,,A sport megtanít becsületesen nyerni és emelt fővel veszíteni. A sport tehát mindenre megtanít." /Ernest Hemingway/

2023. február 16. 09:58 - Török Benjamin Forest

Dm Balaton Run 2022

Korán kelve, érkeztem vonattal Zamárdiba, ahol a Balatonman által szervezett Dm Balaton Run félmaraton versenyt rendeztek (nem tudom hányadjára).
A gyaloglástól, az 5km, 10 km, 15 és 21 km közül lehetett választani. Én persze 21 km-en indultam.
Nagyon sokan voltak, s nekem kicsit kicsi volt a rajtzóna, mert nem volt szabályozva hogy melyik futó melyik zónába menjen, illetve egymást lögdösték a futók.
A pálya tetszett, de nem mindenhol élveztem, mert az apró kavicsos részek számomra idegesítő, mert attól felek, hogy nem-e megye be a kavics a cipőbe.
Zamárdiban a félmaratonistáknak, 4 kört kellett futni. Egy oldalon orkán erejű szél volt, a másik oldalon pedig 30° tűző nap.
Nekem nem az idő, vagy a dobogós helyezés volt a cél, csak jól akartam magam érezni.
Sikerült.
Ahol láttam hogy megáltak szurkoltam, motiváltam
Eztel nem kérkedni akarok, csak volt egy félmaratont futó akinél megállt, s megálltam, majd gyalogolt. S addig motiváltam majd elindult, s a célig megse állt. Majd a célban, elérzékenyült s hogy nagyon sokat köszön nekem, mert első félmaratonja volt, nagyon megindító volt.
Sűrűn példáloztam a My Way 240 egyéni fotóival.
Kb 30 embernek próbáltam segíteni, erőt adni.
Aztán beértem én is, majd szurkoltam még mindenkinek, most meg utazom haza.
Elsőnek vettem részt ezen a versenyem, de nem utoljára, csak akkor ha hibákból nem tanulnak.
Minden futónak gratulálok! Ismerőseimet jó volt látni..
282328281_1084023732519851_1448929939755872932_n.jpg
281235539_1084023832519841_8772054864882291850_n.jpg
Szólj hozzá!
2023. február 13. 09:42 - Török Benjamin Forest

Út, a cél felé!

Avagy 210 km futás a Daganatos, beteg gyermekekért a magyar tenger körül!
XVI. Ultrabalaton 210 km egyéni táv
XVI. alkalommal rendezte meg az Ultrabalaton 210 km-es ultrafutó versenyt, ahol a Balaton körül vezet az útvonala. Ezt lehetett 2-13 fős csapatokban teljesíteni, vagy egyéni indulóként, mint ahogy én is tettem. Ez az ultrafutó verseny, hazánk egyik legnépesebb ultrafutóversenye, s szinte a legtöbb ultrafutó is elindul egyéni távon. Az egyéniek s a csapatok száma évről évre növekszik, hisz a csapat nevezések regisztrálcióknál már van hogy 10 perc alatt (ha nem előbb), betelik a szabad helyek.
Node ez egy kis bevezető volt, így aki már, hosszúnak tartotta lemarad a beszámolóm mélységeiről!
Idén az Élménykülönítmény képviseletében a Bátor Tábor daganatos, krónikus és súlyosan beteg gyermekekért futottam körbe a Balatont, amit egy 3 hónapos adománygyűjtő kampányom is követett (és még egy hétig tart a kampányom).
A felkészüléseim, nagyon jól sikerült, hisz ebben az évben 7x futom körbe a Balaton, igy az első Balaton körbefutásom Januárban volt, így ez ebben az evben a második volt. Kísérőm kollégám Tamás Kézsmárki volt, akivel azt beszéltük meg, ha valami miatt el válunk, s nem tud jönni tovább, én nem fogok haragudni rá, s akkor is büszke leszek rá! Ezért most szeretném tisztázni, hogy 83 km-nél váltunk el, amit mi már meg beszéltünk előre, hogy nem lesz gond, s barátként váltunk el. Tomi is aggodalmát fejezte ki értem de mondtam, hogy minden rendben lesz. Két nagy ölelés után futottam. Tehát hamis az az információ amit a Balatonberény előtti frissítő ponton a nagyon kedves segítő hölgy kiszínesítette a történteket, s azt állította, hogy faképnél hagyott a kísérőm. Legalább megkérdezhetet volna minket.
Node több száz futó ismerősömmel, barátomal és kollégákkal találkoztam a rajtidőben, vagy a verseny közben.
Elrajtoltunk, s mindenki ezt várta már. Az idő kedvezett nekünk és rohamosan emelkedett a hőmérséklet. Szépen haladtunk, szép volt a táj, jó levegő, több ezer futó. A Varga Pincészethez érve (kb 40 km), megvolt a frissítés, sejtettem hogy meleg étel pont, de erre semmilyen jel nem utalt, és a futás mélységben nem is merült fel bennem, majd letereltek minket a lépcsőkön a pincébe, ahol elég hűs volt, és nem is mentem volna le, mert korábban lehetett választani, hogy lemegy a futó, vagy kint körbe fut. Ez azért nem tetszett, mert kint s a lenti hőmérséklet igencsak nagy különbség volt. Majd utólag kiderült, hogy meleg étel pont volt, amit sajnáltam is hogy ezt nem mondták. Mindegy elengedtem haladtam tovább.
A badacsonyi hegyeken már égető volt a nap, igy folyamatosan bevízeztem a fejem, a tarkom, a hűsítő hatás miatt. Sok egyéni futott láttunk már sétálni, vagy lassabban futni. Mindenkit megviselt a meleg, s embert próbáló volt. Keszthelyre érve, ami szintén meleg étel pont volt, ettem és ittam majd haladtunk tovább. Kérdeztem mindig Tomit, hogy van és hogy bírja e. Végül 83 km-nél baráti ölelés után elváltunk. Én nagyon büszke vagyok rá, mert ő sokat szokott aszfalton tekerni, de nem ennyit és nem ennyi ideig. Ez volt a leghosszabb tekerése. Tomitól átvettem ami kellhet, s elraktam a már jól bevált Evadict 5l-es futó hátizsákomba s futottam tovább.
Ahogy haladtam a távokon, nagyon sokan szurkoltak, s gratuláltak és éreztem azt a sok pozitív energiát, amit küldtek azok akik online térben figyeltek, vagy gondoltak rám, ez miatt párszor elérzékenyültem, s tudtam hogy meg fogom csinálni a beteg gyermekekért, magamért.
Ahogy eljött lassan az éjszaka, előkerült a fejlámpa is és haladtam tovább. Egyik ponton egy igazi hőssel találkoztam Zsuzsanna Sallai val aki a legnagyobb hős számomra. Nagyon jó volt úgy enni a meleg ételt, hogy végig fogtuk egymás kezét. Igen, megint könny� jött.
Az éjszakai futás minden egyéniben induló futónak nehéz, hiszen, addigra már 13-14 órája fut, jópár km a lábakban s fárad s küzdeni kell a fáradtság ellen meg az elalvás ellen amit az agy gyakorolni próbál a testre. Nehéz. Én ittam két kávét is, utána meg vizet hogy ne száradjak ki. Éjszaka eleg sok egyénit próbáltam bátorítani, s engem is a frissítő pontokon, ahol kaptam egy pólót is hogy ne fázzak. Illetve egy kedves futó ismerőstől egy kókuszos csokit, ami nagyon nagy segítség volt. Voltak olyan képzelődéseim futás közben, hogy alszom vagy álmodok éppen, aztán mintha valaki megrázott volna s vissza a valóságba. Ez a pár másodperces illúziók kétszer, háromszor is előfordult. Ez normális.
Figyeltem az órám, hogy hol jár a szintidő, mert a célom a teljesítés szintidőn belül. Nagyon jól tudtam, hogy nem én leszek az aki 18 óra alatt lefutja. Néha érzem azt a nyomást, hogy minél jobb időt, eredményt kell elérnem, vagy nem érhetek fel a többi ultrafutóhoz. Meg teszek e mindent a versenyen magamért. Ilyeneken jó azért elgondolkodni az ultrafutások alatt, de mindig magam és aki ismer, az ismerősök, barátok és kollégáim megerősítik bennem az amit gondolok, hogy bízok magamban, és tudom mit csinálok.
Siófokra érkezve kezdtek izgalmasak lenni a percek a szintidő miatt, hiszen izgultak, hogy nem érek be. Én meg mondtam, hogy nyugi, meg lesz. Tudom. A pontok között meg van adva, hogy az adott távolságot a következő pontig mennyi idő alatt teljesíteni. Én mindig tudtam tartani a minimum 7 perc előnyt, még a Balatonvilágosi löszfalon is. Itt a meleg már pokoli volt, s igencsak ki voltam dörzsölődve a fenekemnél, a lengő zacsinál, ami fájt, mert kicsit ledörzsölődött a bőr, s picit gennyes, picit véres volt, de nem érdekelt a fájdalom, mert tudtam mi a célom. Az utolsó pontokon még viccelődni is volt energiám, hisz egyik nagyon kedves segítő elmondta, hogy ő szed majd fel engem ha kiesnék, mire mondtam, hogy hát megérné, de inkább most ebből nem eszik, az utolsó energiáim mozgosítom a célig.
Csopakon, az utolsó előtti ponton már nagyon izgalmasak voltak a percek, s ahogy futottam a főút mellett, egyre több hazafelé tartó ismerős dudált mintha házasodnék, hogy hajrá, meg lesz, kemény vagy. Majd elértem Balatonfüred utolsó frissítő pontjához. Itt páran azt hittek nem lesz meg, én meg mondtam figyelj csak. Az utolsó 3-4 km-es szakasz az ahol a lábaim vittek, s a sétányon sok ismerős, járókelők, turisták tapsoltak, szurkoltak hisz tudják mi az az Ultrabalaton. S már csak 1 km volt hátra s megláttam azt a robogót. Azt a bizonyos robogót amin Miklós Zelcsényi ült jönni ellenőrizni a befutókat, s hirtelen elkapott az az emlék amikor 2018-ban élem jött robogóval s 220 km futás után 1 percen belüli 400 m-t futottam a célig. Illetve láttam a sok futót, hallottam a hangokat, egyre jobban szurkoltak éljeneztek, s mikor megláttam a célt, nem tudtam parancsolni az érzelmeimnek!
Megcsináltam!
A célban igen sok meghatódott kép, selfie készült, s könnyes ölelések.
Nem tudom leírni szavakkal azt a boldogságot, amit tőletek barátok, futó ismerösők, kollégáim s a versenyen való szurkolást, szeretetet, értem való izgulást, követést kaptam. Most is hatalmas pozitív érzelmek vannak bennem s nézzétek el, ha elérzékenyülök.
Elsősorban köszönöm szépen mindazont támogatónak, barátoknak, kollégáimnak, akik támogatták az adománygyűjtő kampányom, s szeretném egyúttal felhívni a figyelmet, hogy aki még szeretné támogatni, csak lemaradt róla, ő az alábbi linken megteheti még egy hétig, utána lezárul a kampány.
Nagyon szépen köszönöm!
a Pólót a frissítő ponton,
az összes segítőnek és szervezőnek, Kozma András -nak! Beszedics-Környei Andi
Gratulálok minden egyéninek aki teljesítette a távot, és azon futóknakis akiknek nem sikerült, de jó pihenést és gyors regenerálódást, valamint a csapatoknak.
Külön gratulálni szeretnék Gábor Prisznyák -nak a csapatával elért kiemelkedő eredményükért!
279156207_1072591530329738_4407405451804722424_n.jpg
279381805_1071088657146692_1864256543355535392_n.jpg
279253912_1071089507146607_8640781947349840957_n.jpg
Szólj hozzá!
2022. április 08. 00:35 - Török Benjamin Forest

I. Decathlon Terepfutó Nap

Április 4.-én rendezte meg a Decathlon Magyarország az 1. Decathlon Terepfutó Nap keretein belül az első terepfutó versenyét!
Érdekesség, hogy eredetileg ezt már 2 évvel ezelőtt szerette volna megrendezni hasonló tematikában megrendezni a Mátrában, ám sajnos a covid járványhelyzet nem engedte.
A Decathlon rendezvényszervező csapata és minden segítő, igazán kitettek magukért a szinvonalas verseny érgyik futót sem tántorította el a cudar hideg, mindenki elszántan vágott neki a saját versenyszámának a 8 km, 15 és 24 km-es lehetőségek közül.
A távok útvonalai pazar volt, és hát igencsak combos, de hát a terepfutók is szeretik a kihívásokat.
Én Decathlonosként most nem a szervezésben segédkeztem, hanem futóként vettem részt a versenyen.
Futó szemmel is látva nagyon jó szervezettség volt, akár a rajtnál, akár a frissítőpontokon. Mivel a Decathlonnak is fontos a fenntarthatóság, így műanyag poharak helyett összenyomható soft poharakat adtak, melyeket bármely futáson vagy versenyeken is feltud használni, védve a környezetünket.
Mivel hideg volt szerettem volna rétegesen felöltözni, és hát az időjárás esőre állt, így a Decathlon kíváló márkáinak futó felszereléseit használtam ezúttal is. Felső rétegem az Evadict vízhatlan esőálló kabát és nadrágjában futottam, mely nagyon kényelmes, és a technikaiságának köszönhetően, a szabadmozgásom is megvolt, sehol nem feszűlt, vagy okozott kidörzsölést. Cipőm szintén az Evadict XT7-es volt, aminek a tapadása kiváló volt ezen a igazán technikás terepen. Ütéscsillapítása nagyon jó, és kiválóan tart. Még egy Kiprun futópoló és egy Kalenji futópulcsi és teljes volt a szett. Órám a COROS Gps500 volt, melyet nagyon szeretek.
1, 2, 3 R.A.J.T.!
Mikor elindultunk, kapásból az első 500 m után szépen lassan emelkedett, majd kb 2 km utántól jött az örűlet. Homlok simogató emelkedés jött, ugy hogy melegen emlegeték a futók a szervezőket, de senki nem adta fel mert mindenki elszántan mászott. Mikor felértünk az azthittem itt a teteje, akkor némi km futás után jött a következő adag. Itt is sok futót lassított a haladásban, ahogy engem is, de csak haladtunk. Az erdő ahol futottunk a Tatabányán a Gerecsén, nagyon szép volt, tiszta és nagyon jól futható. A frissítőpontokon, ismerősök, kollégáim, barátok voltak, akikkel jó volt szenvedés közben is tálákozni, hiszen sokszor csak a cyber világban beszélgetünk.
A futás alatt általában zenét hallgatok, de fura, hogy most abszolút nem is hiányzott. Csak hallgattuk a madarak hangjait, az erdő lélegzéseit, a futók zihálásait amikor elérkezdtünk megint egy homlok emelkedéshez, itt már viccesen magamban gondoltam, hogy tényleg ez a verseny amire jönni akartam ? de hamar meggyőöződtem, hogy igen. Aztán a sok emelkedés után márcsak lefelé haladtunk, ami annyira jól esett, hogy szinte repűltem.
Azért a cél előtt voltak még emelkedők, de azok már könnyen mentek.
Aztán beérve a célba, huh nagyon nagy élmény volt számomra, hisz én hozzám az aszfalt áll közelebb, és a terepfutás teljesen más kondiciót igényel, sokkal több mindent mozgat meg akár fejben, akár fizikailag. Mellesleg nagymértékben hozzájárul az április végén Ultrabalaton egyéni versenyemhez, ahol a Bátor Bátor daganatos gyermekeiért futok Nekem nem a dobogó első hely volt a cél, hanem az, hogy 2 óra 30 percen belül teljesítsem a 24 km 800x méterszintemelkedéssel rendelkező távot. Sikerült. 2 óra 28perc lett az idöm.
Én nagyon jóléreztem magam, s nagyon büszke vagyok a Decathlon rendezvényszervező és segítői csapatra, hogy sikerült történelmet írni, melyhez a futók létszáma és a pozitív visszajelzéseik is ezt garantálják!
Minden kollégámnak, barátaimnak és ismerőseimnek köszönöm a szurkolást, bíztatást, valamint minden futónak hatalmas Gratuláció!
terep_1.jpg
terep_2.jpg
277558212_1055163978739160_1874877695140220232_n.jpg
Szólj hozzá!
2022. február 20. 19:36 - Török Benjamin Forest

Szeles 211 km Balathlon kör...

Mikor az ember meghatároz egy célt a jövőre tekintve s azt köztudatra adja, van aki röhögve legyint egyet, van aki bizakodva szurkol és van aki hülyének néz. De tudom, hogy mit vállaltam, azt hogy körbe futom a Balatont 7x 2022-ben, ezen belül az XVI. Ultrabalaton egyéni keretein belül a Bátor Tábor daganatos beteg gyermekekért futok 210 km-t ami mellé egy adománygyűjtő kampányom is van.
Már nagyon vártam a január 29-t, mert akkor indulok el idei első Balaton körbe futásomon, ahová kollégáimat hívtam el Sütöri Ágit és Kőhalmi Mátét.
El is jött a nap. Előző este mindent megbeszéltünk, s mint egy jó futó, ettem, fürödtem, pakoltuk össze a cuccokat a futásra (szedvincsek, energia szeletek).
Reggel a helyszínre érkezve meleg nem volt, de a réteges öltözék sokat segített. Ági s Máté kicsit izgulhatot, jobban mint én, de minden jó lesz mondtam. Máté sose tekert ennyit ha jól emlékszem, Ági pedig már frissítette már Mátét futóversenyen. Mindketten nagyon igyekeztek, hogy ott segítsenek ahol csak tudnak.
Máté biciklivel jött, Ági pedig autóval (elektromos), így környezetbarát elvekkel mentünk. Elrajtoltunk, s beállítottam egy tempót amit szerettem volna tartani sokáig az az 6perc/km sebesség. Jól ment sokáig, de ez mellett a hideg, kicsit csúszós és itt-ott szeles idő sem hatráltatott. Volt ahol ahol hiába szabályosan kresz szabályokat betartva futottam kísérővel, a nagyon siető ausztriai és román sofőr a sietés mellé még le is dudált.
Ezek gyors feledésbe merültek mert a pazar panoráma bizonyos dombok, hegyek tetején überelni tudta. Nagyon jól haladtunk, a választott tempó is okés volt. Ági szurkolt, jött, adott ha kértem, néha könnyes szemmel puszit adtam neki, mert annyira jó volt, hogy ő is ott volt és segített. Máté pedig nagyon jól ösztönzött, s hajtott, ami nagyon sokat segített.
Túl a dombokon Balatonfüredre érve tudtam már nincs sok hátra, jah de 110 körül � de magabiztosan haladtunk. Eljött az este, s Máténak sajnos bicikli kérek csapágy hibája volt, de hősiesen Siófokig el tudott tekerni vele. Nagyon büszke voltam rá. Siófoktól már csak autóval kísértek, addig Ági tudott picit pihenni, s Máté frissített ha kellett valami 1-1,5km-ként.
Az éjszaka még hidegebb és erősebb lett a szél, esett. De próbáltam kitartani, tudtam, hogy már a felén túl vagyok s innen már csak a cél van vissza.
Igen kicsit beállt a fáradtság, de nem álltam meg csak meneteltem tovább mintha duracell elem lenne bennem. Máté és Ági próbált minél több infót adni rólam a Facebookon, hogy jól vagyok. Magamat ösztönözni azzal tudtam, hogy tudtam mennyien figyelnek, szurkolnak, barátok, ultrafutó társak, Decathlon Magyarország, amely igen könnycsalogató volt, s magamnak is megakartam felelni, s persze nem utolsósorban a Bátor Tábor daganatos beteg gyerekekért, és az LMBTQ személyeknek. Tudom! Tudom sok ez igy egyszerre, de ez mind ÉN VAGYOK!
Reggelre picit llassútam a tempóban, de Ági és Máté szalyaból egyszer se halottam azt, hogy nem lesz meg. Sőt, nagyon sok erőt adtak, s volt hogy beütött az ultrafutó orgazmus s pár könnycseppet engedtem. A szél egyre erősebb volt, s hidegebb is pár °C-kal mint az első órákban, de nem adtam fel.
Reggelre kivirultam mint a tuba rózsa, s futottam csak futottam. Nem érdekelt, hogy fáradt voltak a lábaim, mégis belülről jött az energia, s éreztem hogy mennyien szurkolnak s figyelnek. Balatonberénybe érve, szerintem sokan azt hitték, hogy sajnos nem lesz meg, de a szervezők is tartották a kapcsolatot Mátéval s ő csak annyit mondott hogy nem féltenek...
Aztán Fenékpuszta jött s nekem kicsit több mint 6 km volt vissza. Kérdezte Máté, hogy álljanak-e meg valahol, de mondtam nem, irány Keszthely vasútállomás ahonnan a rajt is volt. Én pedig minden energiám összeszedve trappoltam a cél felé. Na ezt nem kívánom senkinek, mert akkora volt a szél, hogy néha olyan volt mintha egyhelyben futnék, de tudtam, hogy meg lesz.
Aztán mikor az utolsó 100 m volt vissza, Máté és Ági szurkoltak, s persze könnybe merült a szemeim, s csak futottam. A vasútállomáson mindenki csak nézett aki éppen utazott valahova, hogy na valaki fut, majd ölelkeznek bőgve �. Hát vicces lehet külső szemmel.
Annak örülök, hogy a számítasaim megint nem hagytak cserben, ugyanis úgy terveztem hogy ki használom a szint időt ami sikerült is, némi izgalmat hozni mindenkire.
Igen, 211 km 31:46:17 lett az időm.
Tudom, nem biztos, hogy olyan leszek eredményeben mint az él lovas ultrafutók, s azt is tudom, hogy mindig jönnek újak, jobbak és utánpótlás, mert mindenki pótolható, de addig is maradok az aki vagyok, amit tudok megteszek a fenntarthatóság jegyében másokért, magamért!
Nagyon sokat köszönhetek Áginak és Máténak, akik nagyon jó emberek, s nagyon boldog voltam, hogy ott voltak velem, felemelő érzés volt.
Igen azt is tudom, hogy lassan síró Forest leszek, de ez vagyok, megható volt az élmények, a küzdések, az érzések, amiken átestem a futás alatt.
Illetve hogy futhattam magamért, az LMBTQ személyekért, ami jó felkészülés volt az Ultrabalaton 210 km-es távjára ahol a daganatos beteg gyermekekért futok.
Köszönet illeti Ujj Zoltán emléktúra (Balathlon),
Decathlon Magyarország, Élménykülönítmény, Bátor Tábor , mindenkinek aki szurkolt, izgult értem!
2022.01.29
272891229_1012610409661184_6761499423131771691_n.jpg
273147061_1012606676328224_2761194070001927945_n.jpg
272919801_1012606812994877_2595174482400037938_n.jpg
272964698_1014350912820467_7428531946803343606_n.jpg
Szólj hozzá!
2022. február 20. 19:26 - Török Benjamin Forest

210 km futás a daganatos, súlyos krónikus beteg gyermekekért!

Kedves futóbarátok, kedves ismerőseim!
Idén az XVI. Ultrabalaton 210 km-es versenyen az egyéni számban az Élménykülönítmény képviseletében futom körbe a magyar tengert, a ,,Balatont"!
Magammal szembeni elvárásom a társadalmi fenntarthatóság is, hogy lehetőségeimhez és képességeimhez képest súlyos, krónikus daganatos betegségben szenvedő gyermekeken is segíthessek, akik betegségük miatt nehéz élethelyzetbe kerültek, mint például hemofília, cukorbetegség, krónikus ízületi gyulladás vagy IBD. Sajnos a Covid-járvány negatív hatásaival a Bátor Tábor Hőseit is elérte!
A Bátor Tábor a súlyosan beteg gyerekeknek erőt, lendületet, lelki támaszt ad ahhoz, hogy bátran és magabiztosan élhessenek az élet minden területén, feledve a szomorúságot.
A tábor egészségügyi ellátása elengedhetetlen ahhoz, hogy továbbra is önfeledten és egészségesen élvezhessék az életet!
Ezért szeretném támogatni egészségügyi ellátásukat a táborban, melynek költsége évről évre emelkedik.
Az utamon Tamás Kézsmárki kísér el kerékpáros kísőrként, aki a kerékpározás nagy mestere.
Még nem vagyok szülő, de meg vagyok győződve arról, hogy a szülőknek is szívük szakad meg, ha látják, hogy gyermekük beteg, szomorú, és ilyenkor mindent megmozgatnak, hogy boldogok legyenek és mindenük meglegyen.
Kérlek, TÁMOGASS te is, hogy ne érezzék úgy, hogy egyedülvannak, hisz ők is teljes értékű gyerekek, és számíthatnak az emberi szeretetre, törődésre!
Az egyik kis táborozó szerint “Az orvos visszaadja az életem, a Bátor Tábor az életkedvemet.”
Adománygyűjtési cél:
200.000 HUF
Ha lehetőséged engedi, akkor ajánlj fel egy korsó sörnyi összeget, vagy 3 tábla csokoládé árát, akár Mc Donalds menü árát, vagy vedd meg a 210 km-ből a kilométereimet általad tetszőleges összeggel!
Az adományotok rögtön a Bátor Tábor Alapítványhoz kerül!
Kérlek oszd meg a szeretteiddel, barátaiddal és ismerőseiddel, hogy mindenkihez eljuthasson a kampány!
Írjunk együtt történelmet!
,,Együtt, egymásért!"
Kampányom fent a Bátor Tábor Forest menü alatt éred el!
2018-05-13-15-02-1600008.jpg
Szólj hozzá!
2022. február 20. 18:14 - Török Benjamin Forest

Deseda Ultramaraton futóverseny

Izgatottan vartam a versenyt, mert ez az a verseny, ahova haza megyek, mert az első versenyen is ott voltam s imádtam. A vers ny előtti napokban, hetekben próbáltam feltölteni megfelelő fehérjékkel, rostokkal, szénhidrátokkal s vitaminokkal a testem, hogy ellenállóbb legyek.
Jó magam 30-án utaztam Kaposvárra Budapestről én kis naiv azért indultam reggel, hogy hátha még strandolni lesz időm, dehát a magyar autópálya közelébe szólt. Végülis nem sokat csak 1,5 órát késtem, ez pont egy jó félmaratoni idő. Szálláson gyors zuhanyzás után kirohantam a városba ebédelni, majd vízszintes állapotban pihentem a szálláson.
Olvasgattam azt a több � jó kívánságot, reagálást amit a posztjaim alatt hagytatok s nagyon boldog voltam hogy ennyienbs még többen kovetnek, foglalkoznak velem.
Nagy meglepetés mégis csak Lázár Zsófi volt akivel csak beszélgettünk, majd közölte, hogy oké, akkor szombat este beáll segitőnek! Kezébe vette a négykerekű lovakat, s már jött is.
Másnap reggel hajnali 4:25-s busszal mentem volna ki Kaposvárról a Deseda tóhoz ami kb 10 km, igy be is állítottam 4 ébresztőt. Persze elaludtam. Akkor ugy voltam hogy oké akkor félúton elkapom a 4:40-es buszt amin Irmes Henriettacsücsült s várt, mert kiderült, hogy a 4:25-s el se indult. Gyors pakolásba kezdtem, de persze előttem szépen elsiklik a Kaposvári BKV. Jó C verzió, hívtam taxit, majd első kérdése az volt, hogy meguntam a gyaloglást? Erre én hehe marha vicces Postáig kérem...
A rajt helyszínre érve csend és tó illat volt. Henivel meglett az első kávé, miközben beöltöztem mint műtős az operációhoz. 5:35 és meg mindenki alszik. Majd 5:40-kor egyre többen jöttek elo mint valami szúnyog invázió!
Beállt mindenki, már nem az anyagtól hanem a startra, 3,2,1 go!!!
Hát elindult. Mivel rohadt meleget mondtak, igy igyekeztem Decathlon vásárolt UV védő hosszú ujjú fehér futó pólóban és UV védő sapkában is futni ami nagyon sokat segített. Cipőm a Decathlon legújabb aszfalt cipője a Kiprun KS500 ami eszméletlen kényelmes, tetszik a színe �, jól tart.
Teltek a km-ek s már tul voltam az 56 km-en s valóban agypukkasztó meleg volt. A pálya sajnos idén sem volt könnyebb, pedig azt hinné az ember, hogy megelégelték már az ott horgászok hogy meg kell mászni nekik is hogy kijussanak a helyükhöz és elhordják a dombokat, hegyeket, de ez sose valosul meg. A frissítés nekem picit hiányos volt, hianyoltam az almát, a dinnyét, valami keksz felét, de ezeket überelni tudta a frissítőponton lévő compass frissítő csapat, mert mindig izgultak értem, s hatalmas energiával mentem tovább tőlük a következő körre.
Meg lett idő közben a 100 km túllépése, már jó gondolat volt, hogy ennyivel is kevesebb már. Aztán jött az éjszakai kóma, amikor is Zsófi hozott nagyon jó kávét, almát stb, mégis álmos voltam, de mentem tovább. Volt olyan 2-3 km-es szakasz ahol aludtam de halottam, hogy elmentek mellettem s szurkoltak. Majd egy futó cimbora (kövezzetek meg, de nem emlékszem a nevére) csatlakozott hozzám s elég jól tudtam vele küzdeni az álmosság ellen.
Reggel van, túl éltem az éjszakát, s kezdtem felébredni, a labaim nem fajtak meg semmi, de combjaim beálltak igy nehezebb volt velük futni. A cipő még mindig eszméletlen jó volt.
252 km volt a cél, hogy teljesítem, de ebbe sajnos a 39°C tűző nap, majd szakadó eső erős széllel, majd megint 38°C tűző nap is beleszólt, igy a szervezők azt javasolták hogy fussak még 2-3 kört s akkor a 4 Maraton (168 km) kategóriában versenyezhetek, s időeredményemmel dobogós lehetek. Azért igen itt kellett egy környi idő, hogy gondolkozzak, hogy a ,,nagy ultrafutók" mit szólnak majd ehhez ha meglátják, mert nyilván ők jobban tudják, meg hát igen magam miatt is, hogy a 252 miatt jöttem. Pár könnycsepp elrejtése, majd rá bólintottam.
Hihetetlen sok erőt és figyelmességet kaptam a futó barátaimtól, szurkolóktól. Jó volt velük pacsizni, ölelni, puszit adni! Nagyon sokszor csak annyit mondtak, hogy büszkék rám, hogy színesen látom a világot!
Utolsó körben Zsófi is jött velem, s már jó lett volna mihamarabb be érni, de hát dög meleg volt. Aztán beértünk, s meg voltak a kötelező selfie-k, az érem átadás, pár kép még a zászlóim miatt, s olyan jó volt leülni, igaz gyorsaságban mint a csiga de nekem akkor is gyors volt, hogy nem hajlik a befeszült lábaim. Majd vártuk az eredmény hirdetést. Elaludtam egy napozó ágyon, amin próbáltak felkelteni Zsofiék de nem sikerült neki s már rajta röhögtek. Majd némi idő elteltével felébredtem, s meg volt a díj átadás is.
168 km azaz 4 Maraton kategória I. helyezettje Török Benjamin Forest�
Nagyon jól esett, de aalíg vártam, hogy a szálláson legyek!
Zsófianak nem tudtam elégszer megköszönni, hogy eljött miattam s kísért ❤�!
Nagyon sokan gratuláltak, még több �-an kerestek Facebookon vagy telefonon a verseny miatt ami hatalmas érzés volt! Igen, még most se tudtam mindenkinek megköszönni a figyelmességet, mert olyan sokan írtatok!
EZÉRT ITT SZERETNÉM NEKTEK MEGKÖSZÖNNI KÖVETŐK, SZURKOLÓK, BARÁTOK �‍���❤�
Szeretném megköszönni Péter Attilaa szervezést, nálam a verseny hagyomány!
Zsófinak a segítséget, a kísérést! ❤❤
A Kiprun KS500 cipőnek a minőségét, semmilyen vízhólyag, kidörzsölés sincs!
Illetve az LMBTQ személyek és a LMBTQ szimpatizáns személyeknek is köszönöm azt a sok szurkolást amit adtatok! �‍��‍��‍� A 168 KM NEKTEK SZÓL!
Minden Deseda futónak hatalmas gratuláció!
232176785_895102684745291_3063145502597500336_n.jpg
229765890_895312864724273_4119905439967215046_n.jpg
231092007_895102824745277_374288621685923412_n.jpg
230109684_895102721411954_5190031253793197453_n.jpg
Szólj hozzá!
2021. március 22. 17:21 - Török Benjamin Forest

Balaton kör Zsuzsiért!

Avagy beszámoló a tegnapi VBSZM teljesitesről...

Mindenkinek van egy célja az életben, reggel amikor fel kel, vagy az életünk számtalan részén, mint ahogy a versenyeken vagy teljesítéseken.
Nekem is célom volt, ezért tértem vissza körbe futni a Balatont. Aki követi a Facebookon is az élet ritmusom, ő tudhatja, hogy pont két héttel ezelőtt futottam körbe a balatont a Balathlon keretein belül. De a célom, ami a futás végig lüktetett a fejemben, az hogy Sallai Zsuzsanna és Sallai Attilaért vagyok ma itt, értük futom körbe a Balatont, hogy csak ha ennyivel is hozzájárulhatok Zsuzsi mielőbbi felépülése érdekében, aki rákkal hősiesen és bátran szembenéz.
Korán keltem, azaz hajnali 1:50-van, s nehéz volt kikelni az ágyból, de kivonszoltam magam a konyhába, mert ha oda eljutok s látom a kávét, akkor már van ahhoz erőm hogy le főzzem, így elindulhat a reggel. Kávé után gyors teljes kiőrlésű, párizsis, csirkemell sonkás szendvicseket ettem, hogy mire leérek a versenyre ne legyek éhes. Reggeli szeánszaim után elindultam éjszakai járattal Kelenföldi vasútállomásra, ahonnan 4:12-kor indult a vonat. Ezzel pont leértem volna úgy, hogy 6:40-kor rajtolhatok is. Na azt már Székesfehérváron láttam, hogy késünk. Megérkezve Siófokra, gondoltam stílusosan a Hotel Magiszternhez megyek (ugyanis innen indul a BSI BSZM (Balaton Szupermaraton) ami idén csak virtuálisan teljesíthető), lövök egy selfie-t aztán go.
Így is lett.
Erős szél, ami hát mit is mondjak, hideg volt és hébe hóba elő elő bukkanó nap kísért a reggeli rajtolásomon. Start... Elindulva a 4 kg-os #Evadict futó táskám, a #kalenji és #kiprun futó öltözetem remekül védett a reggeli szél és hideg ellen. Amit elfelejtettem pedig kiraktam, az a kesztyű.
Futással haladva lassan a 10, 20, 30km is meg van. Olyan csend van a balaton körül, mintha csak egy forgatási helyszínre jöttem volna, csak ebéd szünet van így az emberek sehol. Viszont a Balaton vize tombol a medrében a szél miatt, amit ha lihegés közben nézem, pazar látványt nyújt a panoráma kép. Folyadék pótlásom megfelelő, egyszer azt mondta Magyarország egyik legjobb edzője akit szerintem mindenki ismer, hogy ,,amikor pisilsz egy nagy versenyen, akkor a vizelet színe fontos lehet, mert figyelmeztet arra, ha keveset iszol". Ennek eleget téve ittam is amikor kellett s ettem is amikor kellett. Most már sokadjára tesztelem az #Decathlon #aptonia energiaszeleteit, és bar-jait. Eszméletlen jók. Van gyümölcs szelet, müzlis fehérje szelet fehér csokival, piros gyümölcsös energiaszelet és datolyás szelet is, legalább is ezek amiket hoztam. Eszméletlen energiát tud adni, az íze is nem olyan, hogy phúj meg kell enni ezt a sz...t, hanem nagyon finomak. E mellett figyeltem a sótabletta szedésére is, itt is az #aptoniasalt vált be már lassan egy éve.
Elérkezvén Fonyódra (itt szokott lenni a #BSZM első etap célja) gondoltam lövök egy selfie-t s megosztom hogy meg van az első etap, ám akkora szél volt, hogy halasztanom kellett a megosztását. Élveztem a futást, a nap is már nemcsak világított, de a szél nem engedett. Utcáról utcára haladva eszméletlen sok helyen láttam azt, hogy a kis nyaraló vityillóit újítgatják, vagy éppen maga az utca korszerűsítése folyik aszfaltozással, csatornázással.
Nos már Balatonfenyves után járunk ahol megosztottam a fonyódi etap selfie-t, majd haladok is tovább. Balatonberénynél egy lelkes szurkoló, frissítést hozott paradicsom, paprika, kolbász, szalámik, cola, aszalványok. Kérdeztem is, hogy piacra akart menni? Azt mondta nem, csak tudja, hogy miért futom körbe a balatont, ezért szeretne nekem segíteni frissítéssel. Szemei könnyes volt s hangja elcsuklott, majd megköszöntem s kicsúszott egy néma könnycsepp a szememből. Látta, de nem beszéltünk róla, úgy csináltunk mintha ez természetes (a kedves 50-es fiatalember nevét kérésére nem adhatom ki, hogy a varázsa ne vesszen el).
Közben Keszthelyre is megérkeztem, a Balaton csücskébe. Párszor jártam már itt, vicces mert pont kéthete, illetve amikor itt vagyok mindig futok. Majd mikor elértem Vonyarcvashegyhez tudtam, hogy itt jön az a szakasz, amit rühellek, a Vonyarcvashegy és Szigligetet összekötő rohadt hosszú egyenes, ahol még itt ott a járda is hepe hupás a természettől, s ahol a hideg szél még erősebb. Felérve Szigligetre, (az ottani emelkedő miatt mindig emlegetem a ,,kedves szervezőket")
innen már kevesebb mint 100km volt vissza. Haladva az éjszakában egyedül a legnehezebb. Nincs aki figyeljen helyetted, nincs aki beszéljen hozzád. Én kevesebb coffein adaggal küzdöttem a fáradság és az agyam tiltakozásával, mely enyhe hallucinációk is voltak. Vicces most így vissza gondolva, bár akkor ezt ha külső személy látja biztos mentőt hívott volna. Például egyszer olyan lett volna mintha valaki beszél hozzám s en meg válaszolok, mire kimondtam volna, hogy igen vissza tértem s csodálkoztam hogy kinek mondom hogy igen. Vagy például amikor láttam egy baromi tök szép autót, vagy alakzatokat amik embereknek tűntek, s mikor magamhoz térek, nincsenek is ott, vagy például egy padra azt hittem kutya, mikor odaérek akkor látom hogy csak egy pad.
Nektek #ultrafutok szoktak ilyenek lenni #ultrafutas-itok alatt ?
Itt szigligeten szokott vége lenni a második etapnak a BSZM versenyen, s a harmadik etap nem innen, hanem Badacsonytomaj benzinkúttól indul, így én ezt a szakaszt természetesen futottam.
Túlélve az éjszakát, nézegettem hogy az útvonalamon lesz e élelmiszer bolt. Balatonudvarin akadt is egy, ahol furán is néztek rám a #coop-ban a két idősebb eladó hölgyek, akik megkérdezték hogy látják, szerintük budapesti vagyok s hogy mit csinálok harisnya nadrágban s kabátban. Kicsi röhögés után a fáradt hangomon elmondtam csak annyit, hogy körbe futom a Balatont. Erre csak az egyik annyit mondott, hogy ,,még egy bolond". Én röhögtem, mert viccesen hangzott, s nem tudtam visszafolytani, a hölgy aki ezt mondta, csak nézett s nem értette mért röhögök. Amúgy banánért és egy kis fornettiért ,folyadékért ugrottam be, majd mentem is tovább.
Itt már éreztem azt, hogy rossz egy kicsit egyedül körbe futni, mert csakis magamra vagyok utalva és saját magamat kell ösztönözni. De Zsuzsiért végig a fejemben volt és mikor arra gondoltam, hogy Zsuzsi miken mehetett vagy éppen megy át, elérzékenyültem. Igen néhány ismerősöm ezt a jelenséget gyerekes vagy óvodásnak hívja, én momentán büszke vagyok arra, hogy másokon szeretnék segíteni, főleg egy közeli ismerősömért, akivel annyit de annyit nevettünk együtt, találkoztunk versenyeken.
Balatonfüredre érve, már a fenekemet régóta nem éreztem, csak akkor amikor pukiznom kellett, s a ki dörzsölt farpofáim közt távozik aminek szárnyat adtam, illetve lábaim nehezebbek voltak amik beálltak a megszokott monoton mozdulat folyamatra. De tudtam, hogy innen már nincs sok hátra, csupán 42 km körülbelül. A szél egész éjszaka és napközben is tartotta magát, ahogy próbáltam én is. Lassabban haladtam olyan 6:30-7:30/km tempóval vagy néhol lassabban ahogy a lábaim engedték. Balatonkenesére érve már tudtam, hogy nincs sok vissza, mert mindjárt itt a löszfal. Ahogy leértem Balatonakarattyára és ahol átmentem egy közlekedési lámpával ellátott algut alatt, ott megannyi markoló gép, közel 20 építési terület, közlekedhetetlen útvonal, a törmeléket hordó teherautók száguldoznak a nyaraló övezetben hatalmas port kavarva, aki futott már Balaton kört tudhatja, hogy itt van egy egy 12%-os vagy több lejtő/emelkedő attól függ honnan nézzük, s még itt is olyan sebességgel száguldtak lelefelé, hogy csodálkozom, hogy hogy állnak meg...
Már csak 6,2km volt vissza amikor is egy #biotechusa magnézium ampulára már nem úgy reagált a gyomrom ahogy kellett volna a fáradság miatt, így egy pici híg fekáliát eredményezetteredményezett, melyet közeli bokorban engedtem el. Tényleg gyors és egyszeri alkalom volt. Majd egy templom óráját néztem mennyi a valós idő, mert az órán csak a verseny időt láttam, próbáltam minél gyorsabban lefutni a távot, igy megszívtam magam, letojva, hogy fáj, szúr, éget, pisilnem kell, melegem van, elegem van, csak futottam. Majd mikor mellett akkor néztem hogy csücsülős fenék simogatásnál reflexből megállítottam az órát, de gyors elővettem a telomat s láttam a tényleges időt, így kijött a 6km-es szakasz ideje (igen ez a 6 km nem látszik az órán. 35 perc lett ez a szakasz) .
S mikor megnyomhattam az órán a futás vége gombot, (most jön a sírós � rész) elérzékenyültem, hogy megcsináltam, egyedül, soha nem futottam Balaton kört egyedül. Elsőhangos mondatom ,,Zsuzsi érted futottam" Volt szerencséje ennek két tanúnak is lenni, akik meg nézték, hogy ki ez a bolond �
Aztán siettem (he he) nyújtani (mint egy mozgás koordináció hiányában szenvedő, lehajolni, legugolni nem tudó) majd a vonathoz, hogy elérjem, s letudjak ülni. Szemeim égtek, mindent vagy homályosan, vagy duplán láttam, mint valami alkoholista. Jött a vonat felszállok, kezelem a jegyem, s kérdem a kallertől, hogy most így hogy késett a vonat, mikor megy Kőbánya-Kispestre vonat? Megnézi, elmondja, rendben köszönöm, majd mint akit fejbe lőttek elaludtam. Ezutáni ébredésem ijesztő volt. Kaller rázogat, mint a filmekben lassítva, kinyitom a szemem, homályosan látok, majd hallani kezdek egyre tisztában, majd mikor magamhoz tértem, csak ennyire futott ,,Mivan?" ,,Kaller át tud szállni a masik vonatra, hamarabb ér fel haza, csak siessen". Na hát csak azt ne mondta volna, hogy siessen... Mint a lassított felvétel felállok, sziszegek közben, s elkezdtem lassan sietni mint egy öreg ember bot nélkül enyhe mozgás fogyatékkal élőként (bocsánat, a fogyatékkal élők és az idős emeberektől, jelzőim nem tartalmaz személyi feltételeket) sietek a vonatra. Felszállva a vonatra, mint a macskák kitapogattam, hogy hogy jobb ülni ami az alsó fertályomnak is kényelmes. Majd Kelenföldig aluttam, ezután átszállás egy másik vonatra � és otthon is lettem.
Futásom eredménye: 196,8 km - 27:31:33
Ha a nagyoktól idézek elmondhatom, hogy ,,a láb mindig kéznél van"!
Nagyon szuper volt, összességében jól éreztem magam, nagyon boldog vagyok, hogy futhattam Zsuzsiért! Nagyon tetszett (ez lehet vita tárgya, de nem szeretném), hogy a #BSIfutanet igen kezdeményes nevezési díjjat kér ezért (szinte csak az érem postázása). És mivel nagyon szeretem a BSZM versenyt ezért hálás köszönet érte BSI, illetve még a háttérben lévő gyors segítségért! Nagyon jó látni hogy vannak olyan virtuális versenyek amik nevezési árai a covidhoz alkalmazkodik, s igen van olyan virtuális verseny, ami szinte magasabb a nevezési ára mint amikor nem volt covid. Hála az utobbit nem komoly verseny szervező ismerőseim csinálják!
Köszönet jár:
Sallai Zsuzsi - aki célt adott
Bence Polyánki- kölcsön óra,
Spuri Balaton Szupermaraton (BSZM) 2021 #VBSZM a lehetőségért,
Balatonfüredi Atlétikai Club /BAC/ szurkolásért,
FutóKaland Veszprém a HOKA Clifton cipőm tőletek kaptam augusztusban, ezért már nagyon sok boldog km van benne. #Decathlonbudaors csapatnak a szurkolást, vezetőmnek s a csapatomnak a két nap szabit,
MINDEN KEDVES ISMERŐSÖMNEK aki valamilyen formában izgult, szorított értem, gratulált nekem!
Ne feledjétek, hogy mai napig még meg tudjátok venni a kilométereimet, vagy megvehetitek a Visszadobtak című könyvét, illetve rajtam keresztül adományt küldhetsz Zsuzsinak a gyors felépülsére, melyet 21.-én a BAC által szervezett ultrafutó eseményen adok át a szervezőknek!
Könyv vásárlás, adomány felajánlás
BAC ultrafutó eseménye
https://www.facebook.com/events/847783102470715?acontext=%7B%22event_action_history%22%3A[%7B%22mechanism%22%3A%22your_upcoming_events_unit%22%2C%22surface%22%3A%22bookmark%22%7D]%7D
Mégegyszer nagyon szépen köszönök mindent, minden ismerősömnek és a nem ismerősömnek!
160959214_805051963750364_8135389638062036899_n.jpg
160608129_805051990417028_7777315183709678493_n.jpg
161968961_805052020417025_5183741275635508506_n.jpg
Szólj hozzá!
2021. március 14. 18:17 - Török Benjamin Forest

Balaton látogatás, avagy beszámoló a Balathlon 211 km-es balaton körbe futásról!

Ez a 2020-as év elég tré volt a covid miatt, s a nagyfőnökök 2021-re is áthúzták a védekezést, igy versenyeknek annyi, igy maradt a virtuális versenyek világa. A
Balathlon (Ujj Zoltán emléktúra)
futásra némi idő keresés után neveztem be, de nem versenyzés kapcsán, hanem hogy jól érezzem magam, nem sietve teljesítsem a balaton körül a 211 km-t. Utamon egy kisérőm is volt, Peti. Mindkettőnknek volt igazolásunk a kijárási tilalom miatt, én nagyon szépen köszönöm a #BAC-nak és
Máté Baranyai
-nak a gyors segítséget!
Én munka után erkeztem Petivel Keszthelyi szállásunkra, ahol egy luxus apartman várt minket, ahol a szállásadó nélkül tölthettük el az éjszakát (betartva a covid szabályokat). A másnapra való pakolásban fejben már a futáson voltam, hogy milyen időjárás lesz, meg hogy meg van-e minden, az is ami nem kell. Vacsora után (nem pacal pörkölt, és nem istöltött káposzta volt) � dobtam egy hátast, bízva hogy elalszom minél hamarabb a levendulával teli apartmanban. Úgy is lett.
Reggeli hajnali 4 óra, folyik a kávé készül a reggeli, megyek wc-re, öltözők, belenézek a tükörbe, jajj inkább nem, mert összetörik �, hoppá 5:20 van indulni kell a starthoz.
Kicsit hűvös volt reggel, de rétegesen fel öltöztem, igy annyira nem fáztam. Oda értünk a start QR kódhoz, van még 2 percünk. Már nincs is... RAJT!
Az első etap Keszthelytől Várvölgy, majd Tapolcán át megy. Szépek az szintelmélkedések, igy okosan futottam, csak a lejtőkön engedem magam szárnyalni mint a lovak szép patkójukban. A teljesítési cél 31 óra, igy ehhez is alkalmazkodtam. Mivel nem ez a verseny/teljesítés amit kivalasztottam főversenynek 2021-ben, már ha azt megrendezhetik.
Haladva a dombok, hegyek közt hat elkezd esni az eső�. Szerencsére ahol dolgozom (Decathlon) kiváló szél és esőálló futó kabátom van, amit nagyon szeretek, meg védett tőle. Ez egy kb 20 km-en kísért minket a szenya, majd sütés helyet világítani kezdett a nap ☀, s kitisztult az égbolt. Aztán már ismerős pálya részen voltunk, mert az Ultrabalaton útvonalát is érintette. Hát olyan boldog voltam, az a csend, az a tisztaság, és hogy Dörgicse, Pécsely, Vászoj falvakban valahol a buszmegállókban igényesen olvasó buszmegállót alakítottak, vagyis 30-40 könyv párna, hogy olvas amíg nem jön a busz, illetve voltak olyanok is ahol ugyanilyen olvasó helyek voltak gyönyörű szép helyeken. Eszméletlen volt.
Csopak felé haladva elénk tárult a balatoni panoráma is ami pazar látványt biztosított. A futás jól ment, élveztem, s Peti is remek kísérő szerepet töltötte be, figyelte nekem az ellenőrző pontokat, ahol le kellett olvasni a QR kódokat, hogy áthaladtunk az x km-n. Lassan ránk esteledett, igy készültünk az éjszakára, fejlámpák, a láthatósági mellények stb. Maga a Balaton tetejére a Balatonvilágosi löszfalra kb 22:00-kor értünk, igy a kék magyar tenger fekete volt mint az égbolt, igy nem lehetett latni a vonalakat, csak oldalt ahol a városok, falvak fényei húzódtak. Gyönyörű szép volt!
Siófokra érve Lakházi Tamás (szervező) kifogástalan frissítéssel várt minket, szendvicsek, forró tea, kv, s egyéb nyalángságokkal. Nagyon kedves volt tőle. Sajnos amióta le értünk a löszfalról, azóta erős szembe szél volt ami hideg is volt. Nem mertem mosolyogni hátha rá fagy és ugy nézek ki mint egy koravén botoxal feltöltve �.
Haladtunk, haladtunk, a futás is ment, a frissítés pedig számomra jó volt erre a távra s időre, a #Decathlon #aptonia termékei eszméletlen jók. Főleg az energia szeletei (mandulás, mogyorós), fehérje szeletei, illetve a bar-jai (datolya-piros gyümölcs, narancs) és vittem magnézium shot is mely az aptonia legjobb dobása is lehet ilyen tavokon. E mellett volt még más is pl aptonia sótabletta stb.
Ránk reggeledett, a hideg nem tágított, maradt a széllel. Peti fenekét eléggé nyomta már a bicikli ülés, s szereztünk finom coffee-t igy erőt gyűjtve haladtunk tovább, lassan ébredeszünk is. Ahogy itt is máshol is néztek, hogy ki ez aki fut hátizsákkal biciklissel. Apropó, korábban vettem egy 5 l-es #Evadict (decathlon) futóhátizsákot, melyből kivettem az ivó tasakot mert azt nem használom, s az első 30km feletti távot futottam vele. Imádtam. Nem lötyögött, nem volt nehéz, nem dörzsölt, s nagyon észrevehetetlen volt.
Balatonmáriafürdő körül a szervező keresett minket, hogy lehet kicsúszunk a szintidőből (ekkor 25-30km volt vissza) de megnyugtattam, hogy tudom mit csinálok, neizguljon, figyelje meg, hogy beérek. Úgy is lett. 50 perccel előbb értem be. Igaz, hogy 10 perccel rosszabb idő mint amit terveztem, de hát ez van.
Mikor lecsekkoltuk az utolsó QR kódot, pár örömkönny csordult, majd akkor hívott Tamás, hogy gratuláljon, mondtam pár perc múlva.
Nagyon jól éreztem magam, s gondolom Peti is, akivel már másodszor futom körbe a Balatont.
Tudom, hogy a #Decathlon munkatársaim is illetve jó pár ismerőseim is izgultak otthonról, amit tudtam, s éreztem is az altaluk küldött energiát.
Tudom van aki ezt a távot, vahy a Balatont is jobb idővel futja körbe, hajrá nekik, jobb időt is futhattam volna én is, de nem az volt a cél, magyarázkodni, s megfelelni nem akarok senkinek, csak magamnak. Nekembez igy volt szuper hétvége.
(Az érmén szereplő km-t, még a km módosítás előtt került rá, a hivatalos táv 211 km volt. A kupa emlékként készült)
Köszönet illeti :
Balatonfüredi Atlétikai Club /BAC/ (színeiben indultam), #Decathlonbudaors, #Decathlon, #Futókaland  
Vigh Péter (kísérő),
Lakházi Tamás (szervező)
Márkákat
MINDEN értem izguló, engem követő vagy gratuláló ismerősömnek KÖSZÖNÖM SZÉPEN!
159266356_798532887735605_5772321951197026139_n.jpg
159448741_798533021068925_6101874034349457701_n.jpg
159099566_798532794402281_2908055327756807609_n.jpg
158842392_798532961068931_5570571398335985486_n.jpg
Szólj hozzá!
,,A sport megtanít becsületesen nyerni és emelt fővel veszíteni. A sport tehát mindenre megtanít." /Ernest Hemingway/
süti beállítások módosítása