulat folyamatra. De tudtam, hogy innen már nincs sok hátra, csupán 42 km körülbelül. A szél egész éjszaka és napközben is tartotta magát, ahogy próbáltam én is. Lassabban haladtam olyan 6:30-7:30/km tempóval vagy néhol lassabban ahogy a lábaim engedték. Balatonkenesére érve már tudtam, hogy nincs sok vissza, mert mindjárt itt a löszfal. Ahogy leértem Balatonakarattyára és ahol átmentem egy közlekedési lámpával ellátott algut alatt, ott megannyi markoló gép, közel 20 építési terület, közlekedhetetlen útvonal, a törmeléket hordó teherautók száguldoznak a nyaraló övezetben hatalmas port kavarva, aki futott már Balaton kört tudhatja, hogy itt van egy egy 12%-os vagy több lejtő/emelkedő attól függ honnan nézzük, s még itt is olyan sebességgel száguldtak lelefelé, hogy csodálkozom, hogy hogy állnak meg...
Már csak 6,2km volt vissza amikor is egy #biotechusa magnézium ampulára már nem úgy reagált a gyomrom ahogy kellett volna a fáradság miatt, így egy pici híg fekáliát eredményezetteredményezett, melyet közeli bokorban engedtem el. Tényleg gyors és egyszeri alkalom volt. Majd egy templom óráját néztem mennyi a valós idő, mert az órán csak a verseny időt láttam, próbáltam minél gyorsabban lefutni a távot, igy megszívtam magam, letojva, hogy fáj, szúr, éget, pisilnem kell, melegem van, elegem van, csak futottam. Majd mikor mellett akkor néztem hogy csücsülős fenék simogatásnál reflexből megállítottam az órát, de gyors elővettem a telomat s láttam a tényleges időt, így kijött a 6km-es szakasz ideje (igen ez a 6 km nem látszik az órán. 35 perc lett ez a szakasz) .
